Miért előnyös evolúciósan a hím oroszlánnak a szavannán a nagy sörénye?

ez nem így működik.

az evolukció (már ha hiszünk benne), próbálkozik, variálgat, toldozgat-foltozgat.

Amit jelenleg látsz, az a legjobb esetben is csak fejlődési lépcső, de leginkább vak-, vagy mellékvágány, csökenény.

Ez éppen nem csökevény.

A nőstényeknek sokkal jobban bejön, mint amennyire a hímet gátolja az életben.

A hím is részt vehet a vadászatban - ha nem cél a rejtőzködés.

Én is az előző válaszolóval értek egyet. Ha létezik evolúció, akkor az nem áll meg, folyamatosan halad előre (elvileg az evolúció nem más, mint előnyös génmutáció, vagy valami ilyesmi). Vagyis lehet, hogy néhány 1000 év múlva eltűnne a sörény, ha nem irtanánk ki az összes oroszlánt addigra.

Azzal viszont nem igazán értek egyet, hogy "bejön" a nőstényeknek. Szerintem csak az embernél található főként kinézet alapján történő párválasztás (az áldásos civilizáció). Az állatoknál az elsődleges cél a fajfenntartás (ha nem is tudatosan, inkább ösztönösen), és nem a többiek előtt való "villogás".

Az állatoknál ROPPANT FONTOS a kinézet!!!

Csaknem minden faj az alapján állapítja meg, hogy az illető hím mennyire sikeres. Ha jó nagy, és szép hosszú sörénye van, az annak a jele, hogy erős, egészséges - ideális apa lesz!

Evolúciós szempontból a sérülések elleni védelem a lényeg, ez jelent akkora nyomást, amitől előnyös ez a tulajdonság (ha rövid szőre van és felhasítják a nyakát, akkor értelemszerűen kinyiffan és nem adja tovább a génjeit, így a hosszabb szőrrel rendelkező példányok vannak előnybe) Az hogy bejön a nőstényeknek ahogy mondod inkább következménye ennek a folyamatnak, ha nem lenne nagy szőre akkor az igény se lenne meg a nagy szőrre.

Az hogy nagyobbank látszik tőle nem számít az oroszlánoknál, illetve csak minimálisan, valamicskét segít felmérni az ellenfél erejét, főképp az életkorát.

Meleg: a bunda szigetel, nem melegít, lásd a teve se csupasz.

légellenállás: nem madár, enm számít

Súly: az önsúly soha nem gond az állatvilágban egy egézséges állatnál, hiszen eleve úgy alakult ki, hogy elbírja saját súlyát.

Továbbá az előző hozzászólásokhoz hozzátenném, az evolúció NEM hit, hanem tudományos elmélet.(ami ráadásul bizonyított) Dióhéjban a különbség, hogy egy tudósnak tudsz olyan bizonyítékot mutatni, melynek hatására elveti az evolúció elméletét, de egy hívő soha nem látja be, hogy nincs isten, bármit is mondasz neki!

fogalmakkal azért legyünk tisztában.

Egyrészt az elmélet azért elmélet, mert nem bizonyított, hanem (erősen) alátámasztott. Ami bizonyított az a törvény.

Másrészről a tudomány bizonyítani csak azt tudja, hogy valami nem igaz. Azt, hogy mi igaz, azt csak feltételezni és alátámasztani tudja.

Maga az evolúció annyit jelent, hogy egy élőlény nem a semmiből lesz, nem teremtették, hanem az egyes életformák egymásból alakulnak ki véletlen változások során át.

Az hogy egy újonnan megjelent jelleg elszaporodik -e, rengeteg körülmény befolyásolja, sok olyan, amire nem is gondolnánk. Vannak ismertebb példák: Egy fecskefajnál figyelték meg, hogy a hímek farktollai olyan hosszúak, hogy az már gátolja őket a repülésben. Hogyan alakult ez ki? Valószínűleg annak idején a hímek farka rövidebb volt, közülük azok repültek ügyesebben, akiknek kicsit hosszabb farktolla volt. Ez alapján a tojókban kialakult egy párválasztási módszer, miszerint a hosszabb farkú hímeket részesítették előnyben. Innentől a folyamat önmagát tartotta fenn, ugyanis a hímek faroktollai szép lassan nőttek, egészen addig, amíg már hátráltatta őket a repülésben, viszont a tojók szemében ellenállhatatlanul vonzóvá tette őket. Így maradhat fenn egy tulajdonképpen hátrányos jelleg is hosszú időn át, mivel az tény, hogy a repülésben hátráltatja őket, ám a párválasztásban élvezett előny bőven nagyobb, mint a repülésbeli hátrány.

Egy adott jelleg előnyeit és hátrányait nagyon nehéz kívülről lemérni. Meleg: Nem, szigetel. Ha a külső hőmérséklet magasabb, mint a saját testhőmérsékleted, akkor éppen hogy véd a túlmelegedéstől. Azonkívül egész Afrika teli van elég durva betegségeket terjesztő rovarokkal, ha ezek ellen véd, az már akkora előny, hogy elég sok hátrányt ellensúlyozni képes.

Másik ismertebb példa a sarlósejtes vérszegénység. Recesszív mutáció, a heterozigóták életképesek, a homozigóták meghalnak. Mégis Afrika egyes részein hihetetlenül sokan hordozzák ezt az allélt. Miért jó nekik, ha egy hordozó pár minden negyedik gyermeke elvetél? Kiderült, hogy a heterozigóták ellenállóak a maláriával szemben, így ez az előny bőven meghaladja a vetélésekkel rendelkező hátrányt, így a mutáció elszaporodhat.

Régóta nem értik, miért ilyen gyakori a cisztás fibrózis Európában. Ez is recesszív mutáció, a homozigóták rendszerint gyermekkorukban meghalnak. Újabb vizsgálatok szerint a heterozigóták viszont valamennyire ellenállóak a kolerával szemben, így igaz, hogy egy heterozigóta pár minden negyedik gyermeke meghal, de a kolerajárványok elleni védelem ennél a hátránynál bőven nagyobb előny.

Ezekkel csak annyit akartam mondani, hogy egy adott jelleg előnyei és hátrányai nem mindig egyértelműek és sokszor nem is biztos, hogy egyáltalán normális körülmények között vannak neki, míg egyes különleges helyzetekben (Pl: kolerajárvány) nagy előnnyel járhatnak.

Az öröklési információk hordozója, a DNS, figyelemre méltó módon önmaga képes kijavítani a genetikus ártalmakat. Így segít fenntartani a genetikus kód által meghatározott fajt.

A Scientific American beszámol arról, hogy „minden szervezet életét és nemzedékről nemzedékre való fennmaradását biztosítják” a genetikus károsodást „folyamatosan helyreállító enzimek”. A folyóirat azt írta: „Különösen a DNS-molekula károsodása idézhet elő riadókészültséget, ekkor fokozott mennyiségben kerül sor a helyreállító enzimek képzésére.”

Ezért írja a Darwin Retried c. könyv szerzője az elhúnyt Richard Goldschmidtről, a jelentős genetikusról: „Miután Goldschmidt sok éven át tanulmányozta a gyümölcslegyek mutációját, eluralkodott rajta a kétségbeesés. A változások, panaszkodott, oly reménytelenül csekélyek, hogyha ezer mutáció egyesülne is egyetlen példányban, még akkor sem jönne létre más faj.”

Fajokon belüli nagy változékonyságról már a Biblia is ír.

De ezek új fajjá alakulása? Erre hol az "erősen alátámasztott" bizonyíték?

Szegény oroszlán sörényéről meg vele kéne értekezni, de a viccet félretéve, a külső fontos lehet ott is, hisz az állatvilágban (is) ez elég jellemző.

Az evolúció elmélete valóban csak elmélet, és annak támogatói maguk is hívők. Sok evolúcionista nyilatkozta már, hogy valóságos csoda az első sejt létrejötte, vagy később az ivartalan és az ivaros szaporodás egymással párhuzamos "kialakulása".

Tehát akkor hisznek a csodában?!

Abba most ne menjünk bele, hogy sok vallásos ember miért hisz Istenben, és milyen bizonyítékok hatására változna meg az álláspontjuk (sokak már elvesztették az Istenbe vetett hitüket, és nem is olyan könnyű azt megtartani -nem csak az evolúció miatt).

No de az evolúcionisták sok ezernyi ellenvélemény mellett, miért hisznek még?

Megmondom: a materializmus embertelen (és istentelen) mítosza miatt, amely Istent, mint lehetséges okot kizárja. És ez az össz. érv a létezése ellen!

Az előző válaszolónak: A DNS önmagát képes kijavítani? Ezt hogy?

Valóban minden sejtünkben működnek DNS repair mechanizmusok, de ezek nem nukleinsav alapúak, hanem fehérjetermészetű enzimek végzik a nukleinsav-hibák javítását.

Magam is Drosophila melanogasterrel foglalkozok (Ecetmuslica, angolul fruit fly, így sokan tévesen gyümölcslégynek fordítják.), így van némi fogalmam az őbennük található változások mértékéről. Eszméletlen változatosságú mutáció létezik, ezek simán kiadnának néhány új fajt.

Erősen alátámasztott bizonyíték: Kb egymillió létezik. A Drosophila melanogaster és a Drosophila simulans faj között például annyi a különbség, hogy az ivarszerveik nem illenek össze, így egymással nem képesek szaporodni. Máris elvált egymástól két faj, amelyek utána külön utakon fejlődhetnek.

A Drosophila rokon fajok genomját megszekvenálva érdekes dolgok derültek ki mostanában: Az egyes fajok elválásakor egyszerűen annyi történik, hogy különböző populációkban felszaporodnak a transzlokációk és az inverziók, amelyek önmagukban nem csökkentik az egyedek életképességét, ám az ezeket nem hordozó egyedekkel létrehozott utódok életképességét, így a termékenységet nagyban befolyásolják.