Miért ribik a ribik?

Már az első mondat nemigaz. nem mindenkivel csak azzal aki bejön nekik. Tényleg lenézik. Épp itt olvastam hogy meglátott a csávó egy lányt és egy óramúlva már a bugyijában turkált. És a nőre mondja hogy milyen nő aki ezt hagyja. De kérdemén milyen férfi aki ezt csinálja?

És hát beszélnék én egy olyan mindenkivel lefekvős lánnyal csak kiváncsiságból de velem nem feküdne le azt garantálom. Szóval ez eleve marhaság. Nem fekszenek le mindenkivel csak aki bejön nekik. De miért ne feküdnének?

Vannak olyan nők, akik pénz nélkül is orrba-szájba szexelnek, szóval nem hivatásos ribik.

Az ősi igazság: ha egy nő sok férfival szexel akkor az ribi, ha egy férfi sok nővel lefekszik akkor dicsőség.

Nem tudom mi motiválja őket (önbizalom hiány, könnyűvérűsége, apa komplexus, unalom, mánia), de szerencsére még vannak értelmes emberi lények.

A vízcsapból is az folyik,hogy egy lánynak már 13-14-évesen elkell vesztenie a szüzességét.Még a fórumozók is erre biztatják őket.Elhiszik,hogy a tini szerelem örökké tart.Azután,ha végetér,mennek egyik kapcsolatból a másikba,mert nekik vannak testi szükségleteik.Nincs önbecsülés,önuralom, csak a szex a fontos.És a fiúk is így vannak ezzel.

Ha valaki ezért ribinek nevezi őket,halálosan megsértődnek,mert ők csak kiakarják élni magukat,mielőtt megállapodnak valaki mellett,mert ehhez joguk van.

A fejekben kellene először rendet tenni.

A kérdésed sokkal okosabb, mint ahogy egyesek ezt itt felmérték. Majd gondolkodom, de addig hadd ajánljak egy idevágó könyvet.

Az önző gén (eredeti címén The Selfish Gene; ISBN 9632816455, ISBN 9630946106) Richard Dawkins 1976-ban írta.

"van olyan aki tényleg csak a pénz miatt lesz prosti és a kiszolgáltatottság miatt. De akkor mi a magyarázat luxusprostikra, akiknek ez nem egyszer csak mellékállás, vagy olyan fiatal lányokra, akiknek ez kábé zsebpénz kiegészítés"

Azt hiszem nem vagy tisztában az összegekkel amiket az ilyen keresetkiegészítésből összeszednek, ez nem zsebpénz. Egy ilyen lány heti 2-3 alkalommal (2-2 óra kb.) megkeresi a 200-250 ezer forintot, ez havi szinten 1 misi. Ötcsillagos szállodában dolgozom, pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. És azért mellékállás, hogy senkinek meg se forduljon a fejében, hogy mellette ilyennel foglalkozik. Van aki tanárnő, van aki üzletvezető egy ruhaboltban, stb...

A kérdésre a válasz nagyon összetett, úgyhogy aki azt állítja, hogy tudja a tutit, az vagy téved, vagy hazudik. Én a magam részéről megpróbálom a biológiai aspektust ha nem is megválaszolni, de legalábbis megvilágítani.

Induljunk távolról. Alapvetően az élővilágban kétféle szaporodás stratégia létezik, a K és az R. A K azt jelenti, hogy kis utódszámot produkál (kis energiát fektet magába az utódszámba), de az utód felnevelésébe, gondozásába nagy energiát fektet. Az R ennek ellentéte, azaz sok utódot hoz létre (pl sok petét rak), de utána már nem törődik velük, és a szerencsére van bízva, hogy mennyi él közülük túl. Persze az élőlények nem tiszta K és R stratégisták, hanem vannak szélsőséges esetek, kevésbé szélsőségesek, meg köztesek. Szélsőség az elefánt mint K és mondjuk a legtöbb hal mint R. Köztes állapot például egy madár ami 4-5 tojást rak de csak az utódok fele él túl, valahol félúton van az elefánt és a halak közt. Persze madárban is van szélsőséges K startégista, ami csak 1 tojást rak és nagy energiát fordít az utód túlélésbe.

Nagy általánosságban elmondható, hogy az emlősök többnyire a K felé tolódnak a többi állathoz képest, nyilván vannak az emlősökön belül inkább a K véglet felé hajazó, és inkább az R irányába eltoltabb fajok is (pl rágcsálók), de még azok is közelebb vannak a K véglethez, mint egy ezer ikrát rakó hal.

Az ember az emlősökön belül egy jellemzően szélsőséges K stratégiát követ, de ez nem azt jelenti, hogy minden egyes ember e szerint él, és hogy minden kultúrában vagy minden történelmi korban ez így volt. A főemlősök példája alapján azt lehet gondolni, hogy a K-ösztön elég erős bennünk, de a K irányba még jobban tolódtunk kulturális okokból. (Annyira K stratégisták lettünk, hogy nyugaton már fogyunk.)

Nézzük, hogyan alakul ki mindez. A K stratégia azt jelenti, hogy az állat olyan környezetben él, ahol a környezet viszonylag állandó, és könnyel eléri az eltartó képesség határait. Ezeket K-szelektáló környezetnek nevezzük, és az jellemző rájuk, hogy mivel könnyen eléri a határait, ezért nem nagyon lehet számbelileg több utódot létrehozni, hanem talpraesett, ügyesebb utód kell, hogy az az egy erősebb legyen mint a többi, és képes legyen elvenni tőlük azt a kevés kaját/akármit. Az ilyen környezetben megéri arra fókuszálni, hogy inkább védett és erős utód legyen, mint hogy telepetézzük a sivatagot. Az R pont ennek az ellentéte, itt kaja van bőven, de az utódok túlélést nem sokban segíti az, ha nagyobbak/erősebbek, a túlélés csak a szerencsén (valamilyen külső tényezőn) múlik. Nem érdemes kevés de erősebb utódokkal vacakolni, hanem tele kell petézni a tengert és valaki csak túlél.

Az ember tehát olyan környezetből származik, ami K irányba tolja el a dolgokat. Nézzük, mi történik, ha megjelenik egy „ribi gén” egy populációban. A ribinek valamivel több gyereke lesz, ami hosszú távon megterheli a közösséget, mivel nagyobb belső harc alakul ki a környezeti erőforrásokért. Vagyis a ribi valameddig előnyben van (több utód), de aztán az ő utódai nagy száma rivalizáláshoz fog vezetni, ami a kevesebb, de azt jobban felnevelő, erősebb „antiribi” utódoknak fog kedvezni. Viszont ha a populációt valami baj éri, akkor a ribik gyorsabban tudják feltölteni, ami előny az egész populációnak. Tehát egy olyan populáció, amiben nincs ribi, nagyon nehezen reagál a hirtelen veszteségre (pl háború), ahol sok a ribi, ott pedig gyorsan túlnő a populáció. Léteznie kell egy stabil egyensúlyi állapotnak, vagyis egy természetes %-nak, amennyi ribi gén kell a populációban, és a különböző populációgenetikai modellek ezt is mondják, tehát hogy léteznek ilyen esetekben stabil egyensúlyok.

Ezzel nem azt akarom állítani, hogy BIZTOSAN létezik ilyen ribi gén, de AMENNYIBEN létezik, úgy nagyjából a fentiek igazak lesznek rá. Biztos, hogy nem olyan egyszerű a dolog, hogy van egy darab gén, aztán viszlát, szóval valószínűleg összetett genetikai háttere van a párválasztási ösztönnek.

Az ember esetében nagyon fontos, hogy az ösztönös viselkedést gyakran elnyomja a tanult viselkedés, ami viszont a társadalmi értékek, erkölcsök, nevelés stb. alapján alakul ki. Ezt tilos ilyen utódlási szemmel nézni, mivel ezeket a viselkedéseket nem a biológiai öröklés szabályozza, lévén nem génekről van szó. Vagyis az, hogy ma, a XXI. században mennyi a ribi, azt nem szabad az utódok számával magyarázni, hisz nincs ilyen összefüggés.

Ehhez a részéhez nem értek a dolognak, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan hatás van, ami ebbe az irányba mozdíthatja el a lányokat. Nem feltétlenül az önbizalomhiány meg amiket felsorolsz, hanem inkább az, hogy otthon nem törődnek a gyerekkel, nagyon nagy az önállóság foka (nem lehet ellenőrizni hogy ki mit csinál), biztos van hatása a médiának, stb, és persze a biológiai háttér is belszól, de szerintem csak nagyon kis mértékben.