Ha a világegyetem végtelen, akkor hogyan tud tágulni?

8-asnak:

Mivel ebben a témában főképp teóriák vannak, ebbe nem kívánok beszállni.

viszont az általad írt tömegvonzás és a tágulás ellentmondásban van szerintem.

A tömegvonzás ugyanis a tágulást fékező lehet csak, hiszen mint a neve is mutatja

csak tömegvonzás létezik, tömegtaszítás nem.

Így tehát a tágulás szerintem csak avval magyarázható, hogy volt egy nagy kezdősebesség,

pl. a nagy BUMM-tól eredően, de a résztvevők közötti tömegvonzás ezt csak csökkenteni tudja, növelni nem.

Vagy másik magyarázat lehet, hogy az általunk ismert határokon kívül van akkora tömeg,

hogy annak a tömegvonzása nagyobb mint az ismert részek közötti tömegvonzás.

Viszont ebben az esetben sem lesz végtelen a tágulás, előbb-utóbb összehúzódásnak kell következnie.

Kérdező, a problémát abban keresd, hogy feltételezted: a világegyetem végtelen, és ez tudományos tény. Másról van szó. Az ember eddigi tapasztalatait akkor tudja ellentmondásmentesen megmagyarázni, ha feltételezi, hogy a világegyetem végtelen és tágul. Ekkor minden észlelt jelenség és szabály a helyén van, nincs probléma. De a világegyetemnek csak véges részéről van konkrét tapasztalat (észlelés), és ez mindig így lesz. Ugyanis minden pillanatban igaz, hogy nem lehet akármilyen kicsi információt mérni, így pedig csak véges távolságból lehet információt begyűjteni. Ha ez nem lenne igaz, akkor fel kellene tételezni, hogy az információáramlás sebessége végtelen és/vagy az anyag folytonos (hogy végtelen kicsi is lehessen). Nos ilyen feltételek mellet ma nem tudunk ellentmondásmentes világot felépíteni, tehát ezt a lehetőséget pillanatnyilag elvetjük. De a világegyetem végességét is elvetjük, mert az is ellentmondana eddigi tapasztalatainknak (a felállított szabályok legalább egyikének).

Ilyen feltételek mellett azt mondjuk, hogy a világegyetem végtelen és tágul, mert ez megfelel a tapasztalt világképnek. Próbálunk ebben egyre távolabb jutni, de nem tekintjük úgy alapigazságnak, ahogy a 2+2=4 egyenletet. Ez az ellentmondás feloldása.

A benne húzható egyenes végtelen! Sehol nincs fal.

Csak egy idő múlva összeér önmagával. Pont úgy, mint egy lufin.

Nem végtelen, hanem véges, de határtalan. Nem könnyű megérteni a kettő közti különbséget.

Szóval azért mondják hogy véges, mert azt már tudjuk, hogy a gravitációs vonzóhatás egyetemleges. Ez azt jelenti, hogy bármilyen nagy távolságra is legyen egymástól két tömeggel rendelkező részecske, azok között mindig érvényes marad a tömegvonzás (habár hatása a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken). Azt is tudjuk, hogy világegyetemünkben az anyag eloszlása homogén (megfelelő lépték esetén). Tehát egy bizonyos térrészben átlagosan kábé ugyanannyi részecske helyezkedik el, mint egy másik, ugyanakkora térrészben. Ebből a kettőből az jön ki, hogy ha végtelen lenne az Univerzum, akkor végtelen mennyiségű anyagnak is kellene alkotnia, a végtelen mennyiségű anyag pedig végtelen mértékű tömegvonzást generálna, vagyis végtelen nagyságú gravitációs hatás jellemezné Univerzumunkat - ha ez így lenne, akkor végtelen rövid idő alatt válna végtelen sűrűségűvé, vagyis egy szempillantás alatt szingularitássá, fekete lyukká omlana össze. Ez viszont nem történik meg, tehát vagy nem homogén (ez ellentmond a megfigyeléseknek), vagy nem végtelen (erről semmit sem tudunk, de kizárásos alapon elfogadjuk, hogy véges).

Az pedig, hogy határtalan, azt jelenti, hogy ugyan véges a mérete, de mégse nincs határa. Vagyis hiába indulsz el az egyik irányba, sohasem fogsz falba ütközni, bármekkora távolságot is teszel meg. Egyes elméletek szerint ez azért van, mert Univerzumunk önmagába záródik. Ezt úgy tudod elképzelni, mint azokat a régi űrhajós videojátékokat, amelyekben a képernyő szélét elérve nem falba ütközik az űrhajód, hanem a túloldalon megjelenik. Tehát ha elindulsz balra, akkor a képernyő szélét elérve a jobb oldalon ismét megjelenik az űrhajó, ha felfelé repülsz ki vele a képernyőből, akkor alul jelenik meg ismét. Azért van ez, mert az űrhajód valójában egy véges, de határtalan, önmagába záródó, két dimenziós világban képes mozogni. Véges, mert egy bizonyos, meghatározható mennyiségű pixelből (építőkockából) áll; határtalan, mert bármerre is indulsz el az űrhajóval, soha nem ütközöl falba. Gyakorlatilag egy gömbfelületként viselkedik az űrhajód léttere, mintha eme két dimenziós világ egy három dimenziós gömb felülete lenne.

Világegyetemünk is hasonlóképpen működhet a megfigyelések szerint. Úgy tűnik, hogy a világ valójában négy térdimenzióval rendelkezik, ám ebből mi csak 3-at vagyunk képesek érzékelni (e háromban vagyunk képesek mozogni). Mintha háromdimenziós világunk egy négy dimenziós gömb (helyesebben a három dimenziós gömb négy dimenziós megfelelőjének) "felületét" alkotná, vagyis eme négydimenziós világ háromdimenziós vetületeként jött volna létre életterünk, Univerzumunk. Ezért van az, hogy az ősrobbanás középpontjának helyét sem tudjuk meghatározni. Hiszen nem is találjuk meg az általunk bejárható térben, mivel nincs is benne, kívül esik 3D-s világunk tartományán.