Hogy áll a tudomány a Maghasadás-kutatással?

A maghasadásnak az égvilágon semmi köze sincs a Naphoz, se a hidrogénhez. Amire Te gondolsz, az a magfúzió (egyesülés, összeolvadás). Ez a folyamat játszódik a csillagokban is, és ezt az energianyerési módot akarják működőképes, kontrollálható formában felhasználni itt a Földön is (ITER, Tokamak).

Megoldást nem találtak még, sőt, arra sem, hogy ha majd elkezd puffadni a Nap, akkor mit lehetne csinálni (nem tudom, honnan szedted ezt az aszteroida "bevonzást" is, és hogy annak mi értelme lenne), és azt sem, hogy amikor majd fehér törpe lesz belőle, akkor mi lenne a járható út. Hipotézisek vannak, sokfélék (elköltözni messzebbre, arrébblökni a Földet, elektromágneses ernyőt készíteni a Föld köré, satöbbi), de ezek nem végérvényes, kiforrott megoldási módok a probléma megszüntetésére, csak ötletek, a megvalósításuk jelenleg még kivitelezhetetlen.

Milyen egyszerűen hangzik, csak annyi a dolgunk, hogy "bevonzunk" (nem is tudom, mit takarhat valójában ez a fogalom, valami dilettáns találhatta ki...) egy nagyobb aszteroidát, és kész is. A probléma 'csupán' annyi, hogy fingunk sincs egyelőre, hogyan lehetne költséghatékonyan megoldani egy ilyen "bevonzást". Egy nagyobb aszteroida tömege (sok)ezer tonnákban mérhető, nagyjából 5-30 km/s sebességgel halad a Földhöz képest, és jó esetben a Hold pályáján belül tartózkodik, legalább néhanapján. Egy ilyen méretű, sebességű és távolságra lévő aszteroida biztonságos módon a Föld felszínére történő juttatása olyan összegeket emésztene fel, ami jelenleg szinte biztosan megroppantaná az egész bolygó gazdaságát, ergo a jelenlegi technológiai szintünkön egyszerűen kivitelezhetetlen. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen aszteroida is csak csepp lenne a tengerben; ezer tonnányi tömegnek a Földre juttatása is legfeljebb centiméterekkel növelné meg a bolygónk pályájának átmérőjét. Viszont kábé millió kilométeres nagyságrendbe eső pályaátmérő-növelésre lenne szükség ahhoz, hogy számottevően csökkenjen a Nap duzzadásából kifolyólag a Földünkre leselkedő veszély mértéke. Ki lehet számolni, mennyire lenne hatékony ezzel a módszerrel védekezni ezen veszély ellen.

Igaz lehet, hogy ha hatezer évente ezer tonnával megnöveljük a Föld tömegét, akkor a pályája kívül fog esni a kritikus tartományon, amikor eljön a központi csillagunk végstádiumának ideje. De ebből csak annyit szabad leszűrni egyelőre, hogy ez a végstádiumi állapotváltozás még elég messze van időben ahhoz, hogy jelenleg tökéletese felesleges legyen vele foglalkoznunk - ennél sokkal égetőbb problémák és (időben) sokkal közelebbi veszélyek ellen kell(ene) majd hatékony megoldásokat kifejlesztenünk.