Mi az idő valójában?

A kérdésed filozófiai vagy fizikai? Mert filozofálgatni lehet ugyan, de nem megyünk vele semmire. Csak annyit tudunk az időről, amennyit a fizikai világképünk mond róla.

Ez utóbbi szerint pedig a dolog úgy áll, hogy ha mondjuk van egy periodikusan működő fizikai rendszered, amely a gravitációtól függetlenül működik (pl. atomóra), amely minden periódus végén ad egy fényjelet, akkor ha egy erős gravitációs térbe helyezed ezt a szerkezetet, majd eltávolodsz tőle a tér forrásától távolodva, ahol gyengébb a gravitáció, és van nálad a szerkentyűnek egy pontos másolata, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a két szerkezet nem jár szinkronban egymással. Amíg a kezedben lévő egy adott frekvenciával jelez, addig a másik, amit otthagytál az erősebb gravitációs térben, ritkábban fog jelezni feléd. Mintha lassabban járna. De "valójában" nem járhat lassabban, hiszen ugyanazon a gravitációtól független fizikai elven működik, mint a nálad lévő (azaz ha visszamennél, akkor azt látnád, hogy ugyanolyan normálisan működik továbbra is). Vagyis csak az lehet a magyarázat, hogy az a dolog, amit mérsz vele (a periódus hossza, azaz maga az idő), az lassult le a te rendszeredből nézve.

A spec. rel.-ben az idődilatációt hasonlóan foghatjuk fel: ugyanolyan eszközzel mérve események közti időintervallumokat az vonatkoztatási rendszertől függő lesz, vagyis az idő relatív, és nem abszolút. Ráadásul az anyag térbeli eloszlása is hatással van rá, ami már elég furán hangzik, mégis igaz.

Ennél többet nem nagyon tudunk mondani róla, de már ez is azt mutatja, hogy nem is egy olyan egyszerű fogalomról van szó, mint azt a XX. század előtt gondolták.

Az idő az ember által alkotott fogalom (eleinte öntudatlanul, később magyarázattal) annak a képességének a használatára, amit röviden tudatnak nevezünk. Az ember érzékel jelenségeket. A tudatával részekre bontja, összeveti őket és nem tud mit kezdeni vele. Ezért (öntudatlanul) bevezet egy új fogalmat, az időt, ezáltal értelmezni tudja a múltat, jelent és jövőt, vagyis képes megkülönböztetni az egyes fázisokat, így képes összehasonlításokra.

Az állatnak nincs tudata, így nincs időképe, nem ismeri a jövőt és múltat, számára csak jelen van. ezért képtelen folyamatok megismerésére, jövőbeli viselkedésük leírására, hiszen ahhoz időfogalomra lenne szükség. Ez nem keverendő egyes ösztönös viselkedésekkel, amelyek többszöri tapasztalás után reflexekké alakíthatók, de nem tudatos viselkedéssé.

Ezért fogalmazhatunk úgy is, hogy a tudat és az időfogalom egyfajta analógiák, egyik nincs a másik nélkül.

Az idődilatációnak és gravitációnak ehhez semmi köze. Azok bizonyos nagyon bonyolult jelenségek megmagyarázására és kezelhető matematikai modellek felállítására szolgálnak, hogy bizonyos konkrét számításokat (azaz e jelenségek jövőbeli viselkedésének leírását) elvégezhessük. És valamiféle periódusosságnak az időfogalomhoz végképp nincs köze. Van köze viszont az időfogalom megalkotása után annak valamilyen számszerű méréséhez, vagyis az idő egy skálázásához. Körülbelül úgy, ahogy a tömeg fogalmának bevezetése után annak mennyiségét a gramm, kilogramm, stb. értékekkel jellemezzük, és amit szintén értelmezünk valahogy 8lehetőleg mindig úgy, hogy ne kelljen ismételten ellenőrizni, újraskálázni).

A kérdés kontextusából kiindulva a kérdező szerintem az időnek mint fizikai fogalomnak és más fogalmaknak a megismerésében szerepet játszó tényezőnek a létére kíváncsi, nem pedig az időérzet fiziológiai magyarázatára. És ebből a szempontból bizony az ember időfogalmának kialakulását nagy mértékben befolyásolta bizonyos periodikus eseményeknek az ismétlődő bekövetkezése, lásd pl. nappalok és éjszakák váltakozása, évszakok körforgása, csillagok látszólagos vándorlása az égen, stb.

A klasszikus mechanika oktatásakor, Newton törvényeinek a tárgyalásánál mindig ki szoktak térni az idő mérésének módjára, amely éppen az előző hozzászóló által is említett skálázás szükségessége miatt - magától értetődő módon - valamilyen ismétlődő fizikai jelenség megfigyelésén alapul. Ne felejtsük el, hogy a fizikában a fogalmakhoz mindig társul valamilyen mérhetőségi definíció, nincs ez másképp az idővel sem. (Nem véletlenül használunk MÉRTÉKegységeket, amelyeknek elhagyása fizikadolgozatban mindig pontlevonást eredményez.) Egy fizikai fogalom megadásához ennyi kell, és nem több. Minden más az elméletalkotás és kísérleti ellenőrzés tárgya. És pontosan ezek révén tudjuk, hogy az idő több és bonyolultabb annál, mint pusztán múlt, jelen és jövő egymáshoz képesti viszonya.

Az idő a létezés egy dimenziója (a tér és tetszőleges állapotváltozó halmaz mellett). Rengeteg diffegyenletben, ami fizikai rendszert ír le, az állapotváltozás az idő megváltozásának függvénye.

Newtonnál az idő egyetemes, homogén volt, ezért az idő mindig független változó volt minden egyenletben.

Einstein óta tudjuk, hogy az idő nem független változó, hanem függ a térben lévő tömegektől, gyorsulásoktól, sebességtől. Ezért az idő függő változó lett, így azok a fizikai folyamatok, melyek az idő változásától függenek (ld. diff-egyenletek), különböző mozgásállapotokban egymáshoz képest más ütemben történnek. Csak úgy, nagy tömegek jelenlétében is.

Szerintem a matematikai reprezentációnál és értelemnél többet nem tudsz az idő fogalmából megérteni. A fizikai rendszerek rengeteg térben léteznek, e terek közül 4 (vagy 11, vagy több a húrelméletben) a téridőt alkotja. De ugyanígy dimenzió (állapotváltozó értékkészlet) lehet a részecskék töltése, az elektron gerjesztett mivolta, a mozgási energia, a lendület, stb. Ezek között a dimenziók között a természeti törvények teremtenek kapcsolatot és ezen törvények között az idő sokszor paraméter, valamint az idő megváltozása (telése) az, ami a szerves elem a szabályokban. Az idő talán annyiban kitüntetett, hogy minden fizikai rendszer számára "automatikusan" telik az idő, tehát közlekedik az idődimenzió mentén és e közlekedés működteti az összes folyamatot. Ez utóbbi az oka annak, hogy a folyamatokon keresztül tudjuk mérni az idő változását.

Talán a filozófiai vonalhoz még annyit lehetne hozzátenni, amennyit John Archibald Wheeler fizikus is megtett:

"Time is what keeps everything from happening at once."

Vagyis:

"Az idő az, ami megakadályozza, hogy a dolgok mind egyszerre történjenek."

Én úgygondolom az idő nem más mint két pont között megtett kölcsönhatás hossza!

Mint az előttemszóló megírta ez függ a két pont anyagától,méretétől,energiájától,távólságától.

Ettől függ hogy a két pont között milyen gyorsan megy végbe a kölcsönhatás. vannak a világűrben olyan helyek ahol ritkábbak az anyagok ott gyorsabban tellik az idő.

Aki nem érti elmagyarázom :)

Itt a kölcsönhatásról beszélek:

A pontból elindul és hogy eljusson B-be tegyük fel 1s.

A B pontból C-be is 1s-perc.

Viszont A-ból mire eljut c-be az nem 2s.!

És ez a lényeg!

Az A után ahogyan eljut a B-be a B-nél kölcsönhatásba lép a B ponttal és legyen akármilyen rövid is ez a kölcsönhatás az folyamat és "idő"-be telli és azután folytatja útját a c-be és így tovább!

A pontokba való kölcsönhatás hossza függ a pont tömegétől,anyagától,és energiájájától.

HEzt meg akarjuk tudni akkor a megtett úthoz hozzá kell adni a következő pontban lezajló kölcsönhatás kezdetétől a befejezéséig tartó időt és megkapjuk hogy a 2 pont között milyen gyorsan tellik az idő! :)

De ugye tudjuk ez relatív!

A másik pontban már gyorsabban telhet!

És ez az ami a csillagközi utazás alapja lehet!

Azt kell kihasználni előre kiszámolva,hogy hól vannak azok a részek a térben ahol az idő gyorsabb mint másut!

Azt gondolhatnátok hogy az idő ott gyorsabb ahol több az anyag mert ott gyorsabban mehetnek végbe a kölcsönhatások!

De nem így van!

Ahol több az anyag ott többet időzik a kölcsönhatás mire továbbjut ,tehát az idő is hosszabb!

Jó elmélkedést! :)