Az mRNS adatok alapján becsült fehérje koncentrációk mennyire jók? Azokban benne van a teljes koncentráció? Az mRNS koncentráció nem a változással arányos valójában?

Egyátalán nem jók. mRNS mennyiség arra jó, hogy összevethető legyen két minta: pl. rákos és nem rákos sejttípus. Hogy nem jó fehérje koncentráció meghatározásra, annak az az oka, hogy minden fehérjének más-más a féléletideje, azaz, a sejten belüli stabilitása. Továbbá más-más hatékonysággal transzlálódik, azaz 1 db mRNS sok illetve kevés fehérje templátja lehet (ebbe magának az mRNS féléletideje is számít). Továbbá a sejten belüli ubikvitin ligáz aktivitás mRNS szinttől függetenül szabályozza a fehérjeszintet. Visszatérve a fehérjékre, vannak nagyon gyors turn-over-ű fehérjék, ahol folyamatosan zajlik a fehérje és mRNS szintézis. Ilyenkor a rRNS és a fehérje szint egyensúlyban lehet, tehát az utolsó kérdésedre nem a válasz.

De olyan is van, hogy az mRNS-t nem tudod kimutatni, de a stabil fehérje még mindig jelen van. Nyilván ilyenkor nincs szintézis.

"Azokban benne van a teljes koncentráció? "

Hogy mi?

"Mi az a féléletidő? azaz mitől bomlik le egy fehérje? "

A féléletidő a fehérjepopuláció felezési ideje. Mennyi idő alatt bomlik le a sejtben az adott fehérjemennyiség 5o%a. Hogy mitől bomlik le egy fehérje annak sok oka lehet, számos sejten belüli, sejten kívüli szignálra lehet válasz az adott fehérje lebontása. Sok receptor idővel, vagy a ligandum kötése után internalizálódik, és az endocitootikus vezikula a lizoszómáva egyesül, ahol lebomlik a fehérje. Sok esetben a ubikvitin ligázok működése nyomán kap a fehérje egy jelet, ami proteolitikus lebontás irányába kötelezi el. ("A halál csókja" [link]

"Ha lebomlik, akkor az folyamatosan pótlódik?"

Miért kellene pótlódnia? Ha megszűnik a génaktivációs szignál, akkor nem képződik több mRNS, majd a meglévő mRNS populáció kimerülése után (lassan lebomolva, vagy regulált módon) véget vet a fehérje jelenlétének a sejtben. Azok a fehérjék, amikre folyamatosan szükség van, többnyire folyamatosan aktivált állapotú génekkel rendelkeznek. pl. aktin, tubulin, ubikvitin.