Miért van tömegvonzás?

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Ha ezeket a témákat átolvasgatod és nagyjából megérted, akkor gyere vissza és kérdezz valami konkrétabbat, mert így túlságosan általános a kérdésed, ráadásul nem tudjuk azt sem, hogy milyen szintű magyarázatot vársz arra, amit eleve meg sem fogalmaztál :)

Ignoramus

Az előzőhöz:

Amiket linkeltél, az pusztán a leírása a jelenségeknek, de az OKOT nem firtatja.

Ezek afféle alaperők, igazi okot sosem fogunk megtudni. Összefüggéseket kereshetünk "csak", mármint hogy egy jelenség puszta létéből következik-e egy másik jelenség, visszavezethető-e egyik a másikra.

Gyors példa a Lenz-törvény, amit ha megpiszkálunk, egy általánosabb törvénynek, az energiamegmaradás törvénynek egy megjelenési formája. Ettől mégnem tudjuk, miért igaz az energiamegmaradás tétele, csak azt tapasztaljuk, hogy ennek eddig nem mondott ellen.

Tehát végső okot - megérzésem szerint - senki sem tud mondani itt, hiába is írjuk le egzaktul, bonyolultan, pontosan a jelenséget. Fizika szakot végeztem egyetemen, de ott sem volt (nem is lehetett) erről szó.

A tömegvonzás mibenlétére a mai napig nem találtak kielégítő választ, pedig nagy koponyák kutatják ezt a területet egy atomerőművel és a hozzá kapcsolt jelenlegi legnagyobb részecskegyorsítóval a fenekük alatt. Ezeddig úgy vannak vele, hogy ez az anyag alapvető tulajdonsága, sajátossága, mint pl. az elektronnak a töltés - de a dolog miértjére még nem találtak választ, magyarázatot. Elméletben a Higgs-bozonnak tulajdonítják az anyag tömeg-tulajdonságát, elméletben frankón bele is passzol a Standard-modellbe, és vannak is a milliárdszámra végzett kísérletek eredményeiben erre utaló nyomok - de ezeddig még nem sikerült egyértelműen bizonyítani se a Higgs-bozon létezését, se az általa hordozott tömeg-tulajdonság valóságosságát.

Mindenesetre ez ne tántorítson el a témától, se az Ignoramus által linkelt oldalak átböngészésétől, mert jó dolog, ha legalább az alapfogalmakkal nagyjából tisztában vagy, ha a természet ezen oldala iránt érdeklődsz. Ki tudja, még az is lehet, hogy egyszer majd Te rántod le a leplet eme nagy rejtélyről ;)

Mindenesetre aki(k)nek végül is sikerülni fog, annak szinte előre borítékolni lehet az az évi aktuális Nobel-díjat.

Ezek jó kérdések, és jó dolog, ha ilyeneken agyalsz. Mint egy vérbeli ókori görög filozófus vagy természettudományász :)

Mindenesetre semmiféleképpen ne tedd a gondolkodást anélkül, hogy az általad kiagyalt dolgok mibenlétéről, alapjairól nem tájékozódsz kellőképpen, különben csak fantáziálás és elfecsérelt idő lesz amit erre fordítasz.

De hogy a kérdésedre is írjak: nézz utána Dirac tengerének. A Wikin is van róla leírás, és ha első olvasatra nem is lesz teljesen érthető, pont arról szól, amit Te is említettél: hogyan keletkezhet a semmiből valami? Dirac egy híres tudós volt, jártas a(z akkor még gyermekcipőben járó) kvantummechanikai ismeretekben, és aki ugyanezen agyalt. Azt sütötte ki, hogy az általunk ismert tér valójában nem egy statikus valami, hanem sokkal inkább hasonlít az óceánhoz, amelyből olykor cseppek szakadnak ki, és az óceántól elszakadva időlegesen önálló, az óceántól független életet él, amíg vissza nem hullik az óceánba, így annak újra részévé válva. Dirac ennek analógiájára azt gyanította, hogy a tér sem egy statikus valami, hanem hullámzik (számunkra nem, vagy másféle módon érzékelhető formában; mint ahogyan a vízben élő halak számára sem abban a formában érzékelhető az óceán felszínének hullámzása, mint ahogyan számunkra a partról), és bizonyos kvantum-fluktuációk következtében valóban létrejöhetnek részecskék "a semmiből". Ám ez csak időleges, és az így kölcsönzött (, a létrejött részecske tömegével ekvivalens mennyiségű) energiának aztán vissza kell térnie kamatostul ebbe a fluktuáló "Dirac-óceánba". A kamatot itt a kiszakadáshoz, majd a visszatéréshez szükséges energiamennyiség jelenti. Elképzelése szerint akár az egész Univerzumunk létrejöhetett ilyen módon a semmiből, de ennek az az ára, hogy bizonyos idő elteltével aztán vissza is kell térnie majd oda. De ahogyan egy csepp víz által képviselt teljes energiamennyiség aránylik a világegyetemünk által hordozott teljes energiamennyiséghez, valószínűleg hasonlóképpen aránylik a cseppnek a tengerbe történő visszatéréséhez szükséges időmennyiség is ahhoz az időmennyiséghez, amely az Univerzum visszatéréséhez szükséges.

Ez is egy elmélet a világunk keletkezésére. Nem is olyan rossz elmélet, figyelembe véve, hogy bizonyos kvantummechanikai kísérletek, tapasztalatok valóban arra engednek következtetni, hogy az ilyen semmiből születő részecske valóban létezhet. Ahol pedig egy létrejöhet, ott semmi sem tiltja másik, vagy akár több részecske létrejöttét sem - még akkor sem, ha az a "több" a teljes Univerzumunk által bennfoglalt részecskemennyiséget jelenti. Ha pedig egy Univerzum így létrejöhet, akkor egy szék vagy egy macska (akár épp Schrödinger professzor macskája? :)) létrejötte előtt már semmiféle akadály sem lehet. Csak éppen a valószínűségekkel van probléma: annak, hogy egyetlen részecske létrejöjjön, van egy bizonyos valószínűsége. Annak, hogy két részecske létrejöjjön, már kisebb a valószínűsége. Annak pedig, hogy ez a két részecske egy bizonyos struktúrában jöjjön létre, már nagyságrendekkel kisebb a valószínűsége. Egy szék vagy egy macska már igen tetemes mennyiségű részecskéből áll össze, ráadásul igen bonyolult a struktúrája is, tehát annak, hogy a semmiből egyszer csak egy kész macska megjelenjen, már annyira icipici szám a valószínűsége, amilyen picike számot már el sem tudunk képzelni.

Az ember csak az általa megfigyelt és felfogható számokban és mennyiségekben képes gondolkodni, mert erre készítette fel a természet az agyunkat. Nem elképzelhetetlen, hogy a teljes Mindenségben (amelynek ebben az értelmében csak egy kis részét képezi az általunk ismert Univerzumunk) a világegyetemünk csupán egy porszem a számtalan másik mellett. Ezzel együtt, még az általunk megfigyelhető anyagmennyiséget sem vagyunk képesek felfogni, fogalmunk sem lehet, hogy valójában milyen energiaszintekkel, energiamennyiségekkel is kellene dolgozni. Akkor hogyan tudnánk elképzelni azt, hogy ha Dirac valóban ráérzett a valóságra, akkor a Mindenségben milyen energiamennyiségek lehetnek jelen? Ez azt jelentené, hogy létezik egy lokális Mindenség (= Univerzumunk), és létezhet egy globális Mindenség is, amelynek a miáltalunk észlelhető Univerzum lehet hogy kisebb részét képezi, mint amekkora részét egyetlen kis satnya elektronocska képezi az Univerzumunknak.

Az általam (és végül is egy része inkább Dirac által) írtak pusztán feltételezések, határmezsgyéjén sétálnak a fantáziának; de arra talán jó lehet, hogy újabb gondolatindító alapját képezze agyalásaidnak :)

Ezekre a kérdésekre sosem lesz válasz. Illetve az a válasz, hogy a világ így működik, és kész.

A tudomány sem kutatja ennek az okait. Csak leírja a jelenségeket.

Newton azonnali távolhatásnak értelmezte a tömegvonzást.

Descartes a tér örvénylésének tulajdonította.

Maxwell a tér egy állapotának gondolta az elektromágneses mezőket (mint ahogy minden mező is lehet az).

Einstein a téridő görbületének gondolta a gravitációt.

A kvantummechanika szerint virtuális részecskék (bozonok) cseréjével valósul meg minden kölcsönhatás.

A húrelméletek a rezgő húroknak feleltetik meg az összes részecskét, 11 (vagy más számú) dimenzióban.

Ezek voltak a különböző verziók.

Lehet ún. instrumentalista megközelítést is alkalamzni. Minden csupán annyi, aminek mérhető és aminek mutatkozik. Nem kell a kölcsönhatások között különösebben mélyebb okot keresni. Vannak és kész.

"miszerint a semmiből nem lesz valami"

Akár lehet is. Nincs filozófiai akadálya.

"De mi számít gondolatnak, és mi számít élőlénynek ? Mi határozz meg azt a határt, hogy mi élő, és mi halott, mi teremthet a gondoaltával, és mi nem ?"

Ha a gondolat teremtő mivoltát elvesszük ebből, akkor az élőlények már egy konkrét téma, ami kezelhető. Egy régi/új, talán a legtöbb szempontból megfelelő definíció a Gánti-féle értelmezés.

Keress rá: Gánti Tibor - Az élet általános elmélete.

Parafagólem: Azt tudjuk, hogy az energiamegmaradás folytonos időszimmetria esetén érvényes. De általánosságban nincs energiamegmaradás, az, hogy tapasztalataink szerint van, az csak annak tudható be, hogy az univerzum ennek a korszakába születtünk bele, régebben nem volt igaz.

A Lenz törvény eleve meg van piszkálva, "visszapiszkálva" lehet kihozni belőle az energiamegmaradást, mert a Lenz törvény csoportelméletből jön ki, szimmetriatulajdonságok miatt. Egyetemen mi tanultuk/tanuljuk a "tömegvonzást", van szerencsém Dávid Gyulához járni, aki 2,5 éves kurzus keretein belül veri a fejünkbe a relativitáselméletet. Már többször leírtam ezen az oldalon a jelen kérdéshez tartozó választ, de mindig üres fülekre lelt, és csak leszóltak, mert ellentmondott a fizikában rendkívül jártas kollégák által tudni vélt dolgoknak, meg hogy én minek menőzök relativisztikus fizikával, stb..

Végső miértet nem lehet kérdezni. Mert a válaszra (ha van), úgyszintén kérdezhetjük: de miért. Ezért a kérdés ebben a formában nem értelmezhető.

Amit vizsgálhatunk, hogy két önálló objektum mi módon hat egymásra, mit jelent az, hogy az egyik reagál a másikra. Az ezzel foglalkozó tudományterület a kölcsönhatásoké. A töltéssel rendelkező részecskék vonzás-taszítás módját ott megtalálhatod, nem egyszerű. A gravitációról is úgy gondolják, valamilyen hordozónak kell lenni, de még nem találták meg, vagyis nem tudják, hogyan működik, csak az eredményét.