Hogyan keletkezett az emberiség?

hát ha kiváncsi vagy... Pár elmélet sorrend nélkül.

A biblia szerint isten megteremtette Ádámot ill. a bordájábol Évát.

Hogy hogyan azt a fene sem tudja. Ez az elmélet több kérdést nyit, mint amennyit "lezár". Tudomásom szerint amúgy az összes vallás a "puff, létrejött" elvet követi, csak eléggé elütő állításokkal.

Egy másik elmélet Darvin elmélete a fajfejlődésröl. Bár átlagosan ezt oktatják sokban hibázik, de egy kiindulási pontnak tökéletes. Legalább ez kutatásokra épűl. Ha nem tudnád... Ő úgy véli, hogy az egysejtűektől fejlődtünk ideáig több szálon. A régészeti kutatások amúgy ezt alátámasztja. Ill. a biológiai kutatások is. Ettől függetlenül sokban téved.

Van egy elmélet, ami a nagyszámol törvényével igazolja mind a tudomány, mind a vallások alapjait. De ez csupán hipotézises sokasága. Az elmélet alapja amúgy annyi, hogy a végtelen űrben végtelen bojgó van, amelyek közűl végtelenen van élet is. A végtelen lény közűl meg ugye végtelen régebbi és inteligensebb mint mi. Ez alapján lehet, hogy ők tenyésztettek ki minket, vagy csupán segítették fejlődésünket. Ez magyarázná az ősi civilizációk fejéődési sebességét, ill. igazolná az akkori többisten hitet is. Hohy miért tettek volna ilyet? Kutatási vagy messzebb megyek, szórakoztatási célokbol. Persze ennek az elméletnek csak annyi bizonyítási alapja van mint a bibliának.

Ezenken kívűl amúgy még rengeteg elmélet van, de mint már írtam biztosan senki nem tudhatja.

Hát, gyakorlatilag mindegyik részkérdésről könyveket lehetne írni, ahogyan már írtak is több tucatot... ez egy olyan téma, amihez kevés ez a fórum, nem tudnánk elég alaposan kivesézni. A helyi könyvtár biztosan hatékony segítséget nyújthat neked a témában.

Viszont bemásolnék neked ide egy kis szösszenetet, amit egy másik, az emberiség fejlődéséről szóló kérdéshez írtam, és ami talán ide is illik:

"Ez egy elég összetett dolog volt.

Mindenképpen kellett hozzá az agytérfogat növekedése. Ez maga után vonta, hogy a baba még a fejlődés egy aránylag korai stádiumában világra jöjjön, mert később, nagyobb aggyal és fejjel egyszerűen már nem fért volna ki. Szóval ha megnézel egy kisbabát, teljesen életképtelen és esetlen, ha összehasonlítod sok más állatcsecsemővel. Pl egy őzgida néhány óra után már együtt sétál az anyjával, míg egy embergyerek egy évesen még éppencsak totyog.

Ez igencsak elhúzódó utódgondozást kívánt meg, ami máshogy nem megvalósítható, csak ha kisebb közösségek együtt maradnak, és néhányan együtt gondozzák a kicsiket, míg mások vadásznak vagy gyűjtögetnek. Vagyis kialakultak az első kis közösségek, és az emberek rájöttek, hogy csoportokban könnyebb az élet, pl védekezni is hatékonyabban lehet így az esetleges ragadozókkal szemben, de vadászni is könnyebb csapatban.

A hosszú utódgondozás másik velejárója a hosszú tanulási folyamat, ami egy igen komoly előny. Míg a legtöbb állat néhány évesen kirepül a családi fészekből, és a saját bőrén kell megtapasztalnia a vadon törvényeit, addig az emberi közösségek hosszú ideig együtt maradtak, sokan akár életük végéig. Így tulajdonképpen a fiatalok folyamatosan tanulhattak az idősebbektől, tehát nem kellett ugyanazokat újra és újra megtapasztalni minden generációnak. Az idősek továbbadhatták a tudásokat a fiatalabb generációknak, így ők már tulajdonképpen ráértek új dolgokat tapasztalni és megtanulni.

A közösség kialakulása magával vonta a kommunikáció fejlődését is. Az nem tisztázott, hogy az ember mikor kezdett el szavakat használni, de ez mindenképpen egy hatalmas lépés volt. Hiszen a mimika, a mutogatás egyeseknek más és más jelentéssel bírhat, viszont onnantól kezdve, hogy bizonyos dolgokra és jelenségekre konkrét szavakat kezdtek el használni, és ezt megtanították a többieknek is, mindenki rögtön és egyértelműen be tudta azonosítani, mire is gondol a másik. Másrészről pedig a mutogatással szemben a szavakat akkor is hallja a másik, ha épp nem egymásra néznek. Ez természetesen még hatékonyabbá tett mindenféle csoportos tevékenységet, többek között a vadászatot is, ez pedig igen komoly hátrányt jelentett a kor nagytestű vadállataira... jelentős többségük kis is halt az ember sikeres vadásztechnikának köszönhetően.

Mindeközben persze folyamatosan fejlődött az eszközhasználat is. Az ember fokozatosan rájött, hogy nem csak azt és nem csak úgy lehet használni, amit ő megtalál a természetben. Tehát rájöhetett, hogy ha törött követ talál, annak éles lesz a széle, lehet vele vágni. Aztán továbbgondolva rájöhetett, hogy ő is tud törött, éles szélű követ készíteni, például úgy, hogy köt követ egymáshoz ütöget, ebből lett a szakóca. Később kialakult a kőbalta, lándzsa, íj és nyíl, majd a fémek, stb. A lényeg, hogy gondolkodni kellett, ez a gondolkodás serkentette az agyműködést, elősegítette az agy fejlődését, és persze elvezetett a modernebb használati tárgyak és eszközök kialakulásáig.

Később a közösségekben ez is jobban működött. Mert nem kellett mindenkinek magának megcsinálnia, amit akart. Valaki ügyesebben tudott lándzsát készíteni, akkor ő csinálhatott a többieknek. Aztán ahogy egyre több lándzsát készített, egyre ügyesebb lett ebben a tevékenységben, egyre jobb lett abban, amit csinált. Így szépen lassan kialakultak a mesterségek is. Vagyis mindenki azt csinálta, amihez jobban értett a többieknél, és így minden eszköz egyre jobb lett, amivel így jobban tudtak dolgozni.

Persze ez így nagyon vázlatos és leegyszerűsített, és még lehetne is tovább folytatni addig, amíg az ember már nem csak gyűjtöget, hanem növényt termeszt, vagy amikor már nem csak vadászik, hanem állatokat tart pl a tejükért, illetve mesterségesen kezdi kialakítani a környezetét, kezdetleges "házakat" épít, stb. De szerintem a lényeg érthető ennyiből is ;)"

A Naprendszer (és benne a Föld) kb 5000 millió éve alakult ki egy kozmikus por- és gázfelhőből. A Föld korát 4,6 milliárd évesnek tekintik. Az élet, kb 3,8 milliárd éve van jelen a bolygón. Az élet egyszerű kémiai anyagokból alakult ki. Aminosavakból. Ezek a vegyületek létrehozták az első fehérjéket. Ezekből később összeálltak az egysejtűek és elkezdődött az élővilág fejlődése. A mai ember ősei kis mókusszerű rágcsálók voltak (kb 70 millió éve). Aztán ezek tovább fejlődtek az evolúciós folyamat során. Végül eljutottak az emberig (kb 200000 éve).

Minden anyag, amely itt van a Földön valamikor egy csillagköd részét képezte (a testünket felépítő atomok is). Az élet egyszerű kémiai anyagokból alakult ki. Minden, amit ismersz itt a Földön, 3,8 milliárd éve sok tócsa ragacsban kezdődött.

Az előttem írt, okos írásához tennék hozzá.az őspocsolya még mindig kevés lett volna ahhoz, hogy a szénláncok alkotta aminosavaknak köszönhetően tudatos élet keletkezzen.Vegyületek mindig keletkeztek ma is keletkeznek de még se keletkezett újabb és újabb fejlettebb faj-- pedig utánunk is kellett volna ha csak úgy vaktában keletkezett volna az élet önmagának köszönhetően.

Bizonyos dolgokat el kell fogadnunk még ha csak egy parányi részletét is, de valahol az ember megérezte mindig az eredendő okokat-- gondolok itt a lélek fogalomra, vagy a teremtés fogalomra. az most egy más kérdés, jogy az ó-kori misztifikálta és az is hogy a jelenkor nagy okosai szerint már idegen ID szerint mesterséges tenyészetek voltunk és a tudatunkat Richárd Dawkins pilletudós elmélete szerint, respirátorok irányítják és a testünk minden sejtje és egész önvalónk azoknak a rabszolgái--- szóval nagy volt az emberi fantázia a múltban és nagy a korunkban is.

az is igaz hogy kísérleteket is végeztek, hogy élősejtet élete állítsanak elő, de ez eddig egy kukacot se sikerült.

S miért nem sikerült? Szerintem azért mert abba a kísérleti lombikba mindent beleöntöttek ami elem csak létezhet egy élőben és aztán-JÓL megcsapták árammal-- mintha legalábbis a villámok energiája alkotta volna az élete valamikor is.

Az amit életem során érzékeltem amit megtapasztaltam sajátos és ritka tehetséggel, abból azt a következtetés vontam le, hogy MAGA a Földünk Energiája alkotta az életet, spontán, véletlen, majd tanulón s végül tudatosan, érzelmi feszültséggel színezve.

Majd eltávolodott a felszíntől, az egyik a talpunk alatt futkározik, a másik fölénk borul védőn, mint Tudatossá lett fantasztikus és csodálatos Teremtő isteninek is mondható Energiák! az egyik a Fehér- energia, a másik a Fekete-energia.

De a Teremtő aktusuk folyamán, amely csak pillanatokig tarthatott mindig, újra meg újra változtatva az alkotásokon, önmagukból is adtak az életekbe-- ennek köszönheti hogy élő, mozog, és tudatossá lett a két különböző töltésű, lélek energia szálrendszernek.A Test-léleknek és a szellemi-léleknek.

az ember mind két nagy Teremtő energiát ismeri, nebén nevezte, mint ahogy az élet mind két lélek szálrendszerét ismeri, nevén nevezte csak egyikről se tudja azt, hogy melyik mi is igazából. Se a Teremtőkre nem gondolt, se pedig a lelket nem hiszi el az életben.

aki viszont elhiszi mind kettőt, sajnos már misztifikálja, mert valakik esti mesét írtak belőle telis-tele csodákkal.

Holott csoda a Földünk annak a két gigantikus LÉLEK-Energiája. S csoda az életünk, amilyen lehet sehol nincs az univerzumban. Csak arra gondoljatok, hogy a mi életünk csak a "másodtermés volt" csak véletlen lehetőség volt.

Az élet, illetve maga az öntudat, a személyiségünk egy érdekes téma. De nem akkora csoda, amekkorának tartod!

Sokan fognak ezért orrolni rám, de akkor is egy mai számítógéphez fogom hasonlítani saját agyunkat. Nem hiába.

Mielőtt azonban nekifekszek az agynak felszínes leírásának tisztázni kell pár evidens szabályt a világról, amivel talán könnyebben megértitek a soron következő bekezdéseket.

-Az világban a történés ok-okozati összefüggések sokasága. Az erő leadásának és felvételének folyamatos váltakozása, ismétlődése. Nagy vonalakban viszont van egy fontos titka a világnak. A történések célja a kézenfekvő és legegyszerűbben elérhető rend. Minden természetes változás végeredménye végső sorban Mindig az igazodás.

-Pár közeli példa:

-A bolygónkon, mivel a gravitációs erő hat a súlyra így az magához húz mindent. Ebből adódóan, a légkör hidegebb levegőrétege a magasabb koncentrációból adódó plusz súlyával leszáll a földhöz, majd fölmelegszik és a fönt addigra lehűlt levegőréteggel ismét helyet cserél. Egy folyamatos körforgás az igazodás miatt.

-Vagy itt van a gravitációhoz az is, ha egy kút nyílása fölé egy vödröt helyezel, amennyiben nem tartja semmi az leesik. Addig zuhan, amíg le nem ér.

-Ha egy vödör vízbe belecsöppentesz még egy csepp vizet az nem áll meg a tetején, hanem széttúrva a többi vízrészecskét beigazodik.

Ezek csak igen egyszerű példák de megsúgom, ez igaz a világ minden történésére. Igazodik.

A világ mindig törekszik a legegyszerűbb megoldásra.

Ha egy libikóka egyik felére felraksz egy 20 kilós zsákot, a másikra meg egy 40 kilósat nem a 20 kilós vége fog megfenekleni. Evidens. Kevesebb energia a 40 kilós oldalának leereszkednie dacolva a levegőréteggel és a felületi feszültséggel.

Magyarán mindent a legegyszerűbben és a leglogikusabban tesz a világ. Ez velünk sincs másképp.

Mert a lélek hogyan is működik?

Sokan úgy vélik, hogy egy élő és megmagyarázhatatlan, a végletekig bonyolult anomália. De nem. Bár az agyunk egy igen bonyolult szervünk, de épp ugyanennyire egyszerű is. Logikusan működik. Mik is vagyunk mi? Erre kerestem a választ eddigi életem alatt és keresem most is.

Valahol kezdjük el...

Tapasztalás/Tanulás.

-Az agyunk Autonóm részébe a felfogott jelek érzékszerveinken keresztül jutnak be. Tudásunk alapját ezek a jelek képezik. Ezeket a jeleket az agy feldolgozza és memorizálja. De hogyan is? Nos, a kapott jelet a befogadás után lefuttatja a "keresőben" ami a memóriánkban keresi vissza az összefüggésbe hozható és hasonló emlékekkel, adatokkal. Majd eme tapasztalatok alapján elemzi a jelet, ha kell tanulságot von le, majd memorizálja illetve továbbítja nekünk, mint személyiségnek.

[A Deja Vu pont eme működési sorrend hibája. Vagyis a kapott jelet előbb memorizálja, majd csak azután keres rá a memóriánkban. Mivel visszatalálja így azt hisszük, hogy már megtörtént.]

Döntés

Olyan, hogy véletlen szerű döntés nem létezik. Hihetjük véletlennek döntésünket, de valami alapján mindig döntünk. Teszem azt van egy kék, és egy piros golyó. Te melyiket választanád? Annak is megvan az oka. Vagy többet láttad azt a színt, vagy nemrég pont láttad és megmaradt benned. Talán nagyobb benyomást tett rád, esetleg jobban kötődsz hozzá, de lehet pusztán tapasztalati előny. Bármelyik okozhatja a véletlennek tűnő döntésedet.

Persze vannak döntésképtelenek. Olyanok, akiknek rossz tapasztalatai vannak a sorozatos rossz döntésektől, ezért tart a döntéstől. Esetleg rossz agyi működés folyamatos jel ütközést okoz ami döntésképtelenné teszi a delikvenst.

Mitől tűnik mégis véletlenszerűnek döntésünk? Nos, amikor megszületünk még olyan kevés adatunk van, hogy gondolkodásunkat papírra lehetne vetni. Ahogyan fejlődünk egyre több adatunk lesz, és egyre nagyobb nyersanyaga lesz az átlagolásnak. A döntés gyakorlatilag a felhalmozott adataink által levont következtetés. Ahogy növünk egyre több adat alapján döntünk, ettől válik lassan véletlenszerűnek.

Példa: Ha kiskorodban megnyomtál egy piros gombot ami csúnyán megrázott, még felnőtt korodban is hadakozni fogsz a piros gomb megnyomása közben az akaratoddal. Ezt nevezik traumának. Rossz emlék okozta rossz és döntő tapasztalat.

A tanulás és a döntés kusza hálója az agytevékenységünk. Nem több. Ha memóriánk egy része eltűnne, megváltoznánk. Persze két fajta memória van, ami nem mindegy. Van a jelmemória, az emlékek. Van továbbá a tapasztalati memória. Az előbbiből alakul ki az utóbbi, ami adja a személyiségünket. Tehát csupán az utóbbi memória elvesztése okoz személyiség változást.

Tehát a lélek mint olyan, csupán egy szó a memóriánk alapján hozott döntéseink okozta személyiségünkre.

Ez a téma nem a mai tudomány színtere. Ez már a sokkal korábban élt pszichológus félék fejében is megfordult. Csupán arról van szó, hogy az ember mint olyan ösztönösen fél az elrettentő valóságtól és inkább menekül egy viszonylag szebb igazságba(Mint a hit). De ez nem rossz. Sőt. Ami azt illeti ez nagyon is jó. Ugyan is nem sok ember lenne képes megbirkózni a valósággal amit csupán ösztönből nem vesz észre. Mivel ez így a LEGEGYSZERŰBB.

Nem hiába mondják ugye, hogy a zseni és az őrült határon vannak. Mert a világ megértése veszélyes, és csupán csak keveseknek sikerül.

Urzu nagyon szépen levezetted miképp alakult a fejlődésnek és memóriának köszönhetően a primitív életből intelligens lény.

Talán kiegészítenélek, hogy a legfontosabb ami lehetővé tette hogy a majomemberből intelligens faj lehessen az a differenciáltabb agysejtek, agy méretének növekedés képessége és a két lábon való járás után a gerincnek egyenessé válása.

pl. a majmok csak azért nem képesek szavakat kiejteni, mert a gerincük nem egyenesedett ki. Tehát ezért csak makognak, vagy visítanak.

Az ember ősnél viszont ez tette lehetővé hogy a hangképző szerv, a garat alatti nyakrészből (ahol a majmoké is van) lejjebb csússzon és tökéletesebbé válhasson az artikulációhoz.

A másik ami ezzel szorosan összefügg az a kéz speciális használata az erősebb és precizitásra alkalmasabb hüvely és mutató új. -- ez tette lehetővé később az írás képességet.

a fejlődésnek egy hátránya viszont keletkezett, a növekvő agyállomány miatt növekedett az agytérfogat, ezért az élő gyermek világra hozatala igen nagy kockázatot jelentett valamikor.Igy a szélesebb csípővel rendelkező nők maradtak életben elsősorban,- ez a múltra vonatkozott

Ami a jelenünk árnyoldala az viszont, a genetikai hibák megsokszorosódása, az átörökítés miatt.minél fejlettebbé vált az orvoslás annál több sérült génes ember maradt életben. az ősi időkben de még ma is az állatvilágban a betegségekkel született utódok meghaltak és nem örökítették át a génhibájukat.

DE ezt is írtad Urzu--

"Tehát a lélek mint olyan, csupán egy szó a memóriánk alapján hozott döntéseink okozta személyiségünkre."

s ebben tévedsz a lélek nem csak egy szó, nem csak egy megérzése az embernek és nem is misztika-- a lélek az energia hálózat a testben aminek köszönhetően élő ez a sejtkupac!!!

Jogos. De biztosan tévedtem? Tény és való, egy jó ideig én is ezen véleményen voltam. Sokszor emlegettem, hogy a lélek csupán az agyban futó elektronhalmaz összessége. De ebben van egy sántikáló rész.

A halál pillanatában gyakorlatilag megszűnik ez az áramkör. Vagyis a lélek eltűnik? Nem. Ezért pontosítottam inkább a memóriára a tapasztalatok alapján. Bár tény, hogy kifordítható ez is. Az elektronhalmaz a memóriánk adataira alapozva mozog.

Döntünk, hogy aztán dönthessünk. Ezt jelenti élni. Végül is a döntésképtelenség is egy fajta döntés.

Végső soron mind az én mondatom és mind a te mondatod igaz a maga szemszögéből. Hiszen hívhatjuk az autót kocsinak, személygépjárműnek vagy autónak, valójában az csupán egy négy keréken motorral hajtott hordozásra alkalmas fémdoboz. Bárhogyan hívjuk az attól még az marad.

Erről eszembe jutott a semmi definíciója:

-"A semmi az a nem létező valami, melynek bár hiányát érezzük, mivoltját nem feltétlen ismerjük."

Végső soron hasonlóan gondolkodunk, csak más terítőt helyeztünk az asztalunkra. Jóban leszünk. És természetesen köszönöm a kiegészítést, mivel végtére is kiegészített.