Szeretnél halhatatlan lenni? Szerinted valamilyen módon lehetséges lenne az öregedés megállítása?

Az idegsejtek a periférián regenerálódnak mint például az érzéksejtek a bőrben. Egy sérülés után a pl. a karban előfordulhat érzékkiesés, majd néhány hét után ismét helyrejön.

A központi idegrendszerben nincs regeneráció.

A baktériumok prokarióták, nincs telomer régiójuk és telomeráz enzimük sincs. Az eukariótáknak van a kromoszómájuk végén ismétlődő bázissorozatokból álló telomer régiójuk.

Baktérium kolóniák létrehozásával genetikailag azonos egyedek jönnek létre, de egy külön egyed élne 4 milliárd éve? 3,5 milliárd éve jöttek létre a prokarióták, és azóta néhány mondjuk endospóraként tengeti az életét? Egy linket erről tudnál adni? Kíváncsi vagyok, de én nem hallotta még róla.

"Más kérdés, hogy az emberi agy nem erre alakult - elég nehezen alkalmazkodna hozzá.

Látod, itt is milyen sokan válaszoltak igennel az első kérdésre:) Mondjuk kíváncsi lennék egy 4-500 év múlva nem unnák-e meg

[link]

Egy baktérium úgy marad fenn, hogy közben osztódik. Nem az utóda él, hanem Ő ÉL - csak közben osztódott.

Ha pl. lennének emlékei, azok is osztódnának - de nem tűnnének el.

"A központi idegrendszerben nincs regeneráció."

De van (korlátozott) - nemrég fedezték fel. Nem tudok mutatót adni, de több helyen is hallottam róla.

"kíváncsi lennék egy 4-500 év múlva nem unnák-e meg"

Az emberi aggyal az a probléma, hogy ilyen távot nem tudna befogni. Szükségszerűen szelektálna, kiszórna emlékeket - de ez még csak hagyján. Viszont egy ember, mikor még fiatal, automatikusan elfogadja a körülötte levő világot (csak később rögzül a gondolkodása) - tehát fiatalon még korszerű a világszemlélete. Az ilyen ember pár 100 év alatt reménytelenül lemaradna a világtól még akkor is, ha egyébként felfogná és megértené a legújabb változásokat (legalább egy részét) is.

Osztódik, tehát létrehoz egy másik egyedet, majd ő maga elpusztul. Genetikailag ugyanazt hozza létre, de attól még nem ugyanaz a kettő. Akkor mi a helyzet az egypetéjű ikrekkel? Nem beszélve arról, hogy bizonyos mutációs rátával mutációk alakulnak ki, nem pontos a másolás. Akkor már az utód genomja sem egyezik meg az ősével.

Ezt az osztódásos dolgot hívják egyébként ivartalan szaporodásnak.

Azt, hogy a központi idegrendszer nem képes regenerálódni, egyetemen oktatják.

Itt most a neuronokról beszélek egyébként és nem a glia sejtekről, amik osztódnak. De erről jó sok cikk van a neten, sokan foglalkoznak ezzel a témával, pl. a hippocampusban történő esetleges neurogenezissel.

A 4-500 éves dolgot meg nem gondoltam éppen komolyan.

Egyébként miért maradna le, ha megértené a körülötte lévő világot?

"Osztódik, tehát létrehoz egy másik egyedet, majd ő maga elpusztul."

Nem, dehogy. Kettéosztódik, majd mindkét sejt ismét megnő, és teljes értékű sejt lesz. Ismét képes osztódni.

Mindkét sejt az eredeti anyagát kapja meg, és nem újonnan jön létre!

"Egyébként miért maradna le, ha megértené a körülötte lévő világot?"

A szemlélete miatt. Már egy 200 éves ember is reménytelenül elavult szemléletű. A világképe a megkérdőjelezhetelen vallásra, a lapos Földre, az életerőre, a flogisztonra, az embernek teljes mértékben alárendelt élővilágra, a folytonos anyagra, a központi Földre és a szinte jelentéktelen világűrre épül.

Nomármost ahogy jönnek az információk, hogy ez sem igaz, meg az sem igaz - egy NAGYON rugalmas és felvilágosult ember ezt még csak-csak képes egy-két dolgot elfogadni ebből - de a kvantummechanika pl. már biztos kiüti őt.

És mindez EGYÜTT szintén elfogadhatatlan egy fix, kialakult világképnek. Ha mégis megkísérli, akkor esetleg csak egy nagy káosz marad a fejében. A gondolkodásának, a problémamegoldásának az alapjai egészen más séma szerint épülnek fel.

"Osztódik, tehát létrehoz egy másik egyedet, majd ő maga elpusztul."

Nem, dehogy. Kettéosztódik, majd mindkét sejt ismét megnő, és teljes értékű sejt lesz. Ismét képes osztódni.

Mindkét sejt az eredeti anyagát kapja meg, és nem újonnan jön létre!

"Egyébként miért maradna le, ha megértené a körülötte lévő világot?"

A szemlélete miatt. Már egy 200 éves ember is reménytelenül elavult szemléletű. A világképe a megkérdőjelezhetelen vallásra, a lapos Földre, az életerőre, a flogisztonra, az embernek teljes mértékben alárendelt élővilágra, a folytonos anyagra, a központi Földre és a szinte jelentéktelen világűrre épül.

Nomármost ahogy jönnek az információk, hogy ez sem igaz, meg az sem igaz - egy NAGYON rugalmas és felvilágosult ember ezt még csak-csak képes egy-két dolgot elfogadni ebből - de a kvantummechanika pl. már biztos kiüti őt.

És mindez EGYÜTT szintén elfogadhatatlan egy fix, kialakult világképnek. Ha mégis megkísérli, akkor esetleg csak egy nagy káosz marad a fejében. A gondolkodásának, a problémamegoldásának az alapjai egészen más séma szerint épülnek fel.

Az osztódáshoz témához kapcsolódva látom, hogy nem igazán tudlak meggyőzni. Nézz utána a neten, biosz könyvben olyan dolgoknak, hogy DNS-replikáció, mitózis, asexuális szaporodás, halhatatlan sejtvonal.

vagy itt egy link:

http://www.youtube.com/watch?v=3cD3U2pgb5w

Egyébként nem mondtam, hogy újonnan jönne létre a semmiből az utódsejt. A DNS-állomány megkettőződik, többé-kevésbé pontosan és egyet-egyet kapnak az utódsejtek. És akkor valahol itt jönnek a képbe az általam előcitált egypetéjű ikrek...

Egy elméleti síkon létező "nem öregedő", tehát nem hanyatló szellemi képességű ember miért ne tudná az újabb és újabb paradigmákat megérteni?

Nem tudom, hogy milyen egy 200 éves ember világszemlélete, de a kérdésben szereplő nem öregedő ember valószínűleg ugyanúgy megértené a dolgokat, ahogy egy akkor a 30-as éveiben járó, ma 40

véletlenül elküldtem, de akkor folytatva:

Az osztódáshoz témához kapcsolódva látom, hogy nem igazán tudlak meggyőzni. Nézz utána a neten, biosz könyvben olyan dolgoknak, hogy DNS-replikáció, mitózis, asexuális szaporodás, halhatatlan sejtvonal.

vagy itt egy link:

http://www.youtube.com/watch?v=3cD3U2pgb5w

Egyébként nem mondtam, hogy újonnan jönne létre a semmiből az utódsejt. A DNS-állomány megkettőződik, többé-kevésbé pontosan és egyet-egyet kapnak az utódsejtek. És akkor valahol itt jönnek a képbe az általam előcitált egypetéjű ikrek...

Egy elméleti síkon létező "nem öregedő", tehát nem hanyatló szellemi képességű ember miért ne tudná az újabb és újabb paradigmákat megérteni?

Nem tudom, hogy milyen egy 200 éves ember világszemlélete, de a kérdésben szereplő nem öregedő ember valószínűleg ugyanúgy megértené a dolgokat, ahogy egy akkor a 30-as éveiben járó, ma 40es 50es irodában dolgozó valaki a számítógép használatát. Pedig gyerekkorában nem hiszem, hogy sejtette, hogy létezik egyáltalán egy ilyen gép.

Sejtosztódásról: az egy sejt → egy sejt - az nem szaporodás!

Szaporodás az osztódás. A DNS másolása rendben van - a sejt többi anyaga meg kettéosztódik (feleződik), tudomásom szerint.

"miért ne tudná az újabb és újabb paradigmákat megérteni?"

Miért ne tudná? Korlátozottan tudja. Mert a szemlélete egy idő után erre már nem alkalmas. Természetesen valamit felfogna belőle - de egyre kevesebbet. Számítógépet azért tud ma egy idős ember megérteni, mert tudja, mi az a gép és mi az a számítás (meg az írógép, tv és hasonlók). Egy ősember (nem ősgyerek, ugye!) is képes lenne valamit felfogni ebből a gépből - de már sokkal kevesebbet.

Az ember azért nem lenne képes alkalmazkodni a folyton változó világhoz, mert az agya nem így működik. Fiatal korában kritika nélkül szívja magába az új tudást - MINDENT elfogad és természetesnek vesz, amit akkor lát - majd ez rögzül, és EBBE a képbe illeszti majd bele az új tudást. Ha beleillik, vagy legalábbis valamelyest illik hozzá. Ha nem, akkor kidobja. Ha a világ változik, akkor rossz lehet a világnak.

Anyanyelvet is csak egyszer tanulhat (pedig a nyelvek is fejlődnek). Lelki beállítottsága, szexuális vonzódása, vallási képe sem változhat meg csak úgy.

A bacikra visszatérve egy kicsit: Oké, hogy egy sejtből kettő lesz, aminek azonos lesz a génállománya a kiindulási sejttel, de attól még nem mondhatojuk, hogy xy baci mittomén hány éves, mert xy-on baci onnantól kezdve megszűnik, hogy ketté osztódott és lesz xy2 és xy3 baci. Azért nem jó példa ez szerintem, mert az ember esetében az állandóságon van a hangsúly, hogy vajon képes lenne-e a szervezetünk 1000 éveken keresztül életben tartania magát! EGy már véglegesen kialakult testnek! Nem folyamatos változások által, ezért a klónozás se jó példa, mert oké, hogy esetleg teljesen megegyezik a génállományunk, de akkor se költözik át a tudatunk, az emlékeink, a lelkünk abba a lénybe. Tehát azok se mi leszünk.

Szerintem is elkerülhetetlen, hogy az ember beszűküljön, bizonyos kor után. Amikor végleg elhelyezed magad a társadalomban, kialakul a napi rutinod, egy biztos világképed, már nem akarsz annyira megfelelni, szabadjára engeded a rigojáidat, stb. és mondjuk leállsz az öregedésben 35 évesen, akkor az fog történni, hogy a környezeted kihal mellőled.... és hogyan tovább?