Színtévesztőnek az számít, aki nem jól tanulta meg gyermekkorában a színeket vagy az akinek a csapok és pálcikái máshogy érzékelnek?

az a színtévesztő aki nem tud különbséget tenni olyan színek között, amelyek között az emberek többsége egyértelműen különbséget tud tenni.

De érdekesség, hogy afrikában vannak olyan emberek, akik genetikailag nehezebben tesznek különbséget bizonyos színek között, viszont olyan színkülönbségeket meg észrevesznek, amiket mi egy színnek látnánk.

A kérdés nincs igazán jól megfogalmazva. A csapocskák a fény intenzitását érzékelik, és nem a színeket, tehát nem játszanak szerepet a színlátás minőségében. A színérzékelésért a pálcikák a felelősek, azok pedig vagy működnek vagy nem, nem tudnak másként érzékelni.

A színtévesztés megértéséhez ennél mélyebb ismeretek szükségesek. A pálcikákból nagyjából azonos mennyiség van jelen egy egészséges szemben. Ezek száma több millió. Háromféle van belőlük, egyik harmada a zöld (sárga), másik harmada a piros, a harmadik harmada a kék szín érzékeléséért felelős. Aki színtévesztő, annak ezek egy részéből vagy kevesebb épült ki, vagy úgy épültek ki, hogy egy részük a többi mögé (takarásba) nőtt (tehát nem éri fény őket). Ez általában valamilyen genetikai defektus eredménye. A lényeg, hogy a normális szemhez képest kevesebb pálcika végzi a dolgát, ezért a színpalettáról kevesebb színt képes a színtévesztő szeme érzékelni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy bizonyos árnyalatok között képtelen különbséget tenni, mert a megfelelő pálcikaszám hiányában kisebb érzékenységű a színtévesztő szeme a normális szemnél.

A színtévesztésnek többféle módosulata van, ez főleg a hiányzó vagy működésképtelen pálcikák számától, illetve a háromféle szín érzékeléséért felelős pálcikák számának arányától függ. Van akinek mondjuk csak a fele nőtt minden pálcikából, az mindenféle színben talál olyan árnyalatot, amelyet nem tud egymástól megkülönböztetni. Akinek pl. csak a piros pálcikák hiányoznak a színképzésből, az mindent zöld-kék árnyalataiban lát (erre jó példa az olyan régi analóg monitor, amelynek az adatvezetéke megtört, és a piros színinformációt szállító vezeték nem érintkezik). Ezek tetszőleges kombinációjából aztán sokféle módosulat kijöhet a színtévesztést illetően. Amikor én voltam ilyen vizsgálaton, akkor három csoportba soroták a színtévesztést: ha jól emlékszem elsőfajú, másodfajú, (vagy első típusú és második típusú), valamint a totális (ez utóbbiba a színvakok tartoztak, ők egyáltalán nem képesek a színek érzékelésére, náluk olyan mértékben működésképtelenek a pálcikák.). Most nem tudom hogy van a felosztás, lehet hogy változott ez is azóta.

A nagyfokú szocializációnak köszönhetően nem nagyon létezik olyan ember, aki azért "színtévesztő", mert nem jól tanulta meg a színek nevét - legalábbis a civilizáltabb környékeken nem igazán jellemző ez.

A kérdés alaposan megválaszolva. :)

Egy további kérdés: A nemek színérzékelése között is van tényleges különbség, vagy ez a kép csak poén?

[link]

Mert én pl. 4 esetben nem látok különbséget két-két szín között a (banán - citrom, lime - élénkzöld, keki - páfrány, menta - üdezöld).

2011 augusztusában pedig rendesen összekeveredtem a festékboltban, ahol minden szín esetében kisezer árnyalat közül lehetett választani; legalábbis _állítólag_ az mind különböző szín volt. :D

[A festékkeverés elbűvölő volt: csak ültem egy széken mosolyogva, kb. mint egy óvodás, és időnként még a szám is nyitva maradt. :D]

Csak poén a kép, de jó poén, és az a legjobb benne, hogy még igazságtartalma is van ^^

A nők és férfiak színlátása között nem igazán van számottevő különbség, inkább csak a színek interpretálása között. Tehát a hardver (ami érzékeli a színeket) az ugyanaz, ám a szoftver (az agy, amely feldolgozza a színekkel kapcsolatos beérkező információt) már másként működik a nőknél és a férfiaknál. A férfiaknak a sárga az sárga, legfeljebb van belőle narancs meg citromsárga. Nekik tökmindegy, hogy milyen árnyalat és milyen névvel illetik azt az árnyalatot, az attól még sárga marad :)