Hogyan írnátok le azt más szavakkal, hogy valaki gyermekkorában nem kapott elég szeretetet?

- Anyaaa!

- Mi bajod már megint?!

- Aanyaa!

- Pénzt ne kérjél!

- Aaanya!

- Miért azt hiszed nekem nem lehet egy divatosabb cuccom?

- Anyahhh!

- Nem mehetsz, megmondtam!

Ez egy betegsége az emberiségnek, hogy mindent meg akar mérni. Sehogyan sem mérhető meg a szeretet, sőt még meg sem látható, fel sem fogható mindig. Van olyan, hogy nagyon szeretnek valakit, de valahogy nem mutatják ki. Bizonyos emberek zárkózottak, félnek az érzelmeket szavakba önteni. Néha morcosak, szinte rád se néznek, de ha kell, az életüket is odaadják.

Más meg ölelget, becézget, de ha már nem vagy érdekes a számára, akkor hanyagol.

Mégis az a helyzet, hogy a gyerekeknek szükségük van az ölelgetésre, símogatásra, becéző szavakra, és arra is, hogy bevegyék családtagnak. Néhol úgy van a család, hogy aszülők, meg A GYEREK. Van olyan család, ahol a gyerek kívülálló. Neki nem mondják el a godnokat,vagy a maguk örömeit, igaz, munkát se adnak neki. hanem csak a tanulás, haladás, sikerélmény, stb. Ahol tényleg szeretik a gyereket, ott együtt élik az életet, résztvesznek az élet árnyékosabb oldalában is, meghallgatják a tanácsait, emberszámba veszik.

Szerintem ezzel a pszichológia foglalkozik, az meg nem tisztán ekzakt tudomány, bár tudományos eszközöket használ. Szóval még a pszichológia sem konkrétan méri, inkább csak kategorizál vagy megítél eseteket, de már két eset összehasonlítása sem egyértelmű.

Amúgy szerintem a minimális kimutatása a szeretetnek, ha ok nélkül nem veszekszenek a gyerekkel, néha átölelik, nem tabu a "szeretlek" szó, és nem verik.