Testvérem iránt nem érzek már szeretetet, más is van így?
Öcsémért régebben mindent megtettem. Tiniként, aztán huszonévesként is, főztem rá, segítettem háziban, kinyltam a fenekét is.
Aztán lassan leesett, hogy csak kihasználja az embereket. Főként szüleimet, teljesen ránőtt a fejükre.
Van munkája, apám szerezte neki, de elvárja, hogy kiszolgálják, vásároljanak, mossanak, főzzenek rá, otthon lakik még mindig. Soha nem köszön meg semmit, nem vesz senkinek semmilyen alkalomra ajándékot, nem segít semmiben.
Például: nemrég otthon voltam, anyumnak volt születésnapja, öcsém kért tőlem pénzt-mert állítólag elköltötte a fizetését-ajándékra, erre azt hazudta anyumnak, hogy sajnos nem volt pénze ajándékra, de egy "boldog születésnapot" sem nyögött neki oda...és ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Mézesmázos addig az emberrel, amíg érdekében áll. Amikor nagymamánk haldoklott a kórházban, egyszer sem látogatta meg, pedig ő aztán elkényeztette a kis drágát, a halála estéjén meg simán elment bulizni a haverokkal.
Még sorolhatnám ,hogy rendőrökkel is meggyűlt a baja, hogy rongált, simán lenyúlja más családtagok dolgait, de az ő szobájába nem lehet belépni, hogy hány embert átvágott, leszrt...
Eddig próbáltam kedves lenni hozzá, szüleim miatt is,
mert nekik ő a kis makulátlan fiúcska, de nem bírom tovább jópofizni.
Szégyellem magamat, de már csak enyhe utálatot érzek iránta. :(
Más is van így ezzel?
Válaszokat köszönöm!
Én is hasonlóan vagyok ezzel a dologgal. 3 hugom van, de egyáltalán nem érzek irántuk szeretetet, már elegem van belőlük, az állandó összebeszélésükből, a hátam mögötti sugdosásból, az értetlenségükből, a 2 kisebb mindennap szekálja a kutyámat, de hiába mondom nekik mindennap, hogy ne tegyék, csak röhögnek az arcomba, egyszerűen kikészítenek. Alig várom, hogy tőlük külön élhessem az életemet. Tudom, hogy ez így nem valami rendes dolog, majd talán felnőttkorunkban jobban ki fogunk jönni egymással, de ebben sem vagyok biztos.
17/L
én szeretem a nővéremet, régebben nem volt mindig így, de a kor meghozta. Csak várjátok ki, minden megjavul, ahogy megértek arra, hogy tudjátok szeretni egymást feltétel nélkül.
26/N
Köszi a válaszokat, remélem így lesz!
Mondjuk én mindig nyitottam felé...
Hát azok utan amiket olvastal en megertem, h igy gondolod.
Nalunk is igy volt, a hugom volt elkenyeztetve, ö mindent megkapott.
Nem erzek utalatot iranta, csak semleges.
Ha belegondolok, eleg szr, h egy testverem van, es ö is semleges. szeretnunk kellene egymast meg minden, ehelyett evente beszelunk vagy ketszer.
Ahogy az egyik elözö kommentelö irta, varj, hatha az evek mulasaval közelebb kerultok egymashoz... remelem ugy lesz.
Amíg együtt laktunk, folyton csak veszekedtünk. Mikor elköltöztem a páromhoz, ez enyhült, majd egész jóban voltunk mostanáig. De kezdek ráébredni hogy valójában milyen ember is és kezdem utálni. Egy akaratos hisztérika. Mindig eléri amit akar, mindent és mindenkit megszerez magának, majd eldobja. Szüleinket kihasználja, élősködik rajtuk, de egyben szídja is őket, főleg apát. Elég sokat jár bulizni, inni, a pénzt meg mindig tőlük kéri. Munkája csak hébe-hóba, de azt a pénzt is egyből elkölti. És még napokig sorolhatnám.
Persze engem meg lenéz, mert normális életet próbálok élni.
18:37
Ja minket is lenéz, mert hogy ő "lázadó".:))
Amúgy ez már több mint elkényeztetettség, lehet tényleg valami mentális baja van.
Köszi a válaszokat, érdekes olvasni mások tapasztalatait.
Én is így vagyok...Nem érdekel a tesóm,rám ugyan ne számítson semmibe....
Ha külön laksz a tesódtól,akkor annál jobb,nem kell vele foglalkozni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!