Külön lehet választani az elektromágneses hullám elektormos és mágneses komponensét? Ha igen, akkor mi az eredmény?

23:01

fotonról visszaverődő foton?

Úgytudom, hogy ilyen az univerzumunkban még nem volt a kezetektől fogva. Vagy tévednék?

Fény = Elektromágneses hullám (emberi szem számára érzékelhető hullámhossztartományban)

Kettős (duális) megjelenési formája van, és csakúgy mint ahogy az elektromos és mágneses tulajdonságát, a hullám és részecske megjelenési formáját sem lehet különválasztani. Egyszerre korpuszkula és egyszerre hullám, mindig és mindenkor. Csak az dönti el, hogy mikor melyik megjelenési formáját látjuk, tapasztaljuk, hogy éppen milyen kísérletben szerepeltetjük.

Amikor a foton elnevezést, fogalmat használjuk, akkor a fény korpuszkuláris megjelenési formájának a legelemibb egységét értjük alatta. Ezt nevezik a fény részecskéjének, ami tulajdonképpen a fény által szállított energia legkisebb kvantuma.

Egy kísérlet sematikus formában úgy zajlik, hogy összerakják a műszereket, rákötik a megfelelő érzékelőket a megfelelő helyekre, aztán várják, hogy milyen adatok jelennek meg az érzékelők farkára kötött számítógépek képernyőin. Senki nem látja, nem tudja, hogy VALÓJÁBAN mi és hogyan is történik a kísérletben; csak a kísérlet végeredményét látjuk a monitoron. A kiindulási és a kísérletvégi adatok közti időbeli űrt pedig végeredményben a fantáziánk tölti ki, valamiféle olyan folyamatok képzeletbeli társításával, behelyettesítésével, hozzárendelésével, amelyeket a makrovilágban az érzékszerveink - legfőképpen a látásunk - segítségével megtapasztalunk. A kettő közti időben lezajló folyamatok pusztán emberi absztrakciók, mert valahogy magunk elé kell tudnunk képzelni a lejátszódó folyamatot.

Mi a látás? A környezetünkből a szemünkbe jutó fény képként, mozgóképként való értelmezése. A fény pedig nem más, mint elektromágneses hullám, ami pedig nem más, mint fotonok áradata. De a kettő ugyanaz, a foton (mint részecske) hullám is egyben, és az elektromágneses hullám pedig részecske is egyben. Egy foton, amelyik hullámzik, illetve egy elektromágneses hullám, ami fotonkodik :)

A megjelenési formájának kettősségére, dualitására pedig kizárólag akkor derül fény, amikor a kísérletet összeállítjuk - és aszerint tapasztaljuk hogy részecskeszerű vagy hullámszerű tulajdonságokat mutat, amelyik megjelenési formájának vizsgálatára a kísérletet összeállítottuk.

Ha a hullámtermészetére vonatkozó kísérletet állítunk össze, akkor értelmét veszti a részecskeként történő interpretálása, és ha a részecske, vagyis fotonként történő viselkedésével kapcsolatos kísérletet állítunk össze, akkor pedig értelmezhetetlen a hullámként való interpretálása. Végeredményben az általa szállított energia leadása, vagyis a foton becsapódásakor történő kölcsönhatás az ami meghatározza, hogy a hullám, avagy a részecske formájú megjelenését társítjuk hozzá.

Így már vilibb a kép?

01:0

Érthető, viszont a mélyebb lényegét tekintve hogyan kell gondolni rá? :

1. A mágneses tér az elektrosztatikus tér relativisztikus hatása. Tehát nem kell külön fogalomnak tekintenünk.

2. A fény elektroMÁGNESES hullám.

De mint tudjuk a mágneses tér nem is létezik külön fizikai valóságként, így a fénynél is magyarázhatjuk az elektrosztatikus tér relativisztikus hatásával?

"1. A mágneses tér az elektrosztatikus tér relativisztikus hatása. Tehát nem kell külön fogalomnak tekintenünk. "

Nem egészen így van, ráadásul ez a megfogalmazás kicsit félreérthető is.

Hagyd az "elektrosztatikus tér" megnevezést, az egy speciális formája az elektromosságnak. Az elektrosztatikus tér töltéstöbbletet jelent: a térnek azon része, amely több töltést (elektront) tartalmaz, mint a környező térrész, valamint ezek az elektronok nyugalomban vannak, vagyis nem mozognak. (Elektrosztatikus térre jó példa pl. a feltöltött kondenzátor, amely töltések felhalmozására lett kitalálva.) Ám mivel mágneses teret csak mozgó töltés kelt, így az elektrosztatikus térnek nem is jelentkeznek mágneses tulajdonságai. Ez fordítva is igaz: a mágneses mező csak mozgó töltésre van hatással, tehát az elektrosztatikus mezőt létrehozó, nyugalomban lévő töltésekre nincs hatással. Ha az elektromos mező mutat mágneses jelenséget, akkor viszont a töltések mozognak, vagyis nem elektrosztatikus (sztatikus elektromos) térről van szó, hanem elektromos térről.

Akkor jön létre a mágneses tér az elektrosztatikusan feltöltött térrész körül, amikor pl. feltöltés vagy kisülés történik. Ilyenkor mozdulnak a töltések, az elektronok, a mágneses tér pedig ezen mozgás következményeképp jelenik meg. Gyakorlatilag amekkora energia szükséges a töltés mozgatásához, ill. amekkora munkát végez a töltés a mozgása közben, akkora munkavégző képességgel fog rendelkezni az általa keltett mágneses tér is. Az elektrosztatikus térnek ezért nincs mágneses komponense, egészen addig, amíg az elektrosztatikus térerősség (töltések mennyisége), vagy a töltések helyzete (pl. kisülés hatására) meg nem változik. Ha igen, akkor létrejön mágneses tér, de csak annyi időre, amíg a töltések mozgásban vannak. A papírfecniket sem azért vonzza az elektromosan töltött műanyag rúd, mert mágneses mezőt kelt, hanem azért, mert maguk a töltések fejtenek ki vonzerőt az ellenkező előjelű töltésekre.

A mágneses mező nem más, mint a töltések mozgása következtében létrejövő erőhatás, munkavégző képesség. Gyakorlatilag az elektromos és a mágneses mező ugyanaz a jelenség, csak más-más megjelenési formában - pont mint a fénynél a részecske és hullám megjelenési forma -, nem lehet elválasztani őket egymástól. Vagy létrejön, és akkor mindkettő egyszerre jelenik meg, vagy nem jön létre, és akkor egyik hatás sem jelentkezik. Ezért kapta az összefoglaló, "elektromágnesesség", "elektromágneses mező" nevet.