Fekete lyukak eseményhorizontjának átlépése?
Azt írják hogy az " idődilatáció azt eredményezi, hogy az űrhajós, kívülről nézve tulajdonképpen soha nem halad át az eseményhorizonton. Másképpen megfogalmazva, az a pillanat, amikor áthaladna rajta, mindig a jövőben marad, és sosem kerül át a múltba."
(Wikipédia)
"Tegyük fel, hogy egy rettenthetetlen űrhajós a vele együtt éppen összeroppanó csillag felszínéről, saját órájának jelzése alapján másodpercenként jeleket küld a csillag körül keringő űrhajónak. Az órája mutasson mondjuk 11:00 órát akkor, amikor a zsugorodó csillag sugara eléri a kritikus értéket: a gravitációs tér annyira megerősödik, hogy semmi se hagyhatja el a felszínt. Az űrhajós jelei ettől kezdve nem érik el az űrhajót. 11:00 felé közeledve, az űrhajón figyelő társak egyre növekvő időközöket mérnének két egymást követő jel megérkezése között. Ez a hatás egészen 10:59:59-ig nagyon gyenge maradna. Az űrhajós 10:59:58-asjelzése után alig több, mint egy másodpercet kellene várnunk a 10:59:59-es jelre, viszont a világ végezetéig várhatnák a 11:00-s jelet. Az űrhajós órája szerint 10:59:59 és 11:00 között a csillag felszínéről kibocsátott sugarak az űrhajóból szemlélve végtelen időtartamon terülnek szét. Az űrhajót egymás után elérő fényhullámok között mind hosszabb idő telik el, ezért a csillag fénye egyre vörösödik és halványodik. Végül a csillag annyira elhalványul, hogy többé nem is látható az űrhajóról; mindössze egy fekete lyuk marad belőle az űrben. A csillag gravitációs ereje azonban nem változik, az űrhajó tehát továbbra is ugyanazon a pályán kering."
(Stephen Hawking Az idő rövid története)
Vagyis az űrhajós ha nem halna bele akkor megélné hogy átlépi az eseményhorizontot véges idő alatt, ezt az időtartamot a külső megfigyelő nem bírná kivárni mert számára egy örökkévalóság (végtelen hosszú idő lenne).
Külső megfigyelő számára semmi sem lépheti át az eseményhorizontot.
Ennek ellent mond:"Fekete lyukról tehát akkor beszélünk, ha a hatalmas tömeg olyan roppant sűrűségű, és ennek következtében olyan kicsi, hogy elfér az általa létrehozott eseményhorizontban. Ebben az esetben ugyanis az égitest minden pontja az eseményhorizonton belül van, így az eseményhorizonton kívülről az égitest egyetlen pontja sem látható." (Wikipédia)
Az eszt elszenvedő űrhajós meg hogy lépheti át az eseményhorizontot ha a fekete lyuk egyáltalán véges ideig létezik a külső megfigyelő számára is (még ha sokkal több ideig is mint az ősrobbanás óta eltelt idő)
Ha én halhatatlan lennék és bemerészkednék egy fekete lyukba (az én logikám szerint) azt látnám hogy közeledek felé, feszítene, szétszakítana, de mielőtt az eseményhorizontjához érnék addigra megszűnne létezni az egész, és pillanat alatt a világegyetem tíz a sokadikon évvel később állapotát látnám az idődilatáció miatt.
válasza:Ez a fekete lyuk nagyon érdekes dolog.
Az állításod valóban igaz. Kívülről látszólag semmi sem esik bele a fekete lyukba!
Hanem egyre inkább megközelíti de azt el nem éri, kívülről nézve.
Igazából a fekete lyuk eseményhorizontja tulajdonképpen egy gömbfelület, amely mentén összegyűlik a befogott anyag, semmi sem megy bele a külső megfigyelő számára, hanem effektíve az eseményhorizont gömbfelületét gyarapítja, a három dimenzióból ott lesz kettő. Az eseményhorizont sugara a tömeggel egyenesen arányos, felülete négyzetesen. Így minél nagyobb feketelyukba zuhasz bele, annál több négyzetmétert kapsz majd a felületén...
Viszont te magad mindenképpen át fogsz esni az eseményhorizonton... Az eseményhorizontig jól definiált, hogy mi történik: a feléd kívülről tartó fény a fekete lyuk gravitációja miatt kék eltolódást szenved, így a külvilág egyre kékebb és fényesebb lesz. Való igaz, hogy ez idő alatt a teljes világ összes ideje lepörög, de te ezt nem fogod látni, mert az összes fény nem ér oda hozzád ennyi idő alatt.
Az eseményhorizont elérésekor a kékeltolódás végtelen lesz, végtelen energia ér, amely valóban teljesen szétsüt majd, mielőtt szét tudnál nézni odabent. Senki nem tudja, hogy ez hogyan történik, és mit tapasztal a bezuhanó illető, talán egy hibaüzenetet (division by zero error). Az egyenletekben itt nullával való osztás történik.
Ilyenkor mindig a törésmutató képletét hozom fel, ami ugye a beesési szög és a tört szög szinuszának az aránya. A törésmutató segítségével kiszámítható a beesésiből a tört szög. Viszont ha a kritikus szög felett alkalmazod, akkor a tört szöget nem tudod kiszámolni, mert az egyenletből az jönne ki, hogy olyan szám szinusza kell, amelyre a szinusz függvény 1 feletti értéket adna (egy komplex szám). Nyilván lehetne ezután elméleteket gyártani, hogy milyen lehet egy komplex törési szög. Holott az eredmény teljesen prózai: a fény visszaverődik.
Az én véleményem az, hogy a fekete lyuk esetében a beeső anyaggal is valamilyen speciális dolog történik, amit az egyenletek nem tudnak leírni... Senki sem tudja, hogy pontosan micsoda, A kérdéseddel a tudomány jelenlegi állásának a határait feszegeted, itt az idő, hogy belemerülj a témába és a kitalálj valami jó elméletet, amely működik. Egy igazán eredeti ötlet Nobel-díjat érdemelhet. Einstein is így csinálta.
Még egyszer idézem:
"Fekete lyukról tehát akkor beszélünk, ha a hatalmas tömeg olyan roppant sűrűségű, és ennek következtében olyan kicsi, hogy elfér az általa létrehozott eseményhorizontban. Ebben az esetben ugyanis az égitest minden pontja az eseményhorizonton belül van, így az eseményhorizonton kívülről az égitest egyetlen pontja sem látható." (Wikipédia)
Semmi sem lépi át az eseményhorizontot kivéve az összeroskadó csillag amiből keletkezett?
--------
"Az eseményhorizont elérésekor a kékeltolódás végtelen lesz, végtelen energia ér, amely valóban teljesen szétsüt majd, mielőtt szét tudnál nézni odabent. Senki nem tudja, hogy ez hogyan történik, és mit tapasztal a bezuhanó illető, talán egy hibaüzenetet (division by zero error). Az egyenletekben itt nullával való osztás történik. "
Ezt is már írtam, hogy az ő idejében véges lenne amíg odaér ami számunkra végtelen idő, de addigra mire odaérne elpárolog a fekete lyuk, mivel egy fekete lyuk a mi időnk szerint véges. Olvasd el még egyszer! Erre kérek választ hogy jól gondolom?
válasza:"Ha én halhatatlan lennék és bemerészkednék egy fekete lyukba (az én logikám szerint) azt látnám hogy közeledek felé, feszítene, szétszakítana, de mielőtt az eseményhorizontjához érnék addigra megszűnne létezni az egész, és pillanat alatt a világegyetem tíz a sokadikon évvel később állapotát látnám az idődilatáció miatt."
Ez egy téves következtetés.
Ez a látszólagos időeltolódás csak kívülről látszik - azért, mert a fény nehezen tör ki az eseményhorizont közeléből.
Itt két dolog is van:
- mi történne veled,
- és mit látnál közben.
Valójában az történne veled, hogy véges (rövid) idő alatt széttépne a fekete lyuk, utána bele is zuhannál.
És hogy mit látnál közben?
Kékeltolódást.
A világ minden fénye egyre kékülne körülötted, és elkezdene csoportosulni a hátad mögött, ahogy zuhansz.
A külső tér ideje pedig egyre lassulna: tehát a kívül keringő űrhajót úgy látnád, hogy egyre lassabban telik benne az idő. Nem a jövőt látnád.
Ez is az ottani fényelhajlás miatt van.
"Ez egy téves következtetés."...
"Ez a látszólagos időeltolódás csak kívülről látszik - azért, mert a fény nehezen tör ki az eseményhorizont közeléből."
Pont azt mondja ki a rel. elmélet hogy a nagy tömeg lassítja az időt ...
"A csillag gravitációs tere hatására a felszínen tartózkodó személy számára másként telik az idő, mint az űrbeli megfigyelő számára."(Stephen Hawking Az idő rövid története)
Ezzel teljesen egybevág a Wiki : [link]
"a gravitációs tér hatására bekövetkező idődilatáció azt eredményezi, hogy az űrhajós, kívülről nézve tulajdonképpen soha nem halad át az eseményhorizonton. Másképpen megfogalmazva, az a pillanat, amikor áthaladna rajta, mindig a jövőben marad, és sosem kerül át a múltba."
"A távoli szemlélő szemszögéből az látszik, hogy az eseményhorizontot közelítve az űrhajós egyre lassabban halad. Az eseményhorizontnál pedig 'kimerevedik a kép', mivel az onnan érkező fénysugarak végtelenül sok idő múlva érik csak el a megfigyelőt. Az űrhajós ezzel szemben saját idejében véges idő alatt éri el az eseményhorizontot." !!!VÉGES!!! az elszenvedő idejében míg odaér az eseményhorizonthoz, kívülről meg !!!VÉGTELEN!!! sok idő.
Ellemben VÉGTELEN ideig NEM haladhat az eseményhorozonthoz (kívülről nézve) mivel " a fekete lyukak élettartama is véges, ugyanis az eseményhorizonton bekövetkezõ kvantum-fluktuációknak köszönhetõen a fekete lyukak “párolognak” ( [link]
„Más szavakkal: a szingularitás mindig a jövőjében lesz, sose a múltjában. A kozmikus cenzúra hipotézisének erős változata azt állítja, hogy valószerű helyzetekben a szingularitások vagy teljes egészükben a jövőben fekszenek (mint a gravitációs összeroppanás szingularitásai), vagy pedig teljes egészükben a múltban (mint a Nagy Bumm szingularitása). Erősen reméljük, hogy a cenzúraelmélet valamelyik változata helytálló, mert a meztelen szingularitások közelében esetleg lehetséges a múltba tett utazás is.”(Stephen Hawking Az idő rövid története)
Ui.:
Olyan szintű választ várok ami egyrészt a kérdéseimre válaszol másrészt nem bánnám ha külső forrással alá lenne támasztva mint ahogy én is teszem.
válasza:"Pont azt mondja ki a rel. elmélet hogy a nagy tömeg lassítja az időt ... "
Igen, lassítja.
De ezért RELATIVITÁS: ugyanis az űrhajós számára is a többiek idejét lassítja.
Ahogy esel befelé a fekete lyukba, nem a te időd lassul, hanem mindenki más lassul hozzád képest. A külső szemlélő ideje is.
Még egyszer gondolkozz el azon, hogy mi látszik kívülről (és miért) - és valójában mi történik (ami nem látható, de kiszámolható) a külső szemlélő szerint.
Ezután gondolkodhatsz csak el azon, hogy mi látszik és mi történik a lyukba beeső űrhajós szerint.
Természetesen ez 4 különböző dolog!
Úgy lassítja mint amikor fénysebességhez közeledek, akkor egymáshoz képest mind2-en lassabbnak látjuk a másik idejét?
Nem akarom újra idézni, nyomatékosan le van írva hogy kinek véges és kinek végtelen idő. Továbbra is ugyanazok a kérdéseim +1 kérdéssel bővült.
válasza:"amikor fénysebességhez közeledek, akkor egymáshoz képest mind2-en lassabbnak látjuk a másik idejét?"
Pontosan!
Ennek fényében gondold meg még egyszer, amit írtál.
"Ennek fényében gondold meg még egyszer, amit írtál."
Ezek szerint ahogy közeledik az eseményhorizonthoz az idő múlása szempontjából olyan mintha gyorsuló mozgást végezne, mi külső megfigyelők mégis lassuló mozgásnak látnánk, ő meg minket látna szintén egyre lassabbnak, egy bizonyos időpont amit mi megélünk véges idő alatt ő számára végtelen hosszú időtartamon terülne szét hasonlóan mint ami meg számunkra lenne végtelen sok idő míg ő az eseményhorizont belsejébe kerül.
Jól gondolom?
válasza:Kezded érteni, ahogy látom.
Akkor gondoljuk meg elsőre, hogy mi lesz?
- külső szemlélő azt látja, hogy ahogy az űrhajós közelít az eseményhorizont felé, egyre lassul a mozgása, és valójában soha nem éri el. Viszont a fény, ami érkezik róla, egyre vörösebb és egyre kevesebb, úgyhogy pár perc múlva már nem sokat lát belőle műszerrel sem.
Miért látja ezt?
Azért, mert az eseményhorizont közeléből már nagyon nehezen szabadul el a fény, és egyre lassabban tud csak megszökni.
Ez azt is jelenti, hogy valójában már régen beesett az űrhajós, és még mindig fénylik odakinn!
Annyit kell még tudni, hogy a fekete lyuk felé eső dolgok szinte mind elemi részekre szakadnak szét, és kb. 20 mp-ig egy gyűrűn keringenek az egyenlítő mentén az eseményhorizonton kívül (kb. 100000 fordulatot megtéve közben).
Csak ezután esnek be a lyukba - de egy részük közben kiszabadul a sarkoknál, adott esetben 1000 fényév hosszú "jet" sugárzás formájában, ami a világunkban ismert legerősebb sugárzás.
- Mit lát közben az űrhajós?
Mivel az ő sebessége nagyon megnő, ezért a tér jelentősen eltorzul körülötte. Minden lapos lesz haladási irányban - ezért a fekete lyuk is nagyon közelinek látszik!
El is éri pillanatok alatt!
Az más kérdés, hogy közben a külső tér ideje is nagyon lelassul, ezért úgy látja, hogy nem sok minden történik a külvilágban, amíg ő repül.
A sebesség miatti tértorzulás miatt a külső megfigyelőt is laposnak látja, és annak az ideje is lelassul - míg a fekete lyuk miatti tértorzulás miatt kékül is erősen, valamint az összes fény egyre inkább hátulról jön és egyre kékebb. A csillagok látszólag összeszaladnak a háta mögött, és azoknak is egyre lassabban telik az idejük.
Akkor meg nem igaz hogy "Ez a látszólagos időeltolódás csak kívülről látszik - azért, mert a fény nehezen tör ki az eseményhorizont közeléből." mert az egymáshoz képesti idő múlása valóban lassabb.
A megfigyelő számára végtelen idő múlva éri el az elszenvedő az eseményhorizontot ezek szerint ez nincs ellenmondásba azzal hogy csak véges sok ideig létezik a fekete lyuk mivel a végtelen idő múlva ekvivalens azzal hogy soha, kvázi RELATÍV hogy fizikai realitással bír e hogy az eseményhorizonton áthaladt e.
A fellépő idődilatáció mértékét geometriailag egy sereg egyenessel lehet szemléltetni, ezek közül bármelyiket választathatom nyugvó inerciarendszernek, válasszuk azt amelyikben mi vagyunk mint külső megfigyelők, ez legyen az x tengely azaz a 0 meredekségű egyenes, az eseményhorizonthoz egyre közelebb eső pontban egyre meredekebb az idő múlását leíró egyenes. Az elszenvedő mozgását tulajdonképpen az eseményhorizont pontjaihoz képest egy szigorúan monoton csökkenő konvergens függvény írja le a megfigyelő időtengelyéből nézve.
Az eseményhorizontnál az idő múlását leíró egyenes végtelen meredekségű a többi egyeneshez képest, de akkor mindegyikre merőlegesnek kell lennie. Ezek az egyenesek egy hipersíkon vagy hipertérbe vannak? Jól gondolom? Geometriailag hogy kell elképzelni?
Az égitest anyaga hogy tudott az eseményhorizonton belülre legalábbis nem kívülre kerülni? Elvégre a fekete lyuk definíciója szerint így van.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!