Az éjszakai égbolt miért pöttyös, és nem csíkos? Avagy

Te egy gömbfelületen nézed a csillagokat igazából. A távolság miatt kvázi leképezheted a látványt az égbolt síkjára - ezek a csillagok.

És utána ha megnézed, a több fényévnyi (pláne több száz fényévnyi) távolságból hiába haladnak nagyon gyorsan, számunkra az elmozdulás rendkívül csekély, olyannyira, hogy teljesen láthatatlan - a Föld forgása nagyon sok nagyságrenddel nagyobb faktor.

Körülbelül úgy képzeld el, mint amikor utazol vonaton, buszon. Az üveg az égbolt (jó, durva példával :D) ami adja a síkot. A közeli fák, bokrok nagyon gyorsan, egyértelműen mozognak. A távoli dombok viszont nagyon lassan. A sokkal-sokkal távolabbi Hold pedig látszólag egyáltalán nem. És csillagászati szempontból ezek nem, hogy a szomszédban vannak, hanem szabályosan kiszúrják a szemedet a csillagok távolságához képest.

Érdektelen, mi milyen távol van, és a vonatos példa is rossz hasonlat, mert másról van szó.

Az összes égitest, beleértve a holdat is, időegység alatti saját mozgása elhanyagolható a föld forgásából adódó látszólagos mozgáshoz képest. Ebből a forgásból adódóan kizárólag a szögben mért elfordulás számít. A föld 24 óra alatt fordul körbe, ami 360 fok. Ha valaki egy percig figyeli az égbolt egy pontját (mondjuk a Vénuszt), akkor 360/24/60=0,25, tehát negyed foknyi elfordulást lát. Csakhogy ez szemmel nem nagyon látható, nagyon lassú mozgás. A szem viszont akkor lát csíkot, ha másodpercenként 15-20 képpontnyi lemozdulás történik, ahol a képpont talán (jó szeműeknek) éppen egy negyed fok. Vagyis ahhoz, hogy a csillagok fénycsíknak látszódjanak a szemnek, a földnek körülbelül ezer-kétezerszer gyorsabban kellene forognia. Még a földet körülbelül másfél óra (tehát 15-szörös ívsebességű) műhold is lassú ballagásnak tűnik az égbolton. Arról most ne beszéljünk, ilyen gyors forgás hová röpítene mindent, létezne-e egyáltalán még a föld (Nem).

Aki a föld forgássebességét akarja tanulmányozni szabad szemmel, menjen sík vidékre (tengerpartra) tiszta időben, és figyelje, amint a nap alsó pereme eléri a látóhatárt, majd végleg alábukik. Közben esetleg mérheti az eltelt időt is...