A gonoszság génje felismerhető?

> Hisz a gének határozzák meg alapvető viselkedésünket.

Csak részben. A viselkedésünket mint írták a környezet, a neveltetés is meghatározza.

> Van olyan aki akkor sem tud gonosz lenni, ha annak nevelika szülei, mert a génjein nem túd túllépni!

Előfordul, de ritka. Általában a viselkedésünket azok a minták határozzák meg, amit megtanulunk, megtapasztalunk. A legtöbbször inkább átvesszük ezeket a mintákat és csak nagyon ritkán vetjük el őket. Ha igen, azt csak idősebb korban.

"mert a génjein nem túd túllépni!"

Nagyon sokan úgy képzelik a gNeket, mint valami beégetett programot, ami ha benned van akkor úgy van, ha nincs, akkor meg úgy. Sajnos ezen a bulvármédia sem sokat segít, amikor olyan szalagcímeket hoznak, hogy "megtalálták a kövérség génjét".

De ez nem így van. Nagyon kevés olyan tulajdonság van, amit tényleg csak kevés gén határoz meg, és amit a gének tényleg hajszálpontosan meghatároznak. Sajnos az iskolai genetika oktatáson csak ezekkel példálóznak (vércsoport, hajszín stb), így kialakulhat az az elképzelés, hogy a géneken márpedig nem lehet túllépni.

A valóság ezzel szemben az, hogy a legtöbb tulajdonságot sok gén határoz meg, együtt a környezettel, azaz a gének csak hajlamosító tényezők. Úgy képzeld el, mint mondjuk ha van olyan, hogy "focikapu gén", akkor az egyik focicsapatnak mondjuk kicsit nagyobb kapuja van, amibe kicsit könnyebb gólt rúgni. De ez nem azt jelenti, hogy automatikusan kikap a csapat, csak azt jelenti, hogy jobb eséllyel kap ki, azaz "hajlamos". De ha a másik csapat egyáltalán nem tud gólt rúgni, akkor hiába van nagyobb kapujuk, nem kapnak ki. A gének, pl a "gonoszság" meg hasonló mentális tulajdonságok génjei pont így működnek. Lehet hogy kicsit érzékenyebb lesz az ember a dühítő dolgokra, lehet hogy kicsit rosszabb lesz a saját indulatkezelése, de alapvetően nem egyedül a gén fogja megmondani a végső kimenetet.

Ráadásul a gének a legtöbbször együttesen, kölcsönhatásban hatnak, és együtt határozzák meg a kimenetet. Lehet, hogy nagyobb a kapud, mint az ellenfélnek, de van benne egy kifelé fújó ventillátor, ami megnehezíti a gólt. És a kettő együtt már lehet hogy jobb, mint egy kis kapu ventillátor nélkül, persze egy kis kapu ventillátorral még jobb lenne, de a lényeg, hogy a kapu mérete egyetlen apró tényező az egészben. Nem foghatod rá, hogy mindent az okozott. A "gonoszság gén", ha lenne is ilyen, pont így működne.

"Hisz a gének határozzák meg alapvető viselkedésünket."

Ez sem igaz.

A viselkedésünket az idegrendszerünk határozza meg, azon belül az idegsejtek kapcsolódásainak módja, száma. Ami pedig folyton alakul és átalakul. Az idegsejtek össze-vissza összekapcsolódgatnak a szomszédaikkal, de a kapcsolat csak akkor marad meg és állandósul, ha valamilyen pozitív visszacsatolást kap. Vagyis ha az a bizonyos kapcsolat "jó" nekünk. Így tanulunk, de nem csak iskolai dolgokat, hanem mindent: mozdulatokat (pl így tanulunk meg borotválkozni a kezdeti tétova mozdulatok után), és a viselkedéseinket is így tanuljuk meg.

Ha egy ilyen idegsejt-kapcsolat elbomlik vagy más idegsejteket is bevesz, akkor meg felejtünk vagy változunk.

Tehát lényegében az, hogy mit tudunk és milyenek vagyunk, a legnagyobb részben az agy tanulása határozza meg. (És tanulás alatt minden környezeti reakciót értünk, az is tanulás, hogy egy kisbaba rájön, hogy ha sír akkor az anyja felveszi, tehát megtanul egy "stratégiát".) Mindezek a stratégiák, válaszok, milyen zenét szeretünk, stb, ezeket mindet tanuljuk, sőt ezek közül sokat életünk során "át" tanuljuk valami mássá. Illetve nagyon kevés olyan van, amit a gének határoznak meg, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy néhány ilyen idegsejt kapcsolatot a gének elő-definiálnak, mint egy gyári beállítást a telefonban. De ez nem jelenti azt, hogy ezeket ne lehetne átírni.

Úgyhogy a viselkedéseink egy részében valóban ösztön, ami pedig valóban genetikai hatás, de az ösztönös viselkedésünket túlnyomó részt átírja a nevelés (ami meg ugye annak megtanulása, hogy mi helyes). Vagyis a viselkedésünk jó részt nem genetikai, hanem tanult.