Gonoszság amit csinálok?

nem élek felhötlen boldogságban de visszagondoltam a tiniéveimre pl ,akkor erösen depiresszios voltam öngyilkos hajlammal, de igazábol sosem érdekelt mások szerelme. én a depressziom mellett mindig találtam olyan dolgot ami örömet okoz. nem csak a szart láttam.nem zavart mások jokedve,elvoltam a magam nyomorában,max csak nem érdekelt mások áradozása a szerelméröl vagy pont hogy idegesitett. de nem azért mert nekem nincs. nekem volt más én csak azt akartam h magam lehessek.

lehetsz utálatos, de azzalcsak magadnak ártasz. nehéz tenni a boldogságért és nehéz észrevenni a szépet de ha nem is akarod tuti nem sikerül.és maradsz a nyomorodban.

Nem vagy gonosz, inkább csak egy kicsit féltékeny, vagy irigy. De ez természetes. Aki azt mondja, hogy nem volt még ilyen érzése, az nem mond igazat. Persze a barátság nagyszerű dolog, de ha igazán őszinték a felek, akkor ezt is megbeszélhetik, hogy: "Nagyon örülök, hogy Te most sikeres vagy, de tudnod kell, hogy mivel én nem élem ezt át, nem tudok maradéktalanul osztozni az örömödet illetően". Az igaz barátság ez után is megmarad, a hamis nem. Én is voltam így, meg vagyok is így. De engem már nem is ez zavar annyira, hanem az, hogy több olyan ismerősöm van, akiknek barátnőjük van, és fele annyit sem tanultak, mint én (egyetemre nem jártak), viszont több pénzük van, meg kocsijuk, meg mindenük. Vagy a szüleik nyalták fényesre a hátsójukat, vagy rafináltan szereztek pénzt. Én meg itt szerencsétlenkedem. És ilyenkor eszembe jut az, hogy b@sszus, ezeknek megszakadni sem kell a munkában, barátnőjük is van, mi kell még a teljes élethez? Mindenki életében vannak fekete foltok, tudom, de azért néha jól esne egy kicsit boldognak is lenni.

F25

ja ok:) akkor van itt több gond is:)

társfüggö?mivel nem vagyok az nem tudom átérezni de valoszinüleg olyan mint bármilyen függöség. ha nincs párod,nincs melletted valaki beleörülsz, olyan mint egy drog ha nem kapod meg kikészülsz stresszelsz, depresszios leszel stb. én igy képzelem. de ha rákeresel biztos kidob vmi infot.

A társfüggő ember - legalábbis akit én ismerek - úgy érzi, önmagában nem lehet boldog, nem egész, csak akkor, ha van mellette egy társ. Szerintem ez az önbizalom hiányából fakad.

Az eredeti kérdésre válaszolva: semmi gonoszságot nem látok abban, hogy nem ugrasz ki a bőrödből minden jó hír hallatán. Ha valaki nem boldog a saját életében, akkor a máséért sem fog ujjongani.