Háromszázmillió éves fogas fémrúd?

Az 'izé.hu'-n megjelent tudományos szenzációkkal kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. :-D

Egyébként rengeteg módja van annak, hogy kort határozzunk meg. Van olyan módszer, ami milliárdokra visszamenően is pontos (sőt ebben a nagyságrendben pontos igazán).

A szén korát, radiometriás módszereken kívül, rétegtani és paleobitanikai módszerekkel is meg lehet határozni.

(nem tudom, hogyan zárják ki, hogy a darab a szén kitermelése közben került bele... letört egy darab a marófejből pl. Na mindegy, 99.9%, hogy hülyeség.)

Nincs semmilyen módszer, amivel millió éveket meg lehet határozni. Ami módszer létezik, az mind csak bizonyos feltevéseken alapul, amit nem lehet tudományosan elfogadni.

Pl. felteszik, hogy a szén beépülésének a sebessége az élő szervezetekbe állandó volt és ugyanannyi, mint most. A légkörben is ugyanannyi volt a koncentrációja, mint most. Ez a szén-izotóp mérés egyik sarokköve. De ha nem így volt, akkor hamis az egész, nem használható. Márpedig ezt a legtöbb szakértő el is fogadja, hogy ez nem volt annyi, mint most.

Hasonlóan ez igaz mindenfajta mérési módszerre.

Amíg nem ismerjük a kiindulási helyzetet (tehát, hogy milyenek is voltak a körülmények régebben) illetve a változás lefolyását (ha volt egyáltalán változás), addig teljesen felesleges messzemenő következtetéseket levonni, hiszen csak a végső, mai állapot áll rendelkezésünkre.

Az egyedüli, ami támogatja ezeket a kormehatározásokat, az az, hogy a földrétegek elhelyezkedéséből következtetnek a korára, így etalont gyártanak abból a korból. Ezt aztán megvizsgálják a módszereikkel. Tehát egymást támogatja a két elmélet, holott egyik sem állja meg a helyét.

Pedig ez szimpla logika. El kell fogadni, hogy csak olyan kort tudunk meghatározni, amiből ismerünk minden adatot. Ismerjük a kiindulási állapotot, a lefolyást és a végállapotot. Ez pedig néhány ezer év, ebből az időszakból rendelkezünk csak etalonokkal. A többi merő feltételezés.

Mit ír a cikk? A magnézium izotópos vizsgálata majd adhat választ a kérdésre, hogy földönkívüli eredetű anyagról van-e szó. A koráról az sem fog többet mondani.

Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása a hírnek.

Mindenesetre erősen szkeptikussá tesz az, hogy ugyanez a híroldal "lábnyomok a Marson" szenzációs hírként közölte a Curiosity két mintavevő lapátnyomának a fotóját. :S

Gyerekek egyszerűen csak Orosz :)))

és ezzel mindent elmondtam.

>ize.hu

Itt kezdődik a probléma.

1. a mérések pontosságához. Sokféle tudományos mérési módszer létezik például kormeghatározásra. Mitől tudományos egy mérési módszer? Ha teljesíti a tudomány alaptulajdonságait. Minden mérés pontatlan, minthogy kölcsönhatáson alapul. De sok mérésnél meghatározható a pontatlanság mértéke. Ezt nevezik hibaszámításnak, amely a matematikán belül külön tudományág lett. Tehát egy mérés akkor tudományos, ha a mérési érték mellett a lehetséges hibanagyságot is meg tudjuk mondani meghatározott valószínűséggel. Az említett szénbeépülésnél például azt ugyan feltesszük, hogy egyenletesen történik, mert így könnyebb számolni, de a természettörvények nem engednek akármilyen eltéréseket. Meg tudjuk mondani, mekkorákat engednek meg.

2. a mérések módszertanához. Amikor valamit mérni akarunk, ahhoz valamennyi tudás és valamennyi erőforrás szükséges. Egy darab kő súlyának hozzávetőleges megméréshez elegendő a súlyt mint fogalmat ismerni, és tudni, hogy egy mérleget kell keríteni. Az belekerül valamennyibe, ha ez nekünk megéri, elvégezzük a mérést. A mérés tehát mindig úgy kezdődik, hogy megítéljük az eredmény jelentőségét, azt,hogy miképpen lehetne elvégezni a mérést, vagyis milyen tudás kell hozzá, meghatározzuk a várható erőforrás szükségleteket, költségeket, és mindezeket összevetjük. Ha az jön ki, hogy érdemes lenne mérni, akkor megkezdődik a feltételek megteremtése. Bonyolultabb dolgok esetén sok ember azonos akaratát kell összehangolni, és sok eszköz, költség kellhet hozzá, a meggyőzéshez, a megszervezéshez idő kell. A módszer és az időszükséglet tehát ezek függvénye.

3. a mérés végrehajtásához. Mint láttuk, nem mindenki kíváncsi az eredményre. Ha éppen a méréshez szükséges szakértők nem kíváncsiak, vagy azok, akik a pénzt adják hozzá, a mérés elhúzódik, esetleg be se következik. Ilyenkor a mérni akarók érveket keresnek. A szakértők számára tudományosat, hogy milyen hasznos lenne a tudomány számára, annak előrelendítéséhez. A pénzemberek (politikusok) számára gazdaságit, hogy milyen hasznos lenne általában, vagy egy terület előbbre jutásához, fontosságának növeléséhez. Amennyiben nincs elegendő ilyen érv, a dolog nem működik. A helyzet még reménytelenebb, ha közben kiderül, sem tudományos, sem gazdasági haszon nem származik, röviden, a dolog alaposabb megismerését a kíváncsiságon kívül semmi nem indokolja, de legalább jó drága és jó nehéz a mérés.

4. végül a konkrét esethez. Az emberiség történetét, ténykedését elég jól ismeri a tudomány. Persze van kicsiny százalék esély egyes részletekhez, de 300 millió éves komoly emberi tevékenységhez elég csekély. Hasonlóan csekély ahhoz, hogy nem emberi. Erőforrás nélkül, némi logikus gondolkodással nem merül fel olyan igény és ok, amely indokolná az alaposabb (és időigényes, drága) mérést, ezért az a következtetés, hogy nem kell foglalkozni vele (most). Ez persze a problémát kevéssé értők számára rendkívül izgalmassá teszi, hiszen itt egy "rejtély" és nem vizsgálják. A média is különleges alkalmat lát benne a saját fontossága növelésére, tehát "izgalmas" hírré dagasztja. Minél tudománytalanabb, minél bulváribb, annál nagyobbra. Most tehát itt van, lehet csámcsogni. De ne nagyon hangosan, mert elvonja a figyelmet az elmélyült munkától.