Háromszázmillió éves fogas fémrúd?

Azóta megtaláltam #17-ben az enyhe utalást az esetlegesen nem emberi származásra is.

Mindenesetre a "kicsi az esélye, hogy igaz, ezért vizsgálatlanul elvetjük" gondolkodás a tudomány fejlődésének halála.

Ettől tartott 150 évig, mire a francia tud. akadémia elfogadta, hogy márpedig az égből mégis eshetnek kövek.

A cáfolat csak akkor cáfolat, ha tudományosan alátámasztott. Ex cathedra ezt eldönteni bűn.

Na, azért látszik, hogy itt kevesen vannak tudománnyal foglalkozó emberek. Amikor valamilyen jelenség, tudományos kérdés vizsgálatára sor kerül, akkor két dolog lehet:

1) akit érdekel a válasz, annak van pénze: akkorfog találni valakit, aki megpróbál a kérdésre válaszolni. Minél inkább van értelme, annál tehetségesebb "válaszolót".

2) Akit érdekel a kérdés, annak nincs pénze. Többnyire ez a helyzet. A kutatóknak nincs pénze, hiába rohadt okosak, a kutatáshoz pénz kell. Ilyenkor eldönthetik, hogy akkor olyat próbálnak meg kutatni, amire van pénz (hogy ne dögöljenek éhen), vagy megpróbálnak gazdag embereket meggyőzni, hogy érdemes annak a kérdésnek utánajárni.

Ennek a szituációnak az a következménye, hogy bizonyos dolgokat kutatunk, ahol "sejtünk" valamit. Vagy legalább remény van arra, hogy van értelmes válasz, ami aztán tovább viszi a tudásunkat. Ez nem a tudomány halála, hanem a tudomány működése, így működik, és mindig is így működött.

"Ettől tartott 150 évig, mire a francia tud. akadémia elfogadta, hogy márpedig az égből mégis eshetnek kövek."

Mondd csak okostojás. Te, mint Átlag Béla, mégis hogy a francba bizonyítanád, hogy az égből kövek hullanak??? Nagyon kíváncsi vagyok a bizonyításodra. Lehetőleg korabeli módszerekkel. Utólag nagyon könnyű okosnak lenni. Az, hogy a tudományos eredményeink működnek, és megbízhatóak, azt annak köszönhetjük, hogy a bizonyítási eljárásaink nagyon rigorózusak, és csak a lehető legjobban alátámasztott modellek kerülnek be a "kánonba".

#22:

"Erőforrás nélkül, némi logikus gondolkodással nem merül fel olyan igény és ok, amely indokolná az alaposabb (és időigényes, drága) mérést, ezért az a következtetés, hogy nem kell foglalkozni vele (most)."

Ez a mondat az ami zavart. Mert te tudománnyal foglalkozó ember, (bocs, csak igazodok a leszóló stílushoz), óriási tévedés, hogy a tudományban csak azzal kell foglalkozni, aminek helyből láthatóan profitot hozó következménye lehet. Ezen az alapon pl. a régészeti kutatások 90 százalékát hagyni kéne.

És én mint nem tudománnyal foglalkozó ember, elmondom, állatira nem bonyolult és költséges ennek a 3 grammos fogasléc-darabnak a vizsgálata (a cikk szerint ez folyamatban is van, vagyis ha csak nem kacsa az egész, valaki a tudomány területén nem ért veled egyet), a vizsgálat eredménye pedig (amennyiben bizonyítja a feltételezett kort) iszonyatos történelmi és tudományos jelentőséggel bírhat.

Hogyan határozható meg a darab kora, illetve a szénben töltött ideje? Valaki írta, hogy izotópos stb. vizsgálattal sehogy. Lehet. De van más lehetőség.

Mégpedig a diffúzió.

Ismert, hogy pl. a vas nagyon vidáman hajlandó szilárd oldatot alkotni a szénnel. Többek közt ezen alapul az acélok edzhetősége.

Cementálás kifejezés ismerős?

Fogom a darab vasat, magas hőmérsékleten és nyomáson (milyen körülmények közt keletkezett páfrányból szén?)oxigénmentes és magas széntartalmú környezetben (pl. ciánhidrogének, etiléngáz)tartom a vasat, így a szén bizonyos (időtől, hőmérséklettől függő) mélységig belediffundál a vas felületébe és a kérget edzhetővé teszi.

Az alumínium nem mutat éppen nagy hajlandóságot a szén oldására, de ez most nekünk éppen jó, mert millió éves behatási időnk van, remek "cementálási körülmények" közt.

A talált minta keresztmetszetéből a szélétől a közepéig kis mintákat kell kivágni és széntartalmat mérni. Ez meglehetősen egyszerű (izzítás + színképelemzés).

Amennyiben a darab egyértelmű diffúziót mutat (tehát közepétől kifelé a széntartalom növekszik), pontosan megállapítható, hogy mennyi időt töltött a diffundáló közegben, ez alapján biztosra vehetjük, hogy ott kuksolt-e a szén keletkezése, vagy legalábbis millió éves földben ücsörgése közben. A mérés pontossága szinte lényegtelen, jelen esetben a végkövetkeztetésnél a kérdés, hogy 70 évet vagy több milliót volt ott.

Jelen civilizációnk Al-Mg ötvözeteket a negyvenes évektől állít elő.

Egyébként én más okból, de szintén szkeptikus maradok a témában, mégpedig a következő miatt:

A növényi anyagokból a szén keletkezése egy magas hőmérsékleten és nyomáson, évmilliók alatt végbement folyamat. Akármennyire ellenálló a környezetre az Al-Mg ötvözet, gondolkodjunk el a fent említett körülmények közt (nem feltétlenül oxidációt értve ez alatt, mert oxigén nemigen lehetett jelen) 300 millió év korrozív hatásáról. És akkor elénk pöckölnek a széndarabból egy csilivili alumínium fogasléc darabot, bemaródások stb. nélkül. Nekem ez sántít.