Elképzelhető, hogy az evolúcióelmélet és a kvantummechanika ellentmond egymásnak?

"Tehát vajon mi történne, ha egy majom, egy madár, vagy csak egy amőba figyelné meg az eseményeket."

Kérdezd meg a majmot, a madarat meg az amőbát... Nem tudom, érzed-e, hogy mi a csapda ebben a szituációban.

Félreérted a kvantummechanikában azt, hogy a maga a megfigyelés befolyásolja a kísérlet eredményét. Itt nem a megfigyelő személye számít, hanem a megfigyelés ténye.

Vagy lehet, hogy a vétlen szubjektivitásra gondoltál? Arról van szó, hogy az ember úgy igyekszik végezni a kísérletet, hogy az jönnön ki, amit ő előre elgondol. Ez pszichológia.

De hogy az evolúcióelmélet hogy jön ide... Ha troll vagy, ezt most megszívtam.

Nincs olyan abszolút objektív kísérlet, amit ne befolyásolna a kísérlet közbeni megfigyelés. Ez szimpla logikával belátható, cáfolhatatlan tény.

Egyébként meg az evolúciónak (a fajokon átívelőnek) minden ellentmond, a nem igaz dolgok már csak ilyenek.

"Nincs olyan abszolút objektív kísérlet, amit ne befolyásolna a kísérlet közbeni megfigyelés. Ez szimpla logikával belátható, cáfolhatatlan tény. "

Szeretném tőled megkérdezni, hogy amikor megfigyelem kis 13o mm-es apokromátommal egy 1oo ezer évvel ezelőtt történt szupernóva robbanást, akkor miképpen is befolyásolom azt? :D Már logikailag. Hamár egyszer tény.

"Egyébként meg az evolúciónak (a fajokon átívelőnek) minden ellentmond, a nem igaz dolgok már csak ilyenek."

Haha! Te ilyen kis vicces gyerek lehetsz! :D

"amikor nagyon nehéz valamit megfigyelni, kevés a visszaérkező impulzus (ilyen lehet a távoli égitestek megfigyelése), ott már számíthat."

Ezt kifejtenéd bővebben? Ez érdekel. Ha távoli égitesteket figyelek meg, akkor a megfigyelés ténye mire hat ki egészpontosan?

"egyes fizikusok azért nem akarják elfogadni azt a lehetséges megoldást, hogy az emberi tudat befolyásolja a kísérlet menetét, mert mi állatoktól származunk, és nincs értelme annak, hogy akkor milyen lényeknek a megfigyelése számítana."

Itt valami félreértés van, én egyetlen fizikust sem ismerek, akinek ez lenne a baja a kvantummechanikával.

Mondjuk még ebből mindig nem érthető, mi köze mindennek az evolúcióhoz?

> Ezt kifejtenéd bővebben? Ez érdekel. Ha távoli égitesteket figyelek meg, akkor a megfigyelés ténye mire hat ki egészpontosan?

Annyiban, hogy ha elkapsz egy távoli égitestből érkező fotont, akkor azzal óhatatlanul megváltoztatod annak a viselkedését. A közvetlenül megfigyelt jelenségre hatással vagy. A jelenség okára már nem, illetve nem feltétlenül.

Ugye ez a „tudat befolyásolja a kísérlet menetét” alapvetően kvantummechanikai viszonyok között jelenik meg. Hasonlóan sok más kvantummechanikai jelenséghez itt sem lehet makroszkopikus viszonyokra fordítva értelmezni a jelenséget. Oké, hogy alagúteffektus, de nem szokott a kocsink csak úgy pikk-pakk a garázson kívül kerülni.

Minél makroszkopikusabb egy megfigyelés, minél több ok-okozati láncon keresztül következtetünk, annál inkább eltűnik ez a tudat befolyásoló hatás. Viszont kvantumos szinten erősen szerepet játszik, sőt akár időben visszafele is érvényesülni látszik.

De egészen más értelemben makroszkopikusan is igaz, hogy a mérés beleavatkozást jelent. Ha a légkört akarjuk feltérképezni, és óránként fellövünk egy ballont, akkor ugye azzal nem igazán befolyásoljuk a jelenséget, viszont nem is lesznek elegendő információink. Viszont ha négyzetméterenként lövünk fel egy ballont másodpercenként, akkor már sokkal pontosabb mérést kapnánk. Viszont ennyi ballon már befolyásolná a jelenséget magát, megváltoztatnánk vele a légkör hőmérsékleti, áramlási viszonyait.

Amúgy hogy egy állat is befolyásolhatja-e a mérést, ezt láttam felvetve kérdésként máshol is. Sőt sokféle elméleti kísérletet vetettek fel, ami megint csak érdekes kérdéseket vet fel. (Pl. Schrödinger macskáját egy olyan tudós vizsgálja meg, aki a kapott eredményt megtudva azonnal fejbe lövi magát, akkor vajon a mi van. Vagy ha egy néma, béna tudós figyeli meg, aki nem tudja elmondani az eredményt, stb…) De ennek így nincs értelme. Az állapotfüggvény mindig akkor fog összeomlani, ha azt valaki átülteti a kvantumos megfogalmazásból a klasszikus megfogalmazásba. Érdemes szem előtt tartani szerintem, hogy a jelenlegi kvantummechanika egy modell. Ebben a modellben valóban úgy tűnik, hogy a mérés befolyásolja akár a múltban is egy adott részecske/hullám természetét. De ez csak ebben a megfogalmazásban, ebben a modellben jelent változást. Inkább csak egy matematikai jelenség, mintsem tényleges. Valószínű nem változik meg az adott részecske jellege, természete, viselkedése a mérés által, csak a valóságot nem tudjuk megfogalmazni és megérteni helyesen.