Az EPR-paradoxon cáfolja a relativitáselméletet?

Elvileg nem cáfolja, ugyanis a fény terjed, ami térben értendő, tehát utat tesz meg mozgással, míg az elektronok közti kapcsolat a gondolatkísérletben azonnali átvitelű, nem térben mozgást végző. Sőt, ha jól tudom, a kvantummechanika szerint van egy non-lokális állapot is, "ahol" ömlesztve van jelen az anyag, térben és időben nem elválasztva, és végső soron ebben történik az "utazás" ekkor, de mivel egyszerre van minden jelen ebben az állapotban, ezért nem telik el idő, nem kell utat megtenni, vagyis azonnali átvitel történik.

ui.: bocs kissé konyhanyelven írtam, remélhetőleg érthető.

üdv

27/F

LastOne.Left

A relativitáselméletet Albert Einstein alkotta meg, amely az egyik olyan fizikai elméletek egyike melyet kísérletileg az egyik legtöbbet igazolt elmélet, mely nem csupán egy elmélet hanem tény. Időnként "felröppen" a hír hogy megdőlt, nem hivatalos forrásban, illetve vannak akik ellentmondást találnak benne, amit azért talál mert nem érti igazán illetve félreérti bizonyos részét/részeit.

Az EPR-paradoxon azaz az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon, mely a 3 tudós nevének kezdőbetűjéből kapta a nevét akik publikálták. Einstein neve is benne van aki a relativitáselmélet megalkotója. Nem cáfolja meg, nincs ellentmondás, viszont "vannak akik ellentmondást találnak benne"... (lást feljebb). A relativitáselmélet nem állítja, hogy semmi sem terjedhet gyorsabban a fénysebességnél, hanem azt állítja hogy nyugalmi tömeggel rendelkező anyag/anyagi részecske nem haladhat fénysebességgel. A relativitáselmélet nem tiltja a fénynél gyorsabb anyagi részecskéket, de ezek nem lassulhatnak le fénysebességre, ezeket nevezik tachionoknak. Nem tudjuk hogy léteznek e tachionok, ha léteznek akkor nem lépnek kölcsönhatásba a mi tardon világunkal, ez olyan számunkra mintha nem is léteznének.

Az EPR-paradoxon esetén kvantum szuperpozíciójáról van szó (2 részecske összefóndott állapotáról), vagyis az a 2 részecske közötti valamiféle információ átadás gyorsabb mint a fény, az információ meg nem egy materiális valami.

Einstein nem volt híve a valóság kvantumfizikai módon való leírásának,nemigen hitt a kvantumfizikában. Ezt tudományosan bizonyítani nem tudta.

Az EPR-paradoxon rávilágít, hogy a kvantumfizika nem teljes elmélet. Teljes egy elmélet mely a valóság minden elemének megfelel egy fizikai mennyiség az elméletben.

"Meglehetősen valószínűtlennek tűnik olyan tachionok létezése, amik csak a kvantumvilág információit továbbítgatják."

Azt nem állítottam hogy a tachion részecskék továbbítják ezeket az információkat. Ezeket az elméletileg feltételezett részecskéket csak megemlítettem, hogy nem tiltja a rel. elmélet őket.

Egyébként nem is biztos, hogy gyors távolba hatás van a dolog hátterébe, hanem lehet hogy az a 2 részecske ill. egy-egy része a 2 részecskének tulajdonképpen egy és ugyanaz, az csak egy illúzió hogy különálló, mint egy akvárium elején és oldalán látunk egy-egy halat ha az egyik megfordul akkor a másik is, holott az a 2 hal valójában csak egy hal, egy 2 dimenziós lény számára olyan mintha 2 lenne holott csak a hal vetületi képeit látja.

Egyébként kvantumszinten sokszor nem az történik amit a józan ész logikája mondana.

Nem korrekt egy ilyen meghatározó kérdésre olyan választ adni, ami a tudományos látszatát kelti, holott egy nagyjából utcai ötletelés a rengetegből.

Annak okát, hogy a két részecske között miként történik meg a fénysebességet figyelmen kívül hagyó információ-csere, senki sem tudja.

Einstein téridőben írta le a Világegyetem működését, ezt pedig a téridő rendszerében nem tudjuk leírni.

A legnagyobb fizikusok a két válasz egyikét szokták közölni:

1. Halvány gőzöm sincs.

2. Lehet, hogy a valóság olyan rejtett dimenzióiról van szó, amiket nem ismerünk.

Tachionokkal rohadtul nem szokta magyarázni senki. Nincs is rá szükség, hogy Einstein relativitáselméletét felrúgjuk, sem Bohr, sem senki nem is állított olyat, hogy erre szükség lenne, mert a kvantummechanika eddigi felismerései is kínálnak közelítő magyarázatokat.

A két korrelált fotonpár egyetlen egységet alkot, amit a téridőben nem tudunk leírni, de ha pl. a kvantummechanikából ismert valószínűséghullámmal magyarázunk, akkor a két foton lehet egyetlen valószínűséghullám is.

De ez is csak egy magyarázat; a publikus tudomány nem jutott el a megfejtésig, hanem azt mondja: halvány lila gőzöm sincs, de ötleteket szórhatok, mint fotonkvantum-szóró a kétrésre.