Milyen megfigyelt fajátalakulások történtek már, amelyek bizonyítják az evolúcióelméletet?

Hmm... bőrlégzés? Igaz hogy a ma élő kétéltűek kiegészítésként használják a bőrön át történő gázcserét (ahogy a halak is, sőt még mi is, csak sokkal kisebb mértékben), de ettől még nem neveznék egy békát "bőrlégzésűnek", sokkal inkább tüdősnek.

Erre a kérdésre is van egy nagyon elegáns válasz: ugyanis léteznek olyan élőlények, akik egyszerre lélegeznek tüdővel és kopoltyúval. Ilyen például az ausztrál tüdőshal. A megoldása egyszerre brilliáns, és egyben megmagyarázza hogyan is alakult ki a mi kisvérköri keringésünk. A tüdők ugyanis anatómiai okok miatt, a 6. kopoltyúívből kapják a vérellátásukat, míg a (légzés szempontjából) fő kopoltyúívek a 2. és az 5. ívek. Amikor a hal a víz alatt van, egy spirális billentyű az elöl fekvő kopoltyúívek felé tereli a vért. Amikor szárazra kerül, a spirális billentyű bezárul, átkapcsolva a keringést - így az immáron haszontalan kopoltyúíveken nem folyik át annyi vér, hanem az nagy részben a hatodik kopoltyúívbe - azaz a tüdőkhöz - terelődik. Egyúttal kinyílnak a 3. és 4. ív (megkerülő) erei is, ezzel lehetővé téve hogy a keringés teljes mértékben kikerülje a kopoltyúkat, de mégis ellássa a testet.

(részletesebb leírást erről itt találsz [angol nyelven]: [link]

Ilyen spirális billentyűnk egyébként nekünk is kialakul a fejlődés során, de az még korai embrionális időszakban rögzül a szárazföldi légzésnek megfelelő pozícióban, egyúttal nagyvérkörre és kisvérkörre vágva szét az eredetileg egységes fő verőeret.

Bár ritkaságszámba megy de élnek olyan emberek közöttünk akik olyan szőrösek mint a majmok.

aztán van még csodabogár az ausztrál kacsacsőrű emlős. Tojásai vannak, kacsacsőre ugyan akkor emlős.

Vagy az emberszabású és az ember között egyik legnagyobb különbség ami a precizitást lehetővé tette az ember számára, hogy a hüvelyk és a mutató újak, s azoknak finom és erős szorítása pontos használata.

A homlok csont és homloklebeny megnövekedése, illetve az állkapocs és az ajkak és orrlyukak kisebbedése az emberszabásúakhoz képest.

Tulajdonképpen az ember is előbb-utóbb feldobja a bakancsot, ha a bőrét teljes mértékben légmentesen elzárják (mert a bőre el fog halni). Továbbá a békát sem lehet életben tartani túl hosszú ideig tüdő nélkül. Viszont való igaz hogy léteznek olyan törpe szalamandrák, amelyek elegendő testfelszínnel rendelkeznek ahhoz hogy ne legyen semmiféle (!) egyéb légzőszervük. Nagyon ritkán az is előfordul, hogy egyes kétéltűek kopoltyúk híján az erre speciálisan alkalmazkodott bőrüket használják a vízben való légzésre, kopoltyúk helyett. Valóban jobb tehát, ha nem ilyen sablonos kategóriákban gondolkodunk, hanem az élettani tényeket a maguk összetettségében vesszük figyelembe.

Egyébként a mai kétéltűek bőrlégzése valójában egy rendkívül érdekes, másodlagosan kialakult képesség, ami szoros kapcsolatban van a kis termetükkel(így jó a felület/térfogat arány). A 350 millió évvel ezelőtt élt őseikre (amikor is különváltak a magzatburkosoktól, ahonnan mi is származunk) ez még egyáltalán nem volt jellemző, már csak azért sem mert azok nagy testét sokszor vastag, elcsontosodó bőr borította!

Egy kis referencia az utóbbira: [link]

Remélem e válasz már megfelel!

Amit az előttem lévők hoztak fel bizonyítéknak azok csak a makro evoluciót bizonyítják,ami nem egyenlő az evolucióval

Amúgy nagyon sok olyan dolog is van,amit az evolucióval nem lehet megmagyarázni,pl a leegyszerűsíthetetlen rendszerek

Amíg ezekre nem adnak választ,és nem vezetnek le részletesen egy folyamatot amikor egy faj másik fajjá alakul addig az evolúció nem nevezhető ténynek,csak teoriának

Azért nem teljesen 25/ hisz a csontvázak és annak formája kiegyenesedése az állkapocs a homlok változása a maival összehasonlítva elég egyértelműen fejlődéselméletet igazolja.

De ha megnézzük az eleven szülő halakat vagy a vízben és szárazon is élni tudó ugyan akkor tojással szaporodó aligátorokat az is egyfajta evolúciós programnak felel meg-- különösen ha a talált sárkányféle, szárnyas csontvázához mérjük formájuk csontozatuk azonos és tojással szaporodók voltak-- se nem madár még se nem vizi se nem szárazföldi teljesen-- egymás közti átmenetek

A fosszilis leletek

A paleontológusok több ezer valaha élt élőlény megkövesedett maradványait tárták fel. Ezek a fosszilis leletek azt mutatják, hogy számos kihalt élőlény egészen más volt, mint a ma élő élőlények. A leletek mutatják a szervezetek változásait, a különböző formák egymásra következését is. A radioaktív kormeghatározás szerint a Föld mintegy 4,5 milliárd éves. Minél fejlettebb, bonyolultabb egy adott élőlény, annál később jelent meg a Föld történetében. Az első mikroorganizmusok kövületeit 3,5 milliárd éves sziklákban találták meg, a legrégebbi állati kövületek (féregszerű lények maradványai) 700 millió évvel ezelőttről származnak, az első gerincesek 400, az első emlősök pedig mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg.

Noha a fosszilis leletek korántsem adják ki az evolúció teljes történetét, sok esetben sikerült egy-egy fejlődési vonalat teljesen végigkövetni. Rekonstruálták például a mai ló kifejlődését az 50 millió évvel ezelőtt élt, kutya nagyságú őslóból.

Darwin korában volt népszerű az evolúcióelmélet ellenzői körében a "hiányzó láncszem" szlogenje, mely az ember és az emberszabású majmok közötti átmeneti formára vonatkozik. A szlogen mindmáig fennmaradt, holott azóta számos ilyen átmeneti formát találtak. Az Australopithecus 3-4 millió évvel ezelőtt élt, inkább a majmokhoz állt közel, koponyájának űrtartalma a mai emberének csak mintegy egyharmada volt. Nagyobb koponyája és több emberszerű jellegzetessége volt a 2 millió évvel ezelőtt élt Homo habilis-nak. Fél-egy millió évvel ezelőtt élt a Homo erectus, melynek koponyaűrtartalma már megközelítette a mai emberét.

Az élőlények anatómiai jellegzetességei és hasonlóságai

Az anatómia feltűnő hasonlóságokat mutat ki a ma élő állatok között is. A teknős, a ló, az ember, a madár és a denevér végtagjai (beleértve a szárnyakat is) szerkezetileg igen hasonlóak, mindegyik csontnak megvan a maga megfelelője az összes többi fajban. Ez azt bizonyítja, hogy ezek az állatok mind közös őstől származnak. Nagyon fontos észrevétel, hogy ezek a szervek nem teljesen tökéletesek, hiszen ugyanabból a kiinduló struktúrából alakult ki az egyik állatban repülő, a másikban evező, a harmadikban fogó alkalmatosság, stb. Ha ezek a szervek egymástól teljesen függetlenül alakultak volna ki, akkor jóval tökéletesebb konstrukciók is kialakulhattak volna, de mivel ugyanabból a kiinduló struktúrából jöttek létre, felépítésüket természetszerűleg csak bizonyos korlátok között lehetett megváltoztatni. Más testrészekkel ugyanez a helyzet. A hasonlóság mértékéből meghatározható az egyes fajok evolúciós rokonsági foka is.

Az élőlények embrionális fejlődésének jellegzetességei és hasonlóságai

A különböző fajok embrionális fejlődésének összehasonlítása szintén számos összefüggésre derített fényt. A gerinces állatok kifejlődése a megtermékenyített petesejtből (beleértve minden fajt a halaktól és a gyíkoktól kezdve egészen az emberig) a korai szakaszban igen hasonló, de ahogyan az embriók közelednek a kifejlett állapothoz, a fejlődés menete egyre inkább eltér egymástól az egyes fajok esetében. Két faj egyedfejlődése annál hosszabb ideig hasonlít egymáshoz, minél közelebbi rokonságban állnak egymással. A közös egyedfejlődési mintázatok az evolúciós rokonság bizonyítékai. Az emberi embrióknak a fejlődés egy bizonyos fázisában kopoltyúik vannak, akárcsak az összes gerinces állatnak, bizonyítva egy kopoltyúkkal rendelkező közös ős létezését. Az emberi embrióknak a fejlődés hatodik hetében farkuk is van, mely később visszafejlődik. Az ember vakbele (a féregnyúlvány) csökevényes maradványa annak a szervnek, amely más emlősökben teljesen kifejlett formában található meg, és a cellulóz megemésztésére szolgál.

Az élőlények földrajzi eloszlása

Az állatok és a növények földrajzi eloszlása szintén az evolúció működését igazolja. Megfigyelték, hogy a szigetcsoportokon a fajok szokatlan gazdagságban és sokféleségben találhatók meg. A Hawaii-szigeteken él a világ 1500 muslicafajának csaknem egyharmada, továbbá mintegy 1000 olyan csiga- és kagylófaj, mely sehol máshol nem fordul elő. Ennek magyarázata, hogy a szigetcsoport tagjai egymástól elszigeteltek, s élővilágukat valamikor a múltban néhány bekerült egyed alapította meg. Számos életmód lehetősége (számos ökológiai niche) kínálkozott számukra, így a sokféleség gyorsan kialakult. A nagy kontinenseknek szintén megvan a maguk élővilága; az afrikai kontinensen egészen más állatok élnek, mint a dél-amerikain, noha a környezeti körülmények, éghajlati feltételek azonosak. Erszényes emlősöket kizárólag az ausztráliai kontinensen találhatunk, a paradicsom és a burgonya viszont egyedül az amerikai kontinensen őshonos, máshová onnan telepítették be őket. Ennek az a magyarázata, hogy a fajok csak azokon a területeken létezhetnek, amelyeket őseik benépesítettek.

Az élőlények molekuláris felépítésének hasonlóságai

Az evolúcióelmélet szempontjából döntő fontosságú a molekuláris biológia által szolgáltatott bizonyítékok tömkelege. Az élőlények molekuláris felépítése rendkívül hasonló. Minden élőlény örökítő anyaga a dezoxiribonukleinsav (DNS), mely minden élőlényben ugyanazon négy nukleotidféleség meghatározott sorrendű összekapcsolódásával keletkezik. Minden élőlény fehérjéi ugyanabból a húszféle aminosavból épünek fel, azok meghatározott sorrendű összekapcsolódásával. A genetikai kód, amely meghatározza, milyen módon fordítódik le a DNS nukleotidsorrendjében tárolt információ a fehérjék aminosavsorrendjére, szintén egységes az egész élővilágban. A legkülönbözőbb élőlényekben is lényegében ugyanazok az anyagcsere-folyamatok játszódnak le. Ez a nagyon mély azonosság azt mutatja, hogy az összes élőlény végső soron igen közeli rokona egymásnak, és mindannyian egyetlen közös őstől származnak.

Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruálható fejlődéstörténet

A DNS nukleotidsorrendje és a fehérjék aminosavsorrendje a közeli fajok esetén szintén nagyon hasonló. Minél távolabbi egymástól a két faj, annál eltérőbb fehérjéik szekvenciája. A különbségek könnyen számszerűsíthetőek, meghatározható a fajok távolsága közös ősüktől, s végső soron a fehérjék és a DNS vizsgálata alapján rekonstruálható az evolúció egész története. Az ilyen típusú rekonstrukciónak igen nagy a bizonyító ereje, az élőlények ugyanis igen nagyszámú fehérjéből épülnek fel, és mindegyik fehérje a faj evolúciós történetének egy-egy független meghatározására ad lehetőséget. Sok száz esetben végezték már el az evolúciós törzsfa rekonstrukcióját ezzel a módszerrel, és egyetlenegyszer sem találtak olyan jelenséget, amely ellentmondana az evolúció elméletének. Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruált fejlődéstörténet nagyjában és egészében megegyezik a fosszilis leletek, ill. az anatómiai hasonlóságok alapján rekonstruált fejlődéstörténettel.

Ezekre mind rá lett cáfolva:

[link]

@28: Annyira jó cáfolat, hogy már nincs is meg...

@Kérdező: Először definiáld, légy szíves, a faj fogalmat, utána hozunk példákat.

Hallottál már a repülő halról? sebessége eléri a 80km/óra ha felszorozzuk. S a testében levegőt képes tartalékolni az első uszonyai, szárnynak megfelelő. De van hasonló mókus is, ha felemeli az első két lábát és ugrik akkor a rajta levő hártya szinte szárnyalón segíti. De ott van a kacsacsőrű emlős emlős, mert szoptat, ugyan akkor tojást rak. Vízben is él, mint a kacsa hisz olyan testformája. Vagy is az emlős felé tartó útnál állt meg az evolúciós kényszer. Valószínűleg, nem volt szükség tovább módosulnia.

Az evolúciós képessége az benne van az életben a semmi baktériumok és vírusoktól kezdve-- viszont ha megváltozik drasztikusan a környezeti ráhatás és körülmény, akkor a élet tudata módosítani képes a DNS kódjait-- következmény új képességei, megváltozott alakja is lehet.

Ha adva van egy baktérium ami sok halált okoz-- erre a tudomány kitalál egy antibiotikumot-- lecsökken a betegek száma és a halálozás szinte megszűnik-- a baktérium valahol még is képződik, de még meg is lapulhat a szervezetben alattomosan-- a tudatuk viszont, a tömeges pusztulásukat észleli, hisz nem jön a kisegítő, az újabb fertőzés... a legyengült és meglapuló baktériumok elkezdik a DNS -ükét módosítani-- s amikor ismét kikerül a szabadba már sokkal erősebb és teljesen más tulajdonságokkal rendelkező baktériumként jelenik meg.

S a régi jól bevált antibiotikumokat ki lehet dobni, egy újabbat kell a kutatóknak kitalálni.

S ez a Tudat képesség és DNS vagy ŐS sejt módosító képesség minden életben benne van több száz olyan kódunk van ami csendben van-- vagy azt valamikor használtunk ma csak elhalványultan alszanak. De jó lehet rengeteg olyan kódot is hordozunk ami arra vár hogy a tudat beleírjon.