Mi a sírás közbeni könnyezés evolúciós gyökere?

"Evolúciós tekintetben miért volt olyan erős szelekciós előny a sírás közbeni könnyezés, hogy minden embernél így működik?"

ez nem így működik.

az evolukció már ha hiszünk benne, nem egy perecíziós óramű, ami a tökéletességre törekszik. ez egy lottó ötös, ami néha bejön, néha nem, de néha az is nyer, ami annyira ezért nem jött be.

az is fontos, hogy az egyik dolog alakul a másikba, amit látsz, az jó eséllyel köztes állapot, ami volt valami és majd talán lesz valami.

olyan, mint egy Babetta. van rajta motor, de gyenge, van rajta pedál, de az egész jóval nehezebb annál, hogy pedállal hajtani lehessen, mégis kell a pedál, különben nem indul stb. nem motor, nem bicikli, a kettő keveréke, de annak sem igazán jó. egyébként meg nem is olyan rossz szerkezet.

a sirás, pontosabban maga az érzelmek hatására való könnyezés lehet, hogy valami hasonló maradvány, áthallás, köztes állapot.

vannak olyanok, akik erős fény hatására tüsszenteni kezdenek. kb. a népessség 30%-a. van ennek evolukciós értelme? nincs. csak közel futnak egymáshoz az idegpályák és "áthallanak"

vagy ott van a laktózérzékenység.

az ember alapállapotában nem eszik tejet, csak amíg szoptatják. utána már felesleges tudni megemészteni a laktózt. alapból nem is tudtuk. pontosabban néhányan tudták, néhányan meg nem. nem is lett volna jelentősége a dolognak, ha népesség növekedésével nem kezdett volna fogyni a táplálék. így előnybe kerültek azok, akik tudtak olyat is enni, amit más nem. itt európában laktózérzékenységről beszélünk, mert az emberek többsége olyanok leszármazottja, akik nem haltak éhen. úgy is mondhatjuk, hogy a laktóz emésztésének képessége evolukciós előny. nálunk. a világ más részein, ahol nem volt ilyen túlnépesedés, nincs jelentősége. van ilyen is, van olyan is, tejet meg nem esznek.

az is lehet, hogy a sírásnak nincs evolukciós előnye. lehet, hogy majd lesz, de az is lehet, hogy pont ez lesz a hátrány és azok fognak valamiért többségbe kerülni, akik nem tudnak sírni.

Az összes emlős állat könnyezik. Nyilván, különben kiszáradna a szemük. Valószínű, hogy az ember kialakulásakor a könnyezés, mint mechanizmus már létezett nagyon régóta, mi csak örököltük. Ha egy akármilyen emlős szemébe pirospaprikát kensz, nyilván könnyezni fog, ezzel megpróbálja kimosni a szeméből az azt zavaró anyagot.

Az, hogy mi miért könnyezünk akkor is, ha semmi sem ment a szemünkbe, érdekes kérdés. Lehet, hogy ennek volt valami előnye kezdetben. A vízimajom-elmélet szerint az emberi faj kialakulásakor rengeteg tengeri táplálékot fogyasztott, így egy csomó sót is bevitt a szervezetébe, amitől valahogyan meg kellett szabadulnia. Így nagy előnybe kerültek azok, akik a testváladékaikkal sót juttattak ki a környezetükből, például sósat izzadtak, vagy sósat könnyeztek.

Lehet az is, hogy ez valamilyen módon az idegrendszerünk kialakulásával kapcsolatos, tényleg bonyolult érzelmi életet élünk, lehet, hogy az ehhez szükséges agyterületek kialakulásakor valahogyan félrehuzalozódott valami, így a sírás csak másodlagos következménye ennek a folyamatnak. Ekkor az elsődleges változás előnye bőven kompenzálhatja a sírás esetleges hátrányait, így terjedhetett el.

(Például a felegyenesedett járással nyilván elvesztettük az eredeti stabilitásunkat, hiszen négy helyett két lábon járunk, ez hátrány viszont a felszabadult két végtag, előnyös, velük annyi mindent elvégzünk, hogy ez bőven kárpótol a négy támaszték elvesztéséért.)

Az élet nem az anyagból származik

http://www.youtube.com/watch?v=TcuST-CpK3Q&feature=related

Utolsó, te hülye vagy.

Azt, hogy magának a könnyezésnek a szem nedvesítésén kívül mi haszna van, én sem tudom, viszont megfigyelhető csoportoknál, hogy az egyik példány könnyezése kiváltja ugyanezt a reakciót a többiekből is. Ez még igaz ásításra, és nevetésre is.