Ha egy objektum kint van az űr közepén távol minden naptól, akkor az látható, vagy pedig nem?

Annyi látszik belőle, hogy ahol van, ott nem látszanak a csillagok.

Amúgy mély feketeség van az űrben (távol a csillagoktól).

"Mi nyeli el a napsugarakat?"

Semmi. De semmi nem is veri vissza. Mivel a szem a tárgyakat úgy látja, hogy az azokról visszaverődő fényt érzékeli, ha nincs ami visszaverje a fényt (márpedig a világűrben nincs), akkor ott tökéletes feketeséget látunk.

Pedro

Azért azt tudni kell, hogy a világűr térfogatának csak igen pici részét foglalják el az égitestek. (Ez néhány ezermilliomod rész!!!) Tehát a fény, ami a világűrben halad, nagyon ritkán "verődik vissza" sokkal inkább jellemző, hogy szétszóródik...

Pedro

A számtalan csillag által kibocsátott fény elveszik a végtelenségben nagyrészt. Elképesztően picik azok a csillagok ám, több ezer és millió fényéves távolságban.

És arról nem is beszélve, hogy x távolság múlva már nem látható fényként ér oda a foton, hanem infraként, vagy még jobban eltolódva vörös felé. Azzal meg az emberi szem sokat nem ér :)

de nem emberi szemmel meg akár ilyennek is kinézhet:

[link]

sok űrhajós játék egyébként ehhez hasonló hátteret használ már, mert sokkal érdekesebb.

De, ha saját fényei lennének az űrhajónak, ami valahogy megtörik a testén, akkor azért biztos kivehető lenne.

Akkor már érdekesebb kérdés, hogy amikor eltalálják egymást és felrobbannak, miért halljuk a robbanás hangját :)

Egy tudományos fantasztikus filmben általában semmi tudományos nincs: a kikapcsolt hajtóművű űrhajóban mindenki földi gravitációban sétálgat, ha a hajtómű be van kapcsolva, a nehézkedés akkor sem annak az irányába mutat, a fénysebességet átlépni a legtermészetesebb dolog, a lézersugár látszik az űrben, stb.