Jelenlegi tudásunk szerint hol vagyunk? Miért élünk?

A kérdés pongyola, nem határozza meg pontosan, mire kíváncsi.

A miért több összefüggésben használatos.

Amikor azt kérdezem, miért esik a kő a földre, akkor lehetek arra kíváncsi, milyen szabályok érvényesülnek, hogy ez történik. Ebben az értelemben azt kell megválaszolni, mit jelent az a folyamat, amit életnek nevezünk, mik a belső törvényszerűségei, esetleg a külső mechanizmusok, amelyek hatnak rá.

Amikor azt kérdezem, miért hajt ki a fa ága, akkor arra vagyok kíváncsi, hogy milyen okok, feltételek szükségesek ehhez az eseményhez. Ebben az értelemben azt kell megválaszolni, mik az élet kritériumai, után pedig megvizsgálni, ezek meddig érvényesek egy emberre például, és a kritériumok csak szükségesek, vagy elégségesek is.

Amikor azt kérdezem, miért ette meg az egeret a macska, akkor a cselekvésének célját kerestem. Ebben az értelemben így szoktak fogalmazni: mivégre élünk, vagy mi az élet értelme (célja).

Amikor a kérdést filozófiai értelemben kérdezzük (legalábbis a fontosabb filozófusok munkái alapján), akkor tulajdonképpen az életben lezajló emberi cselekvések, azokhoz való viszonyulás, illetve a kölcsönhatás törvényszerűségeit próbáljuk megválaszolni. És mivel a válasz sokféle, mert nemcsak az egyes ember tudása, hanem mentalitása is befolyásolja, ezért már azt is vizsgálja a filozófia, miért adunk ilyen válaszokat (mik a belső összefüggések, törvényszerűségek).

Nem véletlen, hogy egy apró kérdésről filozófusok köteteket írnak, mint például Descartes a gondolkodás mibenlétéről.

Ennyire elvont kérdést érdemben vizsgálni csak úgy lehet, ha szinte minden szónak megadjuk az általunk használt jelentését, különben a válaszérv nem reakció, hanem akár semmi köze az előbbi észrevételhez, csak úgy általában egy vélemény. Efféle módon viszont a végtelenségig lehet társalogni minden különösebb előrejutás nélkül.