Mi az idő? (Tudományosan)

Ez persze nem igaz, az idő nem definiálható a térrel magával, mert egy attól független negyedik dimenziója a téridőnek.

De ez a kérdés nagyon messzire vezetne...

Nincs külön olyan, hogy idő.

Téridő létezik - alaphelyzetben veheted 4 dimenziósnak (több - de ez csak a finomszerkezetében számít).

Lényegében az van, hogy folyamatosan haladsz előre a téridőben, fénysebességgel. Ha a térben állsz - akkor az időben mész előre fénysebességgel. Ha bármilyen irányban elindulsz a térben - akkor az időben le fogsz lassulni. Kevésbé öregszel.

Az összetevők vektoröszege pont a fénysebességet fogja adni.

Ha fénysebességgel mész a térben (mint a fény, pl) - akkor viszont az időben állsz. A fény sem öregszik semmit.

Az időt úgy lehetne megfogalmazni, hogy egy olyan "eszköz" amely az események történésének hosszát és sorrendjét szabályozza.

Az idő nélkül minden össze vissza történne. Nélküle pl. kétszer mosogatnánk el, vagy hamarabb öregednénk meg, mint megszületnénk.

Volt már veletek olyan, hogy feleslegesnek éreztetek valamit, mert pl. amit megcsináltok az majd úgy is eltűnik, amit elmosogattok az összepiszkolódik, ha megszülettek úgy is meghaltok? Így végül is az egész létnek nincs értelme, mert úgyis véget ér egyszer, így akár át is ugorhatnánk a végére, fölösleges végignézni...

Mintha minden egyszerre történne, a Világegyetem akkor születne meg, amikor vége van, de valójában meg sem születik. Hogy ez ne így legyen Isten megalkotta az időt, és így információval látta el az anyagot és a teret.

Én így gondolom... (tehát nem is biztos, és lehet évek múlva más lesz a véleményem)

Egy alkimista

Senki sem tudja.

Na és a "tér" az micsoda?

Valami olyasmi, ami az ok-okozat elvéből adódik, a létezők entrópiája csak növekedhet.

Itt egy előadás Lukács Béla csillagásztól a témával kapcsolatban, érdemes meghallgatni:

[link]

"ha az időben állsz, az azt jelenti h nem történik veled semmi?"

Nem egészen. Elvileg - a saját téridődben - semmit nem veszel észre belőle. Tudsz mozogni és gondolkodni is.

Csakhogy közben a körülötted levő világ drasztikusan megváltozik!

Egy foton kb. azt látja, hogy az indulás pillanatában a világegyetem mozgásirányban összemegy egy palacsintává. Minden anyag összesűrűsödik - majd egyetlen pillanat múlva fénysebességgel beleszalad valami, és vége is van. A világ ismét kitágul körülötte, ahogy leáll - de azt ő már nem látja. Egy pillanat alatt elég nehéz gondolkodni, vagy megmozdulni - és közben lehet, hogy 3-szor átment a világegyetemen - vagy csak 5 cm-t ment. De nem öregedett egy pillanatot sem, és nem is csinált közben semmit.

A világban annak, hogy idő, nincs jelentése, sőt térnek, fotonnak, kacsának, biciklinek se. Ezeket a fogalmakat az ember alkotta abból a célból, hogy képes legyen a környezete történéseiben eligazodni. Amit pedig dinamikáról kezd gondolkodni, kell alkotnia egy olyan fogalmat, amellyel az események egymás utániságát értelmezni tudja. Azután e fogalmak segítségével megpróbálja megmagyarázni a tapasztalt jelenségeket, amíg nem jut ellentmondásra, akkor módosít néhány addigi fogalmat.

Ez történt az idővel is a XX. század elején, amikor az elemi részecskék megismerése zavarossá tette az addigi időfogalmat. De Einstein és Lorenz rendbe szedték a dolgot, azóta ismerjük az idődilatáció fogalmát, amellyel kis időre megint helyreállt a világ rendje az ember fejében.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az időt egy speciális tulajdonsággal kell felruházni a többi fogalomhoz képest. Ez pedig az irreverzibilitás, azaz az időnek csak egy iránya van a való világban. Amikor képzeletben visszafelé megyünk, azt történelemnek hívjuk.