Hogy létezhet a szabad akarat?

"Nem mi éljük magunkat, hanem valami él minket."

tehát nincs öntudatod?

vagy van, de úgy gondolod hogy a te öntudatod (azaz te), és a többi ember öntudata összekapcsolódik? ez már tényleg elég ezoterikus :)

Mit értesz az alatt, hogy "csak fizikai és kémiai folyamatok összessége", "csak atomokból vagyunk"?

Miért CSAK? Mi ezen a CSAK?

Mit von le a paradicsom ízéből, hogy CSAK a nyelvedben lévő receptorok jelezték az agyadnak bizonyos ionok vagy vegyületek jelenlétét? Nem ugyanolyan finom?

Az "akarat", meg az "én" is ugyanaz az élmény marad, akkor is, hogyha lentebbi szinteken értelmezhetetlen és akkor is, ha csak egy illúzió, ami abból adódik, hogy a környező világot az agyad jóslás végett egyfolytában modellezi (ez ugye roppant adaptív tulajdonság tud lenni), és az igazán precíz jóslatokhoz nem csak hogy saját biólógiai testedet kell tudnia modellezni, de a rajta futó "szoftvert" is, magyarul a saját jóslatait is meg kéne jósolni, ami paradox, egy kosárba sem fér bele saját maga teljes eredeti méretben, egy modellbe sem - ezért aztán a modell saját magát csak "közelítve" modellezheti, a saját kiszámíthatatlanságodat saját magad számára meg úgy éled meg, hogy az a te "akaratod". Ez a leginkább neked való értelmezés, amit eddig hallottam...

De ez semmit nem változtat azon, hogy a paprikás vagy a sajtos chipset fogod leszedni következőleg a boltban a polcról!!! A szénatomjaidnak mindegy, de neked nem :))

Amennyire én tanultam a BME-n, Heisenberg bácsi relációja kizárja a determinizmust.

Hiába ismered az összes atom minden paraméterét egy adott pillanatban, a következő állapotra csak egy eloszlás függvényt tudsz megadni.

A határozatlansági relációnak pont az a lényege, hogy ha teljesen ugyanolyan részecskékkel lövöd ugyanazt a kettős rést (és a kísérlet során minden részecskénél minden paraméter pont ugyanaz), akkor sem tudod megmondani, hogy a rések mögött lévő falat hol találod el.

Ebből nem látom, hogy lehetne determinizmust varázsolni.

12:34

Egyszerűen rosszul tudod. A kvantumfizika nem azt mondja, hogy valamit nem lehet pontosan megmérni, hanem azt, hogy tökéletesen ugyanolyan körülmények között tökéletesen ugyanazt a mérést tökéletes pontossággal elvégezve más és más eredményeket eredményeket fogsz kapni egy adott eloszlás függvénynek megfelelően. Ez a határozatlansági reláció lényege.

Én tőlem mondhat amit akar. De egy olyan világban, ahol még az anyag mibenlétét is csak elméletben ismerjük (találgatjuk) ez több mint felelőtlen kijelentés volna.

Én úgy vélem, ha egy eseményt 2 tényező befolyásol, akkor két kísérletet tekintve ugyanaz az eredmény ha a két tényező teljesen egyforma. És akkor is így van, ha ez a szám tízmilliárd, és mind a tízmilliárd megegyezik.

Az anyagi világ véges, tehát igaz az is, hogy egy eseményt ezen véges anyagi világ csak véges számú tényezővel képes befolyásolni. Márpedig, ha ez igaz, akkor, ha ez a véges mennyiségű tényező tök egyforma, a kimenetelnek is egyformának kell lennie. Ez ennyire egyszerű. Ha tehát van két egyforma jelenség, ahol a befolyásoló tényezők egyforma mivolta ellenére különbözőek a kimenetelek, azt mondom, hogy valamit kihagytunk, és nem vettünk figyelembe.

A határozatlansági elv ugye kimondja, hogy egy elemi részecskének nem tudjuk egy időben megadni az energiáját és a pozícióját. Vagy az egyik vagy a másik jellemzőjét tudjuk, mindkettőt nem!

Én azt mondom, ettől függetlenül, hogy márpedig az a részecske egy helyen van és egybizonyos energiával rendelkezik. Más kérdés, hogy még sejtésünk sincs róla, hogy hogyan is lehetne mindkét értéket egy időben megtudni. De ez nem a világ hibája, és még csak nem is zárja ki a determináltságot. Ez a mi korlátunk, a mi tudásunk korlátja.