Hogy keletkezik a csillag és hogy a bolygó?

Valamilyen szinten igen. Bár nem mindegyikből, de azok a csillagok, akik a külső burkuk (az igazán nagy csillagok esetében a belsejük egy nagy részét is) ledobjuk magukról (nova vagy szupernova robbanás).

A szétszóródó anyag tartalmazza a nehezebb elemeket (mármint a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket.

De kicsit részletesebben a csillag haláláról: amíg egy csillag "él", addig magfúzióval egyesíti a hidrogén atomokat hélium atomokká. Ez a folyamat elképesztő energiát termel: ez a termelő energia próbálja "szétfújni" a csillagot, míg a hatalmas tömegéből eredő még hatalmasabb gravitáció próbálja apró ponttá préselni. A csillag, élete legnagyobb részében, stabil: a gravitáció préselő ereje pont egyensúlyban van a magfúzió által keletkezett szétfeszítő erővel: így a csillag stabil méretű.

Azonban, amikor elfogy a hidrogén (vagyis fogytán van) akkor lecsökken a kifelé ható feszítő erő, és a gravitáció győzedelmeskedik: a csillag elkezd összeroskadni. Azonban, ahogy húzódik össze, a préselődő anyag elképesztő hőt termel: olyan hőmennyiséget, hogy a hélium is fuzionálni kezd. Ekkor jönnek létre sorozatban a nehezebb rendszámú elemek: a csillag elkezd "lüktetni", mivel a hélium fúzió a hidrogénnél sokkalta több energiát termel, és így a csillag "hirtelen" (pár év alatt :P ) felfúvódik. Ez az állapot tart, amíg a hélium tart: ekkor a csillag elkezd újra összeroskadni: azonban, ha a csillag elég nagy (és szinte mindegyik elég nagy még ehhez) ekkor "begyullad" (fuzionálni kezd) a lítium, berillium (ezek jönnek létre a hélium + hélium, illetve a hélium + hélium fúzióból), és így megy tovább a folyamat. A mi napunk esetében ez kb a szénig fog folytatódni. A napunknál nagyobb nap esetében kb vasig. A vastól kezdve a fúzió már energiát von el, nem termel, így a vasnál nehezebb elemeket létrehozni csak az igazán hatalmas napok képesek.

Majd, ha a csillag élete a végéhez ér, elfogy a tüzelőanyag, végleg összeroskad. Ekkor még egy utolsó fellángolás bekövetkezik: az összepréselődő anyag hatalmas energiával felhevül, és szabályosan lerobban a csillag külső burka. (Ez is a mérettől függ: a mi napunk esetében ez nem igazán látványos, ellenben a Betelgeuse esetében három hétig fehér éjszakánk lesz :) )

Ez a külső burok egyfajta csillagközi köd-ként fog sodródni, és a saját gravitációja szépen lassan elkezdi összehúzni. (Ez sok-sok évmilliók alatt következik be.)

Amikor már elegendő mennyiségű csillagközi "por" gyűlik össze, a por középen elkezd egyre jobban sűrűsödni: a saját gravitációja húzza össze, és ahogy összepréselődik, felhevül. Ebben a ködben is az anyag legnagyobb része hidrogén lesz, de, hála az előző csillag áldásos munkájának, már elég sok "nehéz" elem lesz, amelyek inkább a köd nem csomósodó részében helyezkednek el. (Ez inkább azért nem szó szerint vehető, a napban több nehéz elem van, mint a teljes naprendszerben együtt, de ez a méretéből is adódik. A lényeg, hogy a csillag anyagát 99%-ban kb hidrogén fogja alkotni.)

Ha a belső "csomó" hője elég forró lesz ahhoz, hogy beinduljon a magfúzió (és elegendő anyag van hozzá) akkor létrejön egy csillag.

A létejött csillag körüli bolygók is hasonlóképpen alakulnak ki: csupán a hidrogénjük egy nagyobb részét gyorsan elvesztik, ugyanis nem elég "nehezek" csekély a gravitáció a hidrogén megtartásához (ellenben a csillagnál, ahol bőven elég). Így a bolygók anyagának legnagyobb része "nehéz" elemből fog felépülni: szén, oxigén, szilícium, kalcium... És, ha a planetáris köd egy szupernóva robbanás maradványa, akkor fog tartalmazni igazán nehéz elemeket is (például urán). Az összehúzódó anyagcsomókból fognak végül kialakulni a bolygók.

Bár életük elején meglehetősen kaotikus az állapot: a pályák még nem fixek, rengeteg éppen összeállt bolygócsecsemő kering a fiatal nap körül, rengeteg ütközés történhet, és történik is. (Az ilyen ütközés és bolygómaradványok pl. a Mars - Jupiter közötti aszteroida öv).

Így elmondhatjuk, hogy a Földünk egy kb harmadik generációs bolygó: az ősrobbanás utána állapotokból legalább egy [vagy több persze] szupernóva maradványaiból állt össze (és persze a teljes naprendszerünk).

Tehát valamilyen szinten a csillagokból lesznek a bolygók, de nem úgy, hogy kihűlnek, és bolygó méretűvé zsugorodnak :)

Hali

Nem a csillagokból nem lesznek bolygók ugyanis a csillagok ,ha "meghalnak" akkor vagy neutroncsillag lesz vagy fekete lyuk.

Ez attol függ ,hogy mekkora volt a csillag.Egy 6-8 naptömegnyi csillagból neutron csillag lesz 10 fölött fekete lyuk ugyanis amikor összezuhan akkora lesz a gravitáció ,hogy fekete lyukká sűrűsödik.

A neutron csillag pedig olyan hatalmas gravitációju tárgy mintha a földet ami több trillió tonna egy azt hiszem autó méretű tárgyá zsugorítanánk.

A neutron csillag általában nagyon gyorsan pörög a gravitációja pedig olyan nagy ,hogy ha leejtenénk 1 méter magasról 1 evőkanalat akkor mire leér a fény sebességével szállna.

A a bolygók ugy keletkeznek ,hogy a porból és kövekből álló felhő addig kering egy pályán ameddig össze nem tömörödik és bolygó méretűvé nem nő.

Igen nagy szerencsénk van azzal ,hogy mi itt lehetünk mert kb 10000000000000000000000000 dolognak kellett összeálljon ahhoz ,hogy mi most itt élhessünk.

[link]

Kedvenc képem a hubble-től, csillag bölcsők

@10:01

"a csillagok ,ha 'meghalnak' akkor vagy neutroncsillag lesz vagy fekete lyuk."

...vagy ha nagyon kicsik, akkor fehér törpe. Szupernóvarobbanás után ha a visszamaradó mag kb. 1,44 naptömeg fölötti, neutroncsillag lesz belől, és kb. 3 naptömeg fölött fekete lyuk. (De ez a határ a magra vonatkozik, nem feltétlenül az eredeti csillagra.)

Egy naprendszer általában együtt szokott keletkezni, egy porfelhőből. Ahogy a felhő részei vonzzák egymást, összeomlik, közben forogni is kezd. A közepéből lesz a nap, a többi vagy bolygó vagy törmeléköv lesz.

Az, hogy milyen bolygó lesz, attól függ, hogy mi volt abban a porban - és a belső bolygók nem lehetnek gázból, mert azt a napszél később kifújja.

Ha kívülről kap egy nyomáshullámot (pl. egy távoli szupernova robbanása) - az felgyorsítja az egész folyamatot és nehéz anyagokat is tesz bele.

A képen, amit kaptál, mindez megvan. A Teremtés Oszlopai a legszebb példa a csillagrendszerek születésére: ott van a porfelhő, felülről kapott egy jó kis csillagközi szelet, azért látjuk egyáltalán, hogy mi történik. Az ujjak végén azok a pici csúcsok a keletkező csillagok (van a belsejében is, de azt nem látjuk).