Hogy tudták megörökíteni az ember kifejlődését (Darwin)?

Ös/majom kérdés:

A majommal való közös ősünk is majom volt. Minden bizonnyal ha meglátnánk azt a bizonyos közös őst, majomnak neveznénk – teljes joggal. Addig sulykolták azt, hogy nem a CSIMPÁNZ-tól (és egyéb ma élő majmoktól) származunk, míg egyesek átestek a ló túloldalára. Tehát a valóság: egy mára kihalt (nem ma élő) majomfajtól származunk, ami közös őse az embernek és a csimpánznak. De attól még majom. Vagyis az ősünk egy majom volt. (Egy még távolabbi ősünk pedig egy hal, egy annál is távolabbi ősünk pedig valami egysejtű bizbasz lehetett.)

Miért nem fejlődik minden ma is tovább kérdés:

Mert a világ nem úgy működik, hogy a bacitól a majomig minden élőlény ember akar lenni. Van egy ilyen hibás (és igencsak beképzelt) nézet, hogy az ember a csúcs, és minden élőlény a csúcsra tör, így logikus lenne, hogy előbb-utóbb kivesszenek a bacik, a halak, a majmok, és kizárólag emberek maradjanak a Földön.

Csakhogy az evolúciónak nincs se iránya, se célja. Nem akar minden áron embert létrehozni majmokból, ahogy nem akarja például újra létrehozni a dinoszauruszokat sem, és nem keletkezik halból hüllő sem újonnan. Vannak ilyen egyszeri dobások, amiket nem ismétel a természet.

Ezt a választ korábban írtam, ide másolom. Ebben leírom, hogy miért nem jönnek létre újonnan a már meglévő fajok.

Az evolúció során nagyon fontos az összes KÖRNYEZETI TÉNYEZŐ és ennek részeként a TÖBBI FAJ. Például amikor ez első hal kilépett a szárazföldre, még nem voltak ott más gerincesek, azaz NEM VOLT VETÉLYTÁRSA. Ez a hal bizonyára mai szemmel egy suta és alig életképes valami lenne (bizonyára sokszor elájult az erős napfényben, alig kapott levegőt, lassan és ügyetlenül mozgott) tehát, a MAI VILÁGBAN az első arra járó ragadozó megenné. Csakhogy akkoriban ő volt a csúcs, mivel ő volt az EGYETLEN gerinces állat a parton: ragadozók, vetélytársak nem voltak, kaja viszont bőven akadt, így szaporodhatott, így ő vígan röhögött azokon a lúzereken, akik a tengerben menekültek a cápák elől. Utódai között verseny keletkezett, így azok egyre jobbak és jobbak lettek, míg már a szegény őshal, ami valaha kilépett a szárazra, soha többé nem tudta volna befutni ezt a pályát.

Ugyanez a helyzet a majmoknál. Valaha volt egy butácska ősmaki, akinek utódai egyre okosabbak és sikeresebbek lettek. Abban az időben amikor ők létrejöttek, az intelligencia előnynek számított, ki tudták használni, el tudtak terjedni. Ma azonban, hogy már van egy ember nevű faj, ami minden élőhelyet elfoglalt, hiába születne egy intelligensebb majom, észre se vennénk, nem hogy előnye lenne. Az előny tehát nem csak azon múlik, hogy mi az állat tulajdonsága, hanem hogy mi a környezet. Például a medve esetén a fehér szőr önmagában nem előny, de a sarkokon igen. Az intelligencia sem előny önmagában, csak akkor, ha még nincs egy másik intelligens faj.

Ha minden szárazföldi gerinces állat kipusztulna, akkor egy bátor hal ismét kimerészkedhetne a szárazföldre, jól élne, és pármillió év múlva ismét fejlett utódai lennének, bár nem biztos, hogy ugyanolyanok, mint ma.

Ugyanígy, ha az ember kipusztulna és üresen hagyná azt az élőhelyet amit most betölt, párszázezer év múlva egy intelligens majom-utód jó eséllyel megtanulna tüzet rakni, beszélni és talán később piramist, űrhajót meg DVD-lejátszót építeni.

De ez nem biztos. Az evolúció ugyanis nem irányított, nem olyan, mint egy kacskaringós csúszda, amiben a tetejére berakott tárgy mindig ugyanazt az utat végigjárva ugyanoda jut. Sok szerepe van a véletlennek is, és ha nem jönnek létre azok a mutációk amik az embert emberré tették, akkor talán sose lesz újra ilyen faj.

Nagy evolúciós lépések csak egy élőhely megüresedése után, többnyire katasztrófák után történtek, kivéve a legelső alkalmat, amikor még csak simán üresek voltak az élőhelyek. Például ha a dínók nem halnak ki, akkor talán az emlősök ideje sosem jön el, hisz a dínók közt is megvolt mindenfajta élőlény: nagy, kicsi, ragadozó, növényevő.

"most miért nem fejlődik kifele majomból ember? "

Ugyanazért amiért a pincsikutyából sem lesz dobberman.

A pincsi, a doberman, az újfullandi, a csivava .. ezek mind egy közös kutyaősből alakultak ki, ugyanúgy ahogy a csimpánz is meg az ember is egy közös majomszerű ősből alakultak ki.

Ezek párhuzamos folyamatok, a csimpánz ugyanúgy átment egy csomó változáson, mint az ember és butaság azt gondolni, hogy az ember "előrébb" van az evolúcióban.

Ha megpróbálna valaki egy "gyenge" 50 kilós kis csimpánzlánnyal birkózni egyet, hamar rájönne, hogy azért akad amiben ők fejlődtek, nem mi.

Szóval egyszerűen más úton indultunk el... Ha te elindulsz Pestről Pécsre én meg Békéscsabára, akkor nem kérdezed meg Pécsen, hogy én mikor érek oda... hisz nem arra indultam. :)

Megkaptad szépen a válaszokat, te meg mégis azt hangoztatod, hogy ez az egész hülyeség.

Most mit vársz? Hogy majd mi itt előállítjuk neked azokat a kövületeket, amik valószínűleg létre sem jöttek? (Csak szólok: kövület, és csontváz viszonylagosan ritka, csak megfelelő körülmények közepette jön létre: egy esőerdőben nagyon ritka esetben fordul elő, hogy egy csontváz ott marad, pláne egyben!)

Tehát, te elvárod az evolúciótól a lehetetlent, mert máskülönben nem fogadod el, dacára, hogy közvetett, és közvetlen bizonyítékok tömkelege megtekinthető bármelyik múzeumban, és itt is szépen leírták. Nem gondolod, hogy ez azért kicsit túlzás? Nem tudnak neked előadni egy, sok-sok MILLIÓ éve élt lény egyértelmű, egészben maradt csontvázát, és te hülyeségnek bélyegzed meg kapásból az egészet...

"No, eme dolgok miatt halványodik ez az egész evolúció! Sajnos nincsen 100%-osan bebizonyítva!"

Hála Istennek nem ilyen kis mihasznákat kell a tudománynak meggyőznie. Akárhány önjelölt "tudománykritikus" kreacionista jön elő a bokorból (mászik le a fáról) az evolúció mechanizmusa egy tudományosan alátámasztott TÉNY. Ebből következik az is, hogy a mai élőlények közül legszorosabb rokonságban a majmokkal állunk. Az, hogy nem lesz talán sosem olyan lelet, ami egyértelműen hozzárendelhető lenne a hiányzó láncszemhez, az a LEGCSEKÉLYEBB mértékben sem változtat azon, hogy az evolúció létezik-e vagy sem, az, hogy a tudományos közösség elfogadja-e vagy sem, hogy a mai fajok egymásból a törzsfejlődés során alakultak ki. Az evolúció ennél SOKKAL stabilabb lábakon áll, a kövületeket a molekuláris biológia megjelenéséig volt (némileg) értelme hiányolni, de a gének egyértelművé tették a szituációt. Az a baj, hogy hiányzó láncszemeket nyolc általános iskolával is lehet hiányolni, de a tudományos evidenciák megértése ezen sajnos túlmutat. Ez a sorsa azoknak az elméleteknek, amik általános, az embereket érdeklő kérdésekre adnak magyarázatot, és az utolsó suttyó is feljogosítva érzi agát, hogy szakértő álca mögül ossza az észt.