A transzcelluláris transzport és az autofágia ugyanaz?

Transzcelluláris transzport esetén ami az egyik oldalon bemegy, az a másik oldalon kimegy. Csak epiteliális sejtek képesek rá, mint amilyenek a bélhámsejtek. A transzportált anyaghoz nem nyúl a sejt, azaz ami az egyik végén bemegy, a másikon ki. Azaz az anyag (1) kívülről jön, és (2) érintetlenül áthalad a sejten a túloldalra.

Az autofágia az, amikor a sejt felzabálja a saját alkotóelemeinek egy részét. Nem csak az elöregedett részeket, az autofágia nagyon sok sejtfolyamatban érintett, pl az éhezésben is (vagyis a sejt képes a saját egyébként jó alkatrészeit is elhasználni, hogy túléljen). Itt a fő különbség az, hogy (1) az anyag eleve belülről származik, (2) a sejt azt elemszti, nem juttatja a külvilágba.

Miért ne történne? A bélhámsejt a tápanyagokat transzcelluláris transzporttal a bélüregből a véráramba juttatja. Ez az értelme. Enélkül nem lenne képes felszívni a tápanyagokat.

Az autofágiának meg az az értelme, ha pl egy mitokondrium elromlik, akkor ne ürüljön a sejtbe a tartalma, mert a sok citokróm c apoptotikus szignál a sejtnek, ami még lehet, hogy sokáig élne még, mert életerős, csak egy mitokondriuma ment tönkre. A sejt inkább megemészti, minthogy meghaljon miatta.