Milyen alakú a tér, milyen sebességgel tágul? Elképzelhető az, hogy az Univerzum 3D-s része, a mi terünk, egy 4D-s test felszíne? Mit jelent az, hogy a többi dimenzió "felcsavarodott"?

Itt az én elképzelésem: Gyerekkoromban sokat olvastam a dimenziókról, az Univerzum tágulásáról és a relativitás-elméletről. Magamban sikerült ezeket összegyúrnom, és valamelyest egyezik is a legtöbb elmélettel.

Az első kérdés, ami foglalkoztatott, hogy az Univerzum valóban végtelen-e? Arra jutottam, hogy nem lehet az, hiszen tágul. De akkor mi van a határokon? Ezekből a kérdésekből lekövetkeztettem egy sor izgalmas választ, amiből pl. rájöttem, hogy hogyan nézhet ki egy 4D-s kocka, vagy éppen hány 2D-s oldallapja van a 10. dimenziónak. Sőt még egy sor egyenletet is megalkottam a dimenziók felépítéséről, többek között egy általános képletet a különböző dimenziók tökéletes alakjának kiterjedés-adatáról (magyarán szólva egy olyan egyenlet, amivel egyszerre lehet kiszámolni a kör területét, a gömb térfogatát, és a 4D-s gömb "időtérfogatát" stb. behelyettesítve az adott dimenzió számát.)

Levontam pár számomra elképesztő következtetést. Egyszer csak úgy feltételeztem hogy a világegyetem valójában egy négy dimenziós kocka, a mi univerzumunk pedig az egyik 3d-s kocka, ami határolja. És ekkor beugrott! Ha a 4ds kocka tágul, az őt határoló 3ds világok elmozdulást tesznek a negyedik dimenzió irányába! Heuréka! Ez az idő! Az elmozdulás a negyedik koordinátatengelyen! Épp mint Einstein is mondta! Minden nyugalomban lévő test folyamatos egyenes vonalat ír le a téridőben!

Ez a felfedezés nagyon boldoggá tett, úgyhogy kérek két nobel-díjat elvitelre (na jó persze, tudom sántít egy két helyen az elmélet). Egy kicsit próbáltam azért ezt tökéletesíteni: elhagytam a 4ds kockát és inkább egy 4ds gömböt vettem, aminek a "felülete" a mi univerzumunk. Ahogy a gömb tágul, úgy növekszik a 3d tere is. De akkor elgondolkoztam azon, hogy milyen sebességgel?

Egy nagyon merész ötlettel az ugrott be, hogy a tér mivel nincs tömege fénysebességgel tágul!

Lehet hogy ez nem teljesen igaz így, de ezt az ötletet használva rájöttem, hogy akkor 300000 méter megtétele a téridőben jelent számunkra egy mp-et (utána lehet gondolni, nem nehéz. Ezt az ötletet felhasználva a pytagorasz tételben, és hogy a fénysebességnek mindig állandónak kell lennie gyakorlatilag megkaptam a speciális relativitás-elmélet idő lelassulási egyenletét (t= T/(gyök alatt:1-(v-négyzet/c-négyzet)))

Sőt még valamennyire az általános relativitás elméletbe is belestimmelt, hiszen semmi, aminek van tömege, nem érheti el a fénysebességet, így a tér azon területei, melyeken anyag található, nem haladhat a téridőben a 4d fénysebességi tágulási sebességével, így ezeken a helyeken a tér besüpped, azaz meggörbíti! (persze abban nem vagyok biztos, hogy ez így mennyire igaz)

Szóval az egyik kérdés: elképzelhető-e az, hogy a mi 3d-s univerzumunk egy hatalmas 4d-s test felülete legyen?

A másik: elképzelhető-e, hogy ez az 4d-s test az origójától számítva fénysebességgel "fúvódik fel"?

És végül a harmadik kérdés: a húrelmélet szerint a húroknak több, mint 4 dimenzióra van szükségük (összesen azt hiszem 10, vagy 11), hogy ezen dimenziók kiterjedésébe is rezegni tudjanak, és így magyarázzanak meg minden jelenséget. Viszont ezek a dimenziók olyan aprók, hogy nem láthatóak. Ezt eddig senki nem magyarázta nagyon meg nekem, hogy mit jelent, hallottam olyanokat is, hogy ez azt jelenti, hogy ezek a dimenziók "felcsavarodtak".

Én úgy képzelem el, hogy ez olyan, minthogy a papírlapra is azt mondjuk, hogy 2D-s, pedig valójában 3, csak a 3. dimenzióban elenyésző a kiterjedése. Vagy mint amikor húzunk egy vonalat, arra is azt mondjuk hogy 1D-s, pedig ugye van kiterjedése 3d-ben (van szélessége, és egy nagyon kicsi magassága is).

Szóval a harmadik kérdésem: lehetséges, hogy ezek a felcsavarodott dimenziók, olyanok, mint a papírlap nagyon elenyésző vastagsága? Hogy a 4D-s világnak van vastagsága 11D-ben?