Gondoltatok már arra, h nagyon sokáig nem voltunk? (tovább)

egy kis megjegyzés, vagyis így utólag válasz a kiírt kérdésedre.

Mindig is voltunk, mint egyének, és mindig is leszünk, így soha el nem veszünk. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Én nem lennék olyan biztos ezekben a dolgokban. Amiket írt leírtál, inkább tűnik nekem áltudományos magyarázatnak, vagy istenben való hitnek, mert vajmi kevés köze van a tudományhoz.

A hit nem alkalmas a valós világ bonyolult működésének tudományos megértésére.

Hello kedves 23/L. :)

No folytatom akkor a dolgot, de előtte kitérnék az utolsó válaszoló mondandójára. S megkérdezném tőle, hogy szerinte az e az áltudományos, hogy abból indulok ki, amit alapvetően tudok, abból kezdek vizsgálódni, és következtetéseket levonni, vagy inkább az, hogy feleslegesen feltételezek bizonyíthatatlan dolgokat, és abból építek logikai úton?!

Visszatérve ehhez a bizonyos álomhoz. Azt már megbeszéltük, hogy az elméink fáradnak, a világtudatra való koncentrálás gyengül, így a tudatunk "visszahullik" a Tudatba(mély alvás). Ez található meg a halál pillanata után is. De még mielőtt megbeszélnénk, hogy mit is értünk ez a fajta álom alatt, jó lenne megbeszélni, hogy ezek a dolgok fényében mi is az ember célja, ugye beszéltem fejlődésről, s azt is, hogy mi ez, milyen ez a Tudat. Azt bizton állíthatjuk, hogy egy személytelen tudatosságról van szó, ami valószínűleg semmit és senkit nem különböztet meg, hiszen minden Az maga, mindent egyenértékűnek tart egyértelműen, mivel az saját szerves része. Mit jelent személytelennek lenni, vagyis az embereknek miért van személyük, személyiségük? A személy kifejezés a Magyar Értelmező Kéziszótárba azt jelenti, hogy "valakinek egyedi mivolta, énje", ez a dolog viszont automatikusan maga után von egy apró tévedést, amit persze fel lehet ismerni hamar. Alapvetően úgy gondolja az ember ezáltal, hogy önmaga különálló léttel bír, mint egy külön létező a többi "végtelen" mennyiségű létező mellett. Ez a tévedése által, saját magát külön szintre emeli, saját érdekeit előre veszi, vagyis önzően viselkedik embertársaival, s ez önzést még fokozza a félelem attól, hogy elvész az egyén a semmibe, megszűnni létezni. Ez a Tudat ezt nem teszi meg, mivel "mellette" semmi nem létezik, csak Önmaga...így semmivel szemben nem is tud önző lenni, hiába van meg benne az, nem fél, hiszen tudja, hogy léte örök. Itt már sejthetjük, hogy vajon mi a valós feladata az emberi egyéneknek, s ha jól megértetted ezt a dolgot amit felvezettem, ugye hogy az ember valójában elme/tudat, mintsem fizikai test, akkor kikövetkeztetheted, hogy a valós fejlődés az elméről szól, aminek mi a tulajdonsága? A jellem. Ráadásul minden folyamat a bolygónkon a cselekedő egyének jellemétől függ...legyen az sport, munka, emberi kapcsolatok, játék, szórakozás...ha nincs együttműködés, ha önző valaki, akkor a közösség széthúz...ez önzés sunyi jelenléte miatt tart globális szinten itt a bolygó...ezért élünk fel mindent, ezért nem gondolkodunk előre, mert vakon saját magunkkal vagyunk elfoglalva, és 1 életünkkel...ezért vannak a harciaskodások, ezért van a versengés, a másik legyőzni akarása...és sorolhatnám, mind mind egy-két aprócska tévedés végett...mindegy nem megyek bele mélyen. Miért lenne ez a célunk, kérdezhetnénk érdeklődve. Amire a válasz tök egyértelmű...mivel valaminek a részei vagyunk, ezért egyértelmű, hogy csak akkor tudunk kimerni erőt, tudást, bölcsességet abból, ha azzal együttműködünk, teljes, őszinte akaratunkból. Tulajdonképpen ez a Tudat akarata(nem véletlenül szólal meg az emberben a lelkiismeret nevű effekt, hiába halk a hangja sokszor, ugye az önzetlen tettre sarkall), hogy mi kiélvezhessük mindenét, mert e dolog belátása nélkül nem igazán tudunk érvényesülni, abban amit létrehoz...lásd az Univerzum iszonyat nagy, s mi egy ici-pici szegletén tevékenykedünk, amit ráadásul szépen lassan teszünk tönkre, de ebbe nem megyek bele, tudja mindenki mit tesz az ember a környezetével, ami az emberért van alapban is. nehogy megharagudj rám, de addig nem folytatnám ,amíg nem látom a reakciódat, hogy érted miről beszélek, és logikusnak tartod. szóval szeretném tőled kérni, hogy jelezd, ha ezt megértetted, és akkor szívesen folytatom, mert az önzés/önzetlenséggel függ össze az a bizonyos álom...akárcsak a normál, hiszen elnyomott vágyak, félelmek jelenhetnek meg...az halál utáni kicsit összeszedettebb és koncentráltabb, mivel komoly oka van, de ezt majd a következő hsz-ben, ha érdekel a dolog a továbbiakban. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Hali. :)

No ha jól megértettük az önzés elnyelésének, megértésének a feladatát a felvezetett okokból, akkor kikövetkeztethetjük, hogy a "rendszer" úgy van alakítva, hogy az egyének tetteinek legyenek következményei, és pont azért, hogy az egyén megízlelje "gonoszságát" saját magán, mert csak akkor képes tanulni belőle, enélkül nem lehet...ugyanis aki úgy gondolja ezéletében, hogy ő más kárából tanul, az akkor még nem ismerte fel azt az igazságot, hogy már egy korábbi életében megtanulta ezeket a dolgokat saját bőrén, azért is veszi könnyebben az x akadályokat...érdekes különben, hogy mindenkinek eltérő a személyisége...amiből megint arra lehet következtetni, hogy valamiféle fejlődésről lehet szó alapban is. Visszatérve erre a "rendszerre"...alapvetően, mivel kapcsolatban van minden mindennel, ezért az emberek kölcsönösen, és többször akaratlanul, saját tévedésükben torolnak meg x eseményeket, amit nem nevezhetünk vádaskodásnak, hiszen nem tudatosan teszik(elvétve, ha valaki bosszút áll valakin), ezt egy példával illusztrálnám...szóval valaki mondjuk direkt módon kirabol egy idős hölgyet, ami ugye önzés, de ez a rabló elrohanása közbe kiszalad egy kicsit gyorsabban érkező autó elé, és "bumm" baleset...akaratlanul visszaadta a sofőr a rablónak ami járt neki...de ez nem mindig így van, ugyanis feltehetnénk a kérdést, hogy akkor miért vannak olyan emberek, akik egész életüket erkölcstelenül élték le, és nem érte őket semmi "probléma", semmi megtorlást nem kaptak az élettől gonosz tetteik következményében...szóval hogy ez miért van? Először is azt soha nem tudhatjuk, hogy egy ember mit érez belül, lehet aki külsőre keménynek tűnik, lelki válságban szenved éppen, csak nem mutatja ki...erre az esetre van az álom effekt, lásd a mindennapit kicsit felhozva...ugyanis a napi álomban is vágyak beteljesülését, amik félbeszakadnak ébredésnél, félelmeket élünk át, amiktől megszabadulni "reggel" megváltás...ezek mind mind mutatók, vagy mondhatjuk leckéknek is őket...mert nem a konkrét eseményekről van szó bennük, hanem az "érzetről". az álom jellegzetessége, hogy nem koncentrált oly módon, mint a "való világ"...ilyenkor az egyén saját világot kreál magának, nyilván az ébrenlétiből elszedett mintára, bár megesik az egyénnel, hogy olyan dolog jelenik meg neki ez "idő" alatt, amit a jelenlegi életében nem is tapasztalt még...ez a mindennapi álomról volt kis leírás, mert nagyban hasonlít ahhoz, ami a halál utáni pillanatokban "indul be"...ugyanis az egy fokkal koncentráltabb, és azért van jelen, hogy ha az egyén esetleg nem tanult semmit élete alatt, akkor itt megtehesse, mert egy olyan ember például, aki gonosz módul élte életét, és mit sem bánt meg tetteiből, az átél egy kellemetlen helyzetet a saját önzése példájára, hogy beláthassa hibáit...tulajdonképpen szembesíti "bűneivel" mélyebb valója, a pozitív énje, a saját érdekében, mindez még mindig azért, hogy a jellem fejlődhessen, bár ez nem olyan szinten befolyásoló, vagyis ez az effekt arra szolgál, hogy igazságos legyen a helyzet, de a hajlamaitól nem szabadul meg ez a fajta álom után az ember, hiába látta be a dolgot, de mégis "ébresztő", mivel e "időszakasz" végével saját maga az egyén fogja "mondani", hogy folytatnám a tanulást az igazság fényében nyilván, mert az igazi megértésnek, belátásnak az életek alatt kell létrejönnie. Leegyszerűsítve akkor, a halál utáni álomban a közvetlen előtte leélt élet erkölcsi mintájára fog az egyén tapasztalni x ideig, utána elérkezik megint a pihenő szakasz(mély alvás), és mindez után egy új fizikai testhez kapcsolva, már a petesejt és hímivarsejt egyesülésével(az anya már a megfoganásnál érzi gyermekét, nekem nő mesélte, s nem egy) folytathatja az egyén a fejlődését, mindaddig, amíg be nem látja az egyetlen szabályt teljes szívéből és eszéből, ami az Egészért való létezés, a tiszta, önzetlen, feltétel nélküli szeretettel való azonosulás. Ha ez sikerült, akkor nyerhet belépést az ember a valós univerzumi életbe. Ez a szeretet pedig nem a gyengeség jele, ugyanis ilyenkor teljesen elfogulatlanná válik az ember, igazi racionálissá, józan eszét fogja innentől használni, s mindent egyaránt fog szeretni, semmi nem billenheti ilyenkor már ki az egyént a boldogság érzetéből...ugyanis ekkor szabadul meg önzése, vágyai fogságából...:)

Bízom benne, hogy érthető volt...egyébként csak egy "laza" felvezetőt adtam ebből, a lényeget kiragadva, ha érdekel teljességében a dolog, akkor szívesen odaadom a tanítást, amiből kinyerheted a többit. :)

üdv és várom a választ

25/F

LastOne.Left

egy kis kiegészítés azzal kapcsolatban, hogy miért van jelen ez az önzésre való hajlam. ha nem lenne meg a negatív pólus, akkor bizony értékelhetetlenné válna a pozitív, mert nem tudnánk mihez viszonyítani azt. a kontraszt miatt van tehát szükség a "rosszra", ami ilyen felállásban is jóindulatból létezik, mivel az ember el nem veszik a semmibe, ez az elv szerint. ugye az ember csak a relációkból képes tapasztalni, erre vannak az érzékeink is, hogy a "nagy ürességet" alakokban/formákban lássuk. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

LastOne.Left

de akkor mi van a Tudaton "kívül"? vagy mi volt, mielőtt az nem volt? most arra gondolok konkrétabban, mi volt akkor, amikor még nem volt semmi, és hogyan alakultak ki ezek a dolgok.

08:03

Nincs olyan állapot, amikor a Tudat nincs. Mert csak a Tudat van, semmi más. Szóval amire te gondolsz, hogy nem volt semmi, akkor tulajdonképpen az univerzum nem volt megjelenve, a fizikai megjelenésnek volt hiánya. Amit a Tudat jelenít meg önmagában, tulajdonképpen irányított, koncentrált gondolatával. A lényege az egész történetnek, hogy nem az "anyag" a végső igazság, nem az a való amit érzékelünk a testünkkel, hanem az, ami egyáltalán megjeleníti az egész univerzumot...és ez az Elme/Tudat. A dolgok tehát nem kialakulnak, hanem meg vannak jelenítve és formázva direkt módon. Az "anyag" léte véges, és az anyag változó...az elme léte pedig örök, folytonos...mindig is volt és mindig is lesz.

üdv

26/F

LastOne.Left