Gondoltatok már arra, h nagyon sokáig nem voltunk? (tovább)
Tök furcsa szinte már rémisztő ha belegondolok, h pl. nem léteztem 1987 előtt addig hol voltam?? sehol... Ha úgy vesszük, nem léteztem-élek-nem létezek. Tul. visszakerülünk a nemlét állapotába ahol előtte voltunk?
De nem lehet, h a 3 szakasz egymás nélkül nem létezik?
Ti mit gondoltok erről? (bocsánat, ha komolytalanul fogalmaztam, remélem ráéreztek a lényegre)
Ja, és azért nem az ezotériába raktam a kérdést, mert okos válaszokat akarok olvasni.
Köszönöm.
nem lehet megközelíteni, mert amit pl én meséltem az a legelején van, és az emberek úgy döntöttek, hogy úgy személnek, hogy van egy kívül eső világ, amiben mi benne vagyunk, és a testünk hozza létre a tudatunkat...holott ez csak spekuláció, ha abból indulunk, ami van. arról persze elfeledkeztek, hogy az a világ csak azért ilyen, mert az 5 érzékünk így van kalibrálva...ha a valós formájában látnánk az univerzumot, akkor bizony egy nagy ürességet lelnénk a "levegőben állva", de mégis tudnánk, hogy létezünk...gondold csak végig a tudományos ismeretekkel a válladon...mi építi fel az univerzumot? Kvantumszinten járunk már nem kissé, és azt vesszük észre hogy valamiféle hullámok azok, de persze ha megfigyeljük őket, akkor részecskeként reagálnak, de ez most mellékes...ha mindent a kvantumállapotban érzékelsz, vagyis korlátozás nélkül(test), akkor van e szag, kép, érzet a tapintásra, hang, íz? Kirakod a kezed magad elé, és képzeld el, hogy mindent ebben az állapotban látsz...nem tudod megállapítani hol a kezed, mert azt is ugyanazon "hullámok" építenek fel. És még mindig a tudatunkban vagyunk, mert abból kilépni nem tudunk. :)
üdv
25/F
LastOne.Left
pontosabban így lehet megközelíteni...:P
így egy külső világ, amivel tulajdonképpen foglalkozni sem tudunk, egy teljesen felesleges feltételezés...ami miatt tévesen állunk hozzá a kérdésekhez, és valós hatalmát a tudatunknak korlátozzuk tévedésünkkel...mert minden olyan, amilyennek gondoljuk, amilyennek megéljük. Ez is a tudat elsődlegességét bizonyítja, vagyis azt, hogy ami van, az rajtunk belül van, s nem kívüle, így nem a fizikumunk hozza létre az elméinket, mert azok(elme) léte örök ebben a felállásban. :)
üdv
25/F
LastOne.Left
az az igazság, hogy e köré fonódik még ez-az...maradjunk még meg egy kicsit ennél a gondolatiság dolognál. vegyük az időnket kicsit, amiről tudjuk, hogy a világegyetem változását nevezzük mi időnek, és ehhez a változáshoz igazítottunk egy szerkezetet, amit órának neveztünk el, így "mérhetjük" az időt/változást. van olyan eset mindenkinek, amikor több órányi változást pár percnek él meg az egyén, mert olyan jól érzi magát a cselekményben, illetve ennek a fordítottja, amikor pár perc tűnik óráknak, mert az illető éppen unja azt ami csinál. az időről is kiderítettük, hogy mennyire olyan, mint amilyennek megéljük, mint mondjuk az álom idején, akkor is "kívülállónak" rövid időtartam, az álmodónak hosszú időszakasz. a terünk sem az tehát, aminek látszik, mivel az érzékeinknek megjelenő alakok mozgását érezzük mi térnek, érzetünk van csak a távolságra, pedig nincsen messze semmi sem, mivel minden bennünk van, lásd álom, testen kívüli élmény, hallucináció.
nos így egy kicsit megváltozik a felállás, ha a tudatot helyezzük irányító szerepbe. mivel mentálissá tettük a világot ezzel a felfogással, ezért megkérdezhetnénk, hogy akkor miért nem vagyunk képesek egy gondolatunkkal változtatni az anyagot, illetve, amikor személy szerint nem koncentrálunk a világra, az miért változik. S itt lép érvénybe az, ami nagyon sokan megtagadnak az emberek körében...ez pedig az a Tudat, ami tulajdonképpen felelős minden létezőért, ami miatt változik tovább a világ, ha mi nem figyelünk arra, az a dolog, ami adja az egész szabályszerűséget az univerzumban, ami az oka azoknak a bizonyos véletlenek, vak szerencséknek, amik egybeesésével létrejön minden, az a dolog, ami adja a körülményeket, és magát az anyagot mindenestül. Kénytelenek vagyunk ezt a tudatot elismerni, mert a világ függetlenül a mitőlünk is változik, ahogyan a materialista is elfogadja a természetet. Egyébként Carl Gustav Jung nevű pszichológus kollektív tudattalannak nevezi ezt a bizonyos Tudatot, vagy Sigmund Freud szuperegónak. Amikor a nagy feltalálások megtörténnek, akkor mindig csak úgy a semmiből pattan be az eszébe az embernek a megoldás...ebből a Tudatból érkezik az sugallat. Amikor a művészekből csak úgy ömlik az ihlet, akkor igazából innen merít az egyén elméje. E végső Tudatba zuhanunk vissza mély alvás idején, hogy regenerálódjunk, ez a Tudat "vigyáz" a mi elméinkre ez az idő alatt. az intuíciók(megérzések) innen érkeznek. S mivel mély alvás idején ez Elme "társaságában" időzünk, ezért egyértelmű, hogy tudatosságunkat megőrizve is felvehetjük vele a kapcsolatot, amihez gyakorlás szükséges azért. Ez a dolog tehát azt mondja ki, hogy valójában egyetlen "valami" létezik, ami magában hordozza a mindenség tudását/intelligenciáját, ami maga változatlan, "kézzel foghatatlan", de magában létrehozza a változást(anyagi világ), manifesztálva magát. Gondolatában jeleníti meg azt, amit mi univerzumként ismerünk, és ezen világban lévő élet pedig ez az egyetlen Tudat/Elme maga, felosztva önmagát, de teljességéből mit sem veszítve...így "tekinti" képeit és képmásait, amik rajta belül vannak, s nem kívüle, adva nekik(minden élőnek a világban) életet még addig a fokig, hogy az önállóság látszatával ruházza fel azokat. :)
bocsi ha kicsit hosszú lett, s bízom benne, hogy nem ítéled el szavaimat. :)
üdv
25/F
LastOne.Left
18:10!
Jókat írsz - csak kicsit nehéz olvasni, annyira "egybe" írod.
(Nem negatív kritika!)
Kérdező.
Igen, igen mondhatjuk meg nem szűnő körforgásnak, pontosabban a Földön élő emberek szempontjából egy idő után ez véget ér...mármint a folyamatos születés-élés-halál ciklus, de ehhez a tudatunknak, amik e szemlélet szerint igazából vagyunk, kell belátni x dolgokat, hogy úgymond kiléphessen e körből, és bejutást nyerhessen a valós univerzumi életbe. Úgy képzeld el a dolgot, hogy nem csak anyagi evolúció van...nem is az a mérvadó, hanem a szellemi fejlődés...ugyanis egy útszéli kavics(ásványok) "mögött" is ott van a tudat, csupán elég fejletlen...aztán jönnek a növények, amik mögött már egy fokkal fejlettebb a szellem, utána ugye az állatok, és végül a bolygónkon a csúcs az ember...mert képes gondolatával alkotni, teremteni, képes megérteni ilyen igazságokat, és ezek a tudatok kölcsönösen hatnak egymásra. Szóval ez a fejlődés nyilván az életek alatt folyik le, két élet közt úgymond "pihenő" van, mint a mély alvás. Kitérnék az álom dologra is...mert az is megtalálható halál után közvetlen, csak van egy dolog, amit nem ártana megbeszélnünk, ha kíváncsi vagy tényleg, mert sokan lehet elítélnék a szavaimat, ha hirtelen belekezdenék...mert ugye ez egy olyan dolog(mentális nézet), ami ugye mindent felölel...így nyilván tudja magyarázni a vallásokat és ezotériát is korrektül, logikusan felépítve, megtisztítva a "badarságoktól", pontosabban egybeolvasztva mindent. Ugye meghalunk a gondolatsor folytatódik tovább...jelezz ha én is folytassam. :)
üdv
25/F
LastOne.Left
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!