A színek valójába nem is léteznek?

Aki úgy véli, belső élményvilágának visszaadására nincs esély, azzal azt mondja, nem tud kommunikálni. Pedig az emberiség elég hatékony eszközt fejlesztett ki erre, a nyelvet.

És bizony ami piros, az mindenkinek piros. Csak hát ezzel semmit sem mondtunk, mert a színnek ezen felül (a hullámhosszon felül) még számos más tulajdonsága van, mint teltség, élénkség, sőt az adott színű anyag jellemzői. E tulajdonságokat a felharmonikusok gazdag változatosága és ezek kombinációja adja. És ahol egy jelenség az ember szempontjából fontos, ott ez szavakkal is megjeleníti. Nálunk a hó érdekes de jelentéktelen, és ez az egy szavunk van rá, mellé néhány jelző (a színét illetően). Az eszkimóknak életfeltétel, nekik több tucat szavuk is van rá.

És hogy léteznek-e színek? Nos az ember ezért alkotott rá számos szót, mert úgy véli, nemcsak léteznek, de az ember számára fontosak és meghatározók.

11 Felharmonikusok :D Hallod-e, a fuled ugyan nincs messze a szemedtol, de teljesen maskepp mukodik. A latasban vannak ugyan frekvenciak, de nincsenek harmonikusok, a receptoraid a spektrum szomszedos kiterjedt tartomanyanak osszegere a gerjednek. Teltseg, elenkseg meg osszes tobbi szubjektiv hangulatszo, mind csak belso erzet leirasa, nem lehetseges objektiven massal tudatni a jelentest.

Vegyel egy egyszeru peldat: valaki olyan szemuveget tesznek szuletesekor, ami a szineket visszajara forditja. Ugyanugy magtanul mindent hogy a lobogo tuz piros es meleg, a fu zold es friss, az eg kek es hatartalan, mindenfele koltoi jellemzest meg fog hozza tanulni es remelkul tud majd "kommunikalni" vagy akar verseket irni roluk, amit barki mas is ugyanugy elvezhet. Csak eppen mindig is forditva latott mindent. Ez soha nem derul ki, akarmit magyarazol neki, amig le nem veszed a szemuveget.

Na, mindenkinek ilyen sajat szemuvege van. Hogy mikent torzitja a szineket a tied vagy az enyem, azt nem lehet megtudni.

ma 14:32

Akkor most el tudod nekünk mesélni, hogy milyen az "igazi piros", vagy nem tudsz kommunikálni? Nem költői kérdés, lehet válaszolni...

Hogy ugyanarra a spektrális elektromágneses ingerre ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló színérzetünk támad, jól leírták előttem, nem tudhatjuk biztosan. Talán valószínűsíthetjük, mivel mindenkivel szegről-végről rokonok vagyunk, agyunk egyazon kaptafára alakult ki, de ez még mindig nem bizonyíték.

Hogy van-e fény/hang, ha senki se látja/hallja, a választ a fény/hang definíciója adja meg. Hétköznapi értelemben a latható hullámhosszú elektromágneses sugárzást is fénynek hívjuk, pl. a nap fénye felmelegít vmit. De tudományosan ez csak elektromágneses sugárzás, a fény pedig csak az egyén fényérzetét jelöli. Utóbbi természetesen nincs, ha nincs ott egy szemlélő.

Általános iskolában a magyartanárunk azt találta mondani, hogy a hanghoz kell egy hangforrás, közvetítő közeg és hallgató. Mi persze elkönyveltük hülyének a tanárunkat, amiért talán azt hiszi, a hang csak akkor indul útnak, ha előre tudja, hogy lesz, aki meghallja... Pedig ő a tudományos, mi pedig a hétköznapi definícióból indultunk ki. Persze ha a hang csak a hangérzet, akkor pedig hangforrásról és a hangot közvetítő közegről is értelmetlen beszélni, helyette sugárforrás és hullámzást átvivő közeg van, a hang csak a befogadóban jelenik meg neuropszichológiai síkon.

"Nálunk a hó érdekes de jelentéktelen, és ez az egy szavunk van rá, mellé néhány jelző (a színét illetően). Az eszkimóknak életfeltétel, nekik több tucat szavuk is van rá."

Ez egy félreértés. A magyaroknak is több tucat szavuk van a hóra: kemény hó, puha hó, szűz hó, koszos hó, jeges hó, stb... Na kb. az eszkimóknak is így van több tucat szavuk, csak a korai nyelvészek túlromantizálták a dolgot (noble savage sztereotípia).