A sima, mechanikus órák hogyan "mérik" az időt?

Valamilyen fizikai törvény által meghatározott mozgás ismétlődéseit "számolják", mutatók mozgásává alakítva.

Inga lengési idejét az inga hossza, a különféle billegők ciklushosszát a tömeg és a visszatérő erő aránya határozza meg, de biztos van sok egyéb módszer, például volt idő, amikor hangvilla számított divatos megoldásnak.

A legegyszerűbb megoldás, hogy egy felhúzott rúgó működteti a sok fogaskerékből álló óraszerkezetet. A sok-sok fogaskerék áttétei meg úgy vannak kiszámolva, hogy közel pontosan 1 percenként lépjen egyet a nagymutató.

Ezek azért többnyire nem hű de pontos órák, pár havonta összehoznak sietést vagy kését, és után kell állítani. Erőforrásként persze nem csak rugó, hanem elem vagy más is szolgálhat. Igazából minél nagyobb az óraszerkezet, annál könnyebb pontos órát gyártani, mert könnyebb pontos fogaskerekeket csinálni nem hangyaméretben.

Amit még gyakran hibásan a mechanikus órákhoz szoktak sorolni, azok a kvarcórák. Kb az összes olcsó karóra ilyen. Itt egy apró kvarc kristály saját frekvenciája adja az időmérés alapját. Ennek a frekvenciának az ismeretében a rezgést mérve bizonyos számú rezgésenként meg is kapjuk az 1 másodpercet és léphet a mutató vagy a digitális kijelző.

Na ezt kérdezd újra.

Az inga lengési ideje közel állandó (Ideális esetben állandó, de súrlódás és légellenállás)

A billegők esete vészesen hasonló, de ott kialakítási trükkökkel a légellenállás hatását csökkentették.

Az óra egy olyan ismétlődő fizikai jelenséget számlál, aminek a periódusideje ismert. A gyakorlatban ehhez mindenféle kompenzációk szükségesek. Ha elolvasol egy óra ingákról szóló könyvet, zseniális módszerek voltak a hőmérséklet és a légnyomás változásának kompenzálására.

A mechanikus órák valamilyen lengést számlálnak.

A kvarcórák egy kis kristály rezgéseit.

Az atomórák egy része a definíció szerinti időt méri.

A különböző idők a "nem kívánt hatások kiküszöbölése" (vagy figyelmen kívül hagyása) után egymással ekvivalensek.

Az első mechanikus órák alapját Galilei egyik felismerése adta.

Leegyszerüsítve arről van szó, hogy ha egy ingát mozgásba hozol, vagyis "ide-oda" leng, akkor a lengésideje független attól hogy mekkora a kitérése.

Tehát ha egyszerre indítasz két ingát, az egyiket kicsi, a másikat nagy kitéréssel, azok az eltérő kitérési mérték ellenére szinkronban fognak mozogni!

Az inga lengésideje független a kitérés mértékétől, a gravitációs űllandótól függ. Ennél fogva pedig már csak a fogaskerekek adta áttételt kell kiszámolni, hogy hogy egy másodperc alatt a teljes kör 1/60-ad részét haladja a másodperc-mutató.

A perc, és az óramutató már részletkérdés, a másodpercmutatóból következik.