Kedves fizikusok hogy telik a napotok?

Jól megfizetett meló hiányában unatkozom - és ezért válaszokat írogatok a gyakorikérdésekre.

A kocsmára több okból nem tudtam rászokni:

1. Ott csak egy rakás hülye van, akik értelmiségi mivoltom miatt kinéznek maguk közül.

2. Az alkohol elbutít, és én nem akarom elveszteni a sok év munkával megszerzett tudásomat és életszemléletemet.

3. A kocsmázás rengeteg pénzbe kerül - legalábbis az anyagi lehetőségeimhez képest. Világéletemben sóher voltam, ráadásul önérzeti megfontolásból is sajnáltam a pénzt az ilyen primitív kispolgári vállalkozásoktól.

#2

Nekem lenne egy kérdésem: hány évet tanultál azért, hogy fizikus legyél? Ha általános iskolás korodtól számítod.

#3 - ugyanannyit, mint bárki más. Sajna különböző okokból nem volt lehetőségem ledoktorálni (nem az én személyes hibámból kifolyólag), de mivel én a szakmaiságomra egyben élethivatásként is tekintek, így mind a mai napig a lehetőségeimhez mérten bővítem az ismereteimet.

Már nem igazán tulajdonítok jelentőséget a mindenféle díszes akadémiai titulusoknak és tudományos publikációk végeláthatatlan jegyzékének - ugyanis tudom, hogy ezek többsége hogyan készül...

Utoljára a doktorim alatt és még egy rövid ideig utána végeztem kutatómunkát, de aztán muszáj volt olyan projektekre átállnom, amik a megélhetést is biztosítják (így ezek és az egyetemi oktatói munka mellett fizikailag nem maradt már időm semmiféle kutatásra). Aztán másfél évtizednyi egyetemi lét után, néhány éve távoztam a területről, mert néha aludni is szerettem volna. :)

Note: most nem tudom, pontosan mi a helyzet (és lehet, hogy máshol más volt a szitu), de ahol dolgoztam, ott egyetemi adjunktusként, kb. két éve, 340 000 nettó volt a kereset, miközben a feltételek egyre cifrábbak lettek. Végül aztán tanszékvezetőként (nettó 400 000 - as fizetéssel) mondtam fel.

Azóta teljesen "tájidegen" területen dolgozom, viszont többszöröséért annak, amit anno kerestem.

Note: a mai napig járok ki Európa nyugati felébe egyetemre tanítani, jobbára mérnökinformatikus hallgatókat (ezt a vonalat megtartottam, mert amúgy szeretem (meg meg is éri)), s, csak az összehasonlítás végett, odakint, átszámítva forintba, egy - két héten keresztül (ez kurzusfüggő), naponta bő nettó 200 000 -t kapok, plusz 4 csillagos hotelben szállást és étkezést, plusz utólag megtérített, helyi tömegközlekedést, plusz még némi fix napidíjat és persze a repjegyet is kifizetik, illetve intézik az utazást is, mert a reptértől még kb 120 km az út, ahová külön sofőrt küldenek értem, illetve ugyanez a visszaúton is.

Szóval, anno, amikor az egyetemi felvételimre készültem, még naivan arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz kutatni, aztán, amikor megcsapott a valóság (hogy, noha nem szórod a pénzt, mégis rettegsz tőle, hogy mi van, ha elromlik valami, mert nem lenne pénzed javítani / újat venni) váltanom kellett.

Ráadásul, nem mennék bele most mélyebben, de maga a fizika tudománya is - legalábbis, amennyire én látom - kezd elég mély válságba süllyedni.

Utolsó,

Szerinted miért kezd válságba süllyedni a fizika tudománya?

Ezt elég hosszú kifejteni, nekem meg ezek a szabim utolsó napjai, viszont pár éve döbbentem rá erre, amikor olvastam egy kolléga könyvét, amiben tételesen leírta azt, ami tudatküszöbön billegve már bennem is motoszkált egy ideje:

[link]

Érdemes kezdetnek megtekinteni a szerző kapcsolódó rövid videóját:

https://www.youtube.com/watch?v=oZ7jwevZbb4