Csak az érhet el sikereket matematikából aki már egészen kiskorától kezdve ezzel foglalkozott?

A sikeres tanulás legfontosabb feltétele, hogy élvezettel tegyük. Ugyanis a tanulás hajtóereje a sikerélmény (itt akár naponta azáltal, hogy megért az ember valamit).

Ezt a helyzetet kétféleképpen lehet elérni. 1. A csecsemő abban a szerencsés helyzetben van, hogy szülei sikerélményre tanítják, zeretik és ilyen példát mutatnak, általában a világ minden őt érdeklő részére (a gyerek legfontosabb szava: miért) magyarázatott adnak a korának megfelelő módon. Ekkor a gyerekben az a kép alakul ki a világról, hogy az nagyon érdekes, izgalmas, és mindig akad segítő ennek megtapasztalására. Mikor 6 évesen iskolába kerül, minden érdekli, így a matematika (számtan) is, tehát megtanulja. ugyanakkor bizalommal kérdez, hiszen ezt szokta meg. Mire felnő, észrevétlen boldog iskoláskor után okos és sikeres felnőtté válik. 2. Nincs ilyen szerencséje, kisgyermekkora tele kudarccal, fenyítéssel, leszólással, mire iskolába kerül, mindentől fél, a világot ellenségesnek érzi. Ekkor vagy egy agresszív hatalommániás gyerekké majd felnőtté válik (majd én megmutatom ennek a pocsék világnak), vagy visszahúzódó, vegetáló iskolás és felnőtt lesz. Közüük néhány később kap olyan élményt, hogy hátha pótolható. Te éppen ez vagy. És tényleg pótolható, csak ekkorra már - sok kudarc után - hatalmas önfegyelem, kitartás és kell, hogy nekiálljunk annak, amit nem szeretünk, és higgyünk a sikerben. Akiben pedig ez az erő és kitartás megvan, eljuthat ugyanoda, ahová az első eset magától értetődően. Még talán annyi előnyt is nyerhet, hogy megtapasztalja, kellő erőfeszítéssel bármi elérhető, és nem szégyen kérdezni. Legfeljebb megválogatjuk, ki érdemes arra, hogy válaszoljon.

Tehát kérdező, nosza, ne félj, talán több befektetés kell az elején, de meglásd, a siker nem marad el. És ha bizonytalan vagy, keress szerény okos embereket és kérdezz bátran. Ők tudják, aki kérdez, sikerre vágyik, és neki érdemes jól válaszolni.

A matematika szigorúan hierarchikus tárgy (hiszen a természet nyelve, a természet ezáltal válik megismerhetővé), tehát a titok az, hogy ne lépjünk tovább, míg az adott dolgot meg nem értettük. Itt a magolás az eredmény halála. A megértés a diadal. Más kérdés, hogy vannak kivételes tehetségek is, akik viszont olyan szintre jutnak ugyanilyen szorgalommal, ahová az átlagember 99%-a nem, de nem is szükséges neki. Ha majd tanulmányozod a témát, e zsenik felfedezéseivel fogsz találkozni.

Nem, nem kell korán kezdeni.

Az öcsém soha "Nem értette" a matekot, érettségire is csak éppen összehozott egy kettest.

Érettségi után egyetemre ment, az alapszakot jó eredménnyel végezte, mesterszakra viszont más területre ment, ami gyakorlatilag a magasabb matematikára épül. Már az alapszakon belekezdett komolyabban a matek tanulásába, a mesterszakon már kifejezetten jó volt, most meg egy olyan szakterületen doktorál, ahol kifejezettem matematika a fö terület.

CSAK akarni kell, nem pedig ülni a langyos vízben

Nem, a matematika lényegében logika, ha tudsz logikusan gondolkozni, akkor bizony a matekot is meg tudod tanulni, csak a legtöbb ember nem tudja hogyan kell tanulni, így aztán feladja, hogy nem neki való.

Pedig a tanulást is tanulni kell, ahogy biciklizni meg beszélni sem tudsz születésedtől fogva, úgy tanulni sem, legfeljebb felületesen.

Nem. Az érhet el sikereket a matematikában, akinek van hozzá tehetsége.

Egyesek a sikertelenséget a tanárra vetítik vissza, amiben természetesen van igazság: tapasztalataim szerint a matek tanárok többsége nem tud tanítani.

Azonban én úgy gondolom, hogy egy tehetséges diák egy rossz tanàr mellett is átlátja azokat a matematikai összefüggéseket, amik miatt a tehetségtelen diáknak magántanárt kell fogadnia. Egy tehetséges diák eleve nem is igazán tanulja a matematikát: ott órán rögtön megérti, míg egy tehetségtelennek meg kell dolgozni a kettesért is.

A matematikában tehàt a tehetségen és a tehetségtelenségen múlik minden.

Ha valaki tehetségtelen a matematikában, az ne akarjon Rodger Penrorse lenni, mert nem lesz az. Tűzzön ki reális célt, hogy valami értékelhető jegyet szerezzen a tanulmányai során, de ennyi.

4-es:

Az öcséd egy tehetséges ember, aki a gimnáziumi tanulmányai során nem vette komolyan a matekot, vagy rossz tanàra volt.

Ebből ne vonj le általánosító következtetést.

A matematikához tehetség kell. Ha az nincs meg, akkor megette az egészet a fene.

A matematikához kell egy elvont gondolkodás, ami az emberek többségének nincs meg.

A motivációs guruk tanítása, miszerint "mindent el lehet érni, csak akarni kell" egy hazugság.

Nem leszel Rodger Penrose, Elon Musk vagy Picasso, kivéve akkor ha olyan skill-ekkel születtél, mint ők.

"A sikeres tanulás legfontosabb feltétele, hogy élvezettel tegyük."

Nem. A sikeres tanulás legfontosabb feltétele az, hogy REÁLIS célt tűzünk ki.

Ne akarj emelt szintű, 90%-os érettségit írni, ha még a törtes egyenleteket is csak kínkeservesen érted meg.

Helyette tűzd ki célnak azt, hogy hozod a 2-est a középszintűn. Sajáz magadra pakolsz terhet, ha olyan célt tűzöl ki, ami nem reális!