Honnan tudják, hogy minden csillag egy nap?

Nyilván onnan, hogy logikusan kikövetkeztetjük a világűr látványából.

Persze az is egy erős bizonyíték, hogy a kérdéses pontszerű objektumok színképe is megegyezik az elméletileg elvárhatóval, tehát a megfigyelhető fények forrásai mindenképp a Napunkhoz hasonlatos objektumok. Ehhez még hozzájönnek a gravitációs és optikai számítások, melyek szintén igazolják, hogy óriási méretű világító objektumokról van szó.

Onnan, hogy meg lehetett őket mérni. Már a 19. században.

Lásd ennek úttörőjét: [link]

A parallaxis módszerrel meg lehet határozni a közeli csillagok távolságát. Ebből ki lehet számítani a tényleges fényességüket. Ebből kiderül, hogy többé-kevésbé olyan fényesek, mint a Nap. (Oké, a többé-kevésbé akár sok ezerszeres különbségeket takarhat, de akkor is.)

A színképükből egyrészt lehet következtetni az összetételükre (erre utal a 2. válasz), ebből kiderül, hogy ezek is nagyrészt hidrogénből és héliumból állnak, mint a Nap. Másrészt a fényességgörbéjükből meghatározható a hőmérsékletük, és felületi fényességük. Ebből egyrészt látszik, hogy a felszíni hőmérsékletük nagyságrendileg szintén a Napéhoz hasonló (persze itt is vannak jelentős eltérések). Másrészt a felületi hőmérséklet és a távolság ismeretében becsülhető az átmérőjük, ami többé-kevésbé szintén a Naphoz hasonlónak adódott.

A kettős csillagok esetében, illetve ma már az exobolygóval rendelkező csillagok esetében is meghatározható a csillagok tömege is a keringési időből. És ez is eléggé hasonlít a Napéhoz.

Márpedig ha valami úgy jár mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor valószínűleg az kacsa...

Egyébként már az ókorban felvetődött a gondolat, hogy a Nap is egy csillag, és a 17. században már többé-kevésbé elfogadott volt a tudományos világban. Bizonyítani (kb. a fent leírt módszerekkel, főleg amit a 2. válaszoló írt) a 19. században sikerült.

[link]

[link]