A természetben megfigyelhető mimikri tekinthető konvergens evolúciónak?

Mimikrire 1. példa legyen a darázs és a zengőlégy esete. A darázs sárga-fekete csíkos, ami esetében azt jelenti, hogy „ne szórakozz velem, mert bajod lesz”. A zengőlégy megjelenése hasonlónak mondható, szintén sárga-fekete csíkos, amivel az a célja, hogy a darázshoz hasonló üzenetet közöljön a külvilág felé, csakhogy ő már blöfföl. Ha a figyelmeztető funkcionalitást tekintjük, akkor konvergens, ha viszont megelőző jelzésnek tekintjük, akkor már nem feltétlenül konvergens, hiszen akkor már eltérő a célja.

Mimikrire 2. példa legyen a botsáska és az imádkozó sáska. A botsáska, nevéhez híven ágra, botra hasonlít, funkcióját tekintve nem mutat konvergenciát a növénnyel, hiszen a növény nem azért „mutat fel” ágakat, ágszerű képleteket, hogy azzal rejtőzködjön. Az imádkozó sáska egyes fajai olykor szintén ágakra hasonlítanak. Esetében ennek 2 funkciója is van, 1) botsáskához hasonló rejtőzködés, 2) zsákmány ne vegye észre. De esetében sem az a cél, hogy formája a növényi ágakhoz hasonló funkcióval bírjon. Ezért ezeket már kicsit filozofikusabban tekinteném konvergenciának, valami olyasmi magyarázattal, hogy a növény és az említett rovarok azért „választották” az ágszerű megjelenést, mert így kevesebben akarják őket megenni. (De ez csak az én véleményem.)

Szóval mimikrinél nem feltételül azért alakulnak ki hasonló struktúrák élőlényeken, hogy a funkciójuk is hasonló legyen.