Ha a távoli galaxisok olyan fényesnek, miértnem ugyanilyennek látjuk a saját galaxisunkat belülről?

Úgy, mint a #4-es fotón, szabad szemmel soha sehonnan nem látszik a Tejút. A valóságban a legsötétebb helyekről kábé így látszik a Tejút legfényesebb része:

[link]

Persze ha ott vagy személyesen, ez is egészen lenyűgöző látvány.

Az előzőek nagyon jól leírták, de leírom én is másként. Ha a szemed nagyon érzékeny lenne a fényre, és a sötétben is jól látnál, mint pl a macskafélék, akkor szerintem Te is majdnem így látnád. A hosszú záridő azt jelenti, hogy olyankor a fényképező nem egy pillanat alatt készíti a képet, hanem több percig, akár óráig is, közben követi az elmozdulást is. Ezért több fényt gyűjt össze, világosabb lesz a kép, vagyis jobban lát a sötétben.

Nagyon hosszú záridővel, éjfélkor csillagoknál, a természetben is lehet világos képeket készíteni így.

#10

Biztos? Mert eszerint a link szerint a teljes éjszakai égbolt összesített fényessége -6 magnitúdó körül van. (Nyilván a Holdat nem beszámítva. Meg valószínűleg a bolygókat sem.) Az jóval kevésbé fényes (a Földről nézve), mint a telehold...

[link]

Ez a link azt írja, hogy ha az összes szabad szemmel látható csillag fényességét összeadod, kb. -5 magnitúdó jön ki.

[link]

(Persze ha a Tejút összfényességébe a Napot is beleszámolod, nyilván igazad van. :P Csak az mondjuk nem túl releváns a kérdés szempontjából...)

#13 Jogos, tényleg túlzónak tűnik az állítás, a Tejút abszolút fényességével keverhettem.

Habár olyan értelemben mégsem tűnik annyira túlzónak, hogy ha azt a párezer szabadszemes csillagot ha egy kicsit nagyobb folttá szétkenjük, már szinte semmit nem látni belőlük, mégis kijön az integrált -5 magnitúdó. Vagy ha azt nézem, hogy az Androméda a maga bő 2 millió fényév távolsága ellenére 4 magnitúdónál is fényesebb.