Túl fogja élni az ember az első Marsra történő utazást?

Jó eséllyel túl fogják élni.

Mindenképp először a bolygó körüli pályára fognak ráállni, de ha már ott vannak, akkor le is fognak szállni a jóval kisebb mars-komppal - kivéve ha súlyos rendszerhibákat szereznek be az odaút során.

Az esetlegesen kudarcos utazást szinte azonnal (max. 1-2 éven belül) újra fogják próbálni. Ennek az az oka, hogy a költségek legjava az infrastrukturális beruházásokra esik, így a legolcsóbb azonnal megkezdeni az új útra való felkészülést.

Ha a hatalmas költségekkel felépített program leáll, akkor a befektetések 90%-a odaveszik, míg egy új misszió a legrosszabb esetben is csak 20-30%-al emeli az eredetileg tervezett kiadásokat.

Évek óta tervezgetnek, de a tervekből szinte semmi nem valósult még meg.

Ez nem jelenti azt, hogy kizárt a Marsra utazás, de úgy tűnik az nem a közeljövőben lesz, sok a megoldatlan probléma.

Itt van egy 2020-ban írt cikk, ami nagyvonalakban összefoglalja, milyen problémákra kell megoldásokat találni, és jelenleg egyikre sincsenek előrelépések, csak az elméleteknél tartanak.

[link]

Valószínűleg igen. Ma már nem az van, mint anno a Holdért folyó űrverseny idején, hogy 50,1% már egész jó esély, mehet az emberes teszt.

Persze balesetek mindig vannak. A sarki boltba se biztos, hogy élve eljutok, szóval biztosat nem lehet mondani.

Az első probléma a távolság. A Föld és a Mars különböző sebességgel kering a pályáján, ezért csak 26 havonta van a Mars földközelben. Ekkor az út "csak" 7-9 hónapig tart. Ráadásul a leszállást követően nem lehet azonnal visszaindulni, így vagy a Marson várakozol 0,5-1 évet, vagy bevállalsz egy jóval hosszabb utazást visszafelé. Emiatt rengeteg ellátmány kell már 1 fő részére is, és ha bármi gond adódna (akár utazás közben, akár a Marson), érdemi segítséget nem lehet nyújtani. (Az Apollo-missziók 8-12 napig tartottak.)

A második probléma maga a Mars. A légköre nagyon ritka (kevesebb, mint 1%-a a földinek), ezért a mikrómeteoritok, amelyek a Föld légkörében elégve nem okoznak pusztítást, a Marson gond nélkül elérik a felszínt. És egy 10.000 km/h-val száguldó kavicsot nem nagyon állít meg semmi. Illetve a Marsnak nincs mágneses mezeje, a Nap ionizáló sugárzását nem szűri/csökkenti semmi, ami hosszabb távon a boldog öregkor esélyeit csökkenti nullára. A gravitáció 1/3-a földinek, ami szintén egészségügyi kockázatokkal jár.

A harmadik probléma maga az ember. 2-3 év magánytól az emberek 99,99% megbolondulna. Több ember esetén, meg a folyamatos stressz készítene ki, hogy melyik bolond hagyja nyitva a légzsilipet (akár szándékosan, akár véletlenül) megölve ezzel az egész társaságot.

Az emberes Mars utazás, illetve a Mars kolonizálása jelenleg (és még hosszú ideig) csak lázálom, vagy egy ostoba és kidolgozatlan terv, aminél a kudarc garantálva van.

1. Nem kell üzemanyag előállító berendezés a Marsra, elég az odavitt készlet. Ha már ott vannak, akkor le is fognak szállni, vagy minimum nagy mennyiségű ellátmányt juttatnak a felszínre ember nélkül. Másképp nem lenne sok értelme egy ilyen költséges és hosszú útnak.

2. Az űrhajó akár nagyobb is lehet mint az ISS, de lényegében jóval egyszerűbb felépítés is elég, mert nagyobbrészt csak ellátmányi konténerekből fog állni. Ez az űrhajó értelemszerűen az űrben kerül összeépítésre, ezért soha nem szállhat le se a Marsra, se a Földre.

3. A Vénuszhoz nincs értelme emberes küldetést indítani, mert oda alapból nem lehet leszállni, és még a körülötte való keringés is veszélyes a napsütés intenzitása miatt.

"A Vénusz légköre igen sűrű, melynek nagy része szén-dioxid, kisebb része nitrogén. A légkör tömege a földinek 93-szorosa, míg az itt mért nyomás a földinek mintegy 92-szerese. Ez a nyomás a Földön az óceánokban 1 km mélységben mérhető. A felszínen mért levegősűrűség 65 kg/m³ (a víz sűrűségének 6,5%-a.). A légkör hatalmas CO2-tartalma és a vékony kén-dioxidfelhők miatt a Naprendszerben itt a legnagyobb az üvegházhatás, s ennek következményeként a felszíni hőmérséklet 460 °C fölött van.[25] Így a Vénusz felszínén mért hőmérséklet magasabb, mint a Merkúr felszínén, mert itt a minimum-hőmérséklet −220 °C, a maximum pedig 420 °C, bár a Vénusz majdnem kétszer olyan messze van a Naptól, mint a Merkúr, s a felszínét csak negyedannyi napfény éri, mint a Merkúrét. Mivel a bolygón lényegében nincs semmilyen nedvesség, a levegőnek nincs páratartalma. (A meglévő pára mértéke kevesebb mint 1%). Ezek miatt a hőindex 450 °C és 480 °C között van. A Venus Express űrszonda 2011-ben vékony ózonréteget fedezett fel a Vénusz légkörében, mintegy 100 km-es magasságban. Az ózon sűrűsége a földi ózonréteg ezredrésze lehet, vastagsága 5–10 km"

Oda embert küldeni fölösleges, azért is fordult a kutatások fókusza a Mars felé, mert a Vénuszra képtelenség, elviselhetetlen a légnyomás, és a hőmérséklet.