Túl fogja élni az ember az első Marsra történő utazást?

Jó eséllyel túl fogják élni.

Mindenképp először a bolygó körüli pályára fognak ráállni, de ha már ott vannak, akkor le is fognak szállni a jóval kisebb mars-komppal - kivéve ha súlyos rendszerhibákat szereznek be az odaút során.

Az esetlegesen kudarcos utazást szinte azonnal (max. 1-2 éven belül) újra fogják próbálni. Ennek az az oka, hogy a költségek legjava az infrastrukturális beruházásokra esik, így a legolcsóbb azonnal megkezdeni az új útra való felkészülést.

Ha a hatalmas költségekkel felépített program leáll, akkor a befektetések 90%-a odaveszik, míg egy új misszió a legrosszabb esetben is csak 20-30%-al emeli az eredetileg tervezett kiadásokat.

Évek óta tervezgetnek, de a tervekből szinte semmi nem valósult még meg.

Ez nem jelenti azt, hogy kizárt a Marsra utazás, de úgy tűnik az nem a közeljövőben lesz, sok a megoldatlan probléma.

Itt van egy 2020-ban írt cikk, ami nagyvonalakban összefoglalja, milyen problémákra kell megoldásokat találni, és jelenleg egyikre sincsenek előrelépések, csak az elméleteknél tartanak.

[link]

Valószínűleg igen. Ma már nem az van, mint anno a Holdért folyó űrverseny idején, hogy 50,1% már egész jó esély, mehet az emberes teszt.

Persze balesetek mindig vannak. A sarki boltba se biztos, hogy élve eljutok, szóval biztosat nem lehet mondani.

Az első probléma a távolság. A Föld és a Mars különböző sebességgel kering a pályáján, ezért csak 26 havonta van a Mars földközelben. Ekkor az út "csak" 7-9 hónapig tart. Ráadásul a leszállást követően nem lehet azonnal visszaindulni, így vagy a Marson várakozol 0,5-1 évet, vagy bevállalsz egy jóval hosszabb utazást visszafelé. Emiatt rengeteg ellátmány kell már 1 fő részére is, és ha bármi gond adódna (akár utazás közben, akár a Marson), érdemi segítséget nem lehet nyújtani. (Az Apollo-missziók 8-12 napig tartottak.)

A második probléma maga a Mars. A légköre nagyon ritka (kevesebb, mint 1%-a a földinek), ezért a mikrómeteoritok, amelyek a Föld légkörében elégve nem okoznak pusztítást, a Marson gond nélkül elérik a felszínt. És egy 10.000 km/h-val száguldó kavicsot nem nagyon állít meg semmi. Illetve a Marsnak nincs mágneses mezeje, a Nap ionizáló sugárzását nem szűri/csökkenti semmi, ami hosszabb távon a boldog öregkor esélyeit csökkenti nullára. A gravitáció 1/3-a földinek, ami szintén egészségügyi kockázatokkal jár.

A harmadik probléma maga az ember. 2-3 év magánytól az emberek 99,99% megbolondulna. Több ember esetén, meg a folyamatos stressz készítene ki, hogy melyik bolond hagyja nyitva a légzsilipet (akár szándékosan, akár véletlenül) megölve ezzel az egész társaságot.

Az emberes Mars utazás, illetve a Mars kolonizálása jelenleg (és még hosszú ideig) csak lázálom, vagy egy ostoba és kidolgozatlan terv, aminél a kudarc garantálva van.