Mi van, ha az időt tévesen exponenciális gyakoriságú jelforrásokhoz (órák) igazítjuk, és azért nem vesszük észre, mert a biológiai folyamataink is ilyenek?

3

Nem egészen, mert ha az idő gyorsulna, akkor pl. a fénysebességnek változnia kéne

A helyzet az, hogy az anyagi univerzum csupa mozgás.

De az idő csak a fejekben létezik.

Máshol nem.

A pszichiátriai lassítószerek hatása exponenciálisan csökken a kérdező szervezetében, ezért ő egyre gyorsulóbbnak érzi a világot. Teljesen logikus, hogy ez a jelenség ilyen kérdések kiírására ösztönzi, hisz a másik diagnózisa a grafománia.

Mi normálisak ezt értjük - és így megértjük a kérdező életfájdalmát is!

Természettudomány alapvetés, hogy a fizika törvényei érzéketlenek az időeltolásra. Ha elvégzek egy kísérletet vagy mérést, akkor azt várom, hogy azonos feltételek esetén ezek azonos módon zajlanak le, függetlenül attól, hogy most indítom a kísérletet, egy óra múlva, vagy holnap. Így gyakorlatilag az összes fizikai törvény, ami időbeliségen alapul, alkalmas az idő telésének objektív módjának a meghatározására.

Pl. van egy x kg-os tömegem, amit leejtek y méter magasról. Az t idő alatt fog leesni. Ha a leesés pillanatában egy másik x kg-os tömeget ugyanúgy y méter magasról leejtek, akkor azt várom, hogy ugyanannyi idő alatt fog leesni. Ez kijelöli az idő skáláját. És attól függetlenül jelöli ki, hogy amúgy a mi időérzékelésünk milyen természetű. A hallásról meg a látásról is azért tudjuk, hogy logaritmikus természetű, mert elemi fizikai folyamatokból az derül ki, hogy amit mi mondjuk egy oktáv különbségnek hallunk, azt nem a frekvenciák különbsége, hanem a hányadosa határozza meg. Ugyanez igaz a hangerőre, meg a látásnál a fényerőre.

Tulajdonképpen az órák jórészt pont ilyen többször egymás után lezajló események alapján mérik az időt. Az ingaóránál az inga x idő elteltével ugyanott van, ugyanolyan magasan, ugyanolyan szögben, ugyanaz a sebessége, ugyanaz az erő hat rá, így amíg újra visszatér ugyanebbe az állapotba, az az idő ugyanannyi. Tehát nem, az óra nem exponenciális gyakoriságú órajelet ad, hanem lineárisat.

A biológiát meg itt át is ugorhatjuk. Hogy milyenek a biológiai folyamataink, az irreleváns a kérdés szempontjából. Ha van egy lineáris óránk – és van –, akkor meg lehet vizsgálni különböző biológiai folyamatok lezajlásának a természetét. Mondjuk a testmagasság növekedése a születéstől fogva lehet, hogy nem lineáris. De mondjuk a haj növekedése már inkább. Vagy mondjuk egy seb begyógyulásának időtartama is jórészt független az életkortól.

És még egy ráadás. Lehet, hogy én úgy értem, hogy az életemnek az első mondjuk 20 éve sokkal sűrűbb, mint az azt követő 20 év. Pl. életem első 20 évében sokkal nagyobb volt a testmagasság változás, mint az azt követő 20 évben. De ha van egy gyerek, aki 20 éves koromban született, az ugyanolyan 20 éves lesz 40 éves koromra, tehát ez a két időtartam azonos, függetlenül attól, hogy a testmagasság változását milyen függvény írja le az idő függvényében.