Hogyan volt képes ilyen rövid idő, mindössze néhány ezer év alatt a farkasból egy attól annyira különböző faj kialakulni?

A mai napig az ember szimpátia alapján választ háziállatot. Ha választani kell egy alomnyi kiskutyából, akkor azt viszed haza, amelyik a legjobban tetszik neked, az elődeink sem voltak sokkal mások. Az alomból azokat a kölyköket válogatták ki, amelyek jobban tetszettek nekik, kevésbé voltak félénkek, jobban együttműködtek az emberrel, stb.

A mutációk továbbra is véletlenszerűek voltak, de ezután az ember azokat az egyedeket tenyésztette tovább, amelyek szimpatikusabbak voltak, jobban megfeleltek az igényeknek, így gyorsabb volt a fajképződés. Meg eleve azokat a farkasokat tudták elkezdeni tenyészteni, amik nem voltak agresszívak, együttműködtek az emberrel, stb.

#2: "Évszázadok óta mesterségesen, szelektív tenyésztéssel alakítgatja az emberiség a különböző kutyafajtákat."

Ez a sztereotípia valamiért elterjedt nagyon, sajnos még a szakirodalomban is sokszor, de csak részben igaz, és ez a részben is alig számottevő mértékű. Az igazi, ténylegesen tudatos, vagyis valódi mesterséges szelekció, csak az utóbbi 1000 évben kezdett egyre erősödni, de leginkább csak az utóbbi egy-két száz évben. Kezdetben csak a farkasok és ember kapcsolata irányította a kutya-evolválást, vagyis az ember a neki jobban tetsző kutyákat megtartotta maga mellett, a többit meg elzavarta, és ugyanez igaz volt a farkasokra is, vagyis amelyiknek bejött ez a kapcsolat, az maradt emberközelben, vagy többet járt az emberek közé, és így nagyobb eséllyel is párosodtak az "emberkedvelő" farkasok.

Dimitrij Beljajev egy kísérlettel azt próbálta igazolni, hogy alig volt szerepe a kutya kialakulásában a mesterséges szelekciónak, így mindössze ő csak állandóan kiválogatta az egyre szelídebb verziókat a rókákból, és azok mindenféle mesterséges irányítás nélkül kezdtek viselkedésben, de még külalakra is kutyásodni.

[link]

Ilyen különböző fajok közötti kapcsolatok kiépülése rengeteg példa van a természetben is, ami pont ugyanúgy alakította evolúciósan az egyik/másik, vagy mindkét felet, vagy többet is. Ilyen alapon akkor ez is mesterséges evolúció volt.

Az ember elterjedve mindenféle környezetekben használta a kutyát, pl. volt olyan népcsoport is, amelyik jobban élt a halászatból, és nyilván ők azokat a kutyákat részesítették előnyben, amelyek jobban és bátrabban úsztak, mint más ebek, így észre se vette a tenyésztő, hogy az ilyen kutyáknál közben a lábujjaik között egy új szerv keletkezett, az úszóhártya, a duplaszőrzet is megjelent, és abból az egyik vízálló lett, a farok elkezdett vidrásodni, ill. az egész test-forma vízre szakosodva formálódni kezdett.

Nyilvánvaló, hogy sosem létezett olyan tenyésztő, aki direkt, mesterséges úton akart volna úszóhártyát kialakítani a kutyák lábujjai között, és a többi kialakulás esetében se történt ilyen célirányos tenyésztés sosem.

A kotorékebek kialakulása esetén is-, gondolom, kb. 90%-ban az ebek mindenféle mesterséges célirányos tenyésztés nélkül lettek olyanok, amilyenek, és a többi is. A tényleges mesterséges szelekció az ember esetében sokkal inkább abban merült ki, hogy idővel elkezdte a kutyákat neki szemre tetszetős szőrűvé, alakúvá...stbstb formálni, de ez az egész a kutyakialakulásban totálisan minimális rész volt, és ilyen erővel akkor saját magunkat is háziasítottuk mesterségesen, pl. a nemi szelekció során.

#3: "Egy kis pontosítás: a kutya nem különböző faj."

Bár többen lepontoztak @bollocks, és való igaz, hogy régebben a kutyát határozottan inkább külön fajba sorolták, a "canis lupus familiaris vagy canis familiaris"-ba, de ma már inkább az azonos fajba sorolás az elfogadottabb, és a "canis familiaris"-ra alfajként tekintenek többen.

#7: "Jól látszik, hogy a véletlen evolució, kb ezerszer lassabb, mint a tudatosan írányított evolució."

A darwini evolúció iránytartása sosem véletlen, a természetes-, és a mesterséges szelekció esetében sem. A szelekciót nem lehetne szelekciónak nevezni, ha az a véletlenen alapulna. Mindkét esetben a környezet tulajdonságai az iránymutatóak (hogy a környezetet tulajdonságait az ember alakítja, vagy a természetes környezet spontán maga változik, az ebből a szempontból teljesen indifferens).

A környezet önmagától is akár gyorsabban változhat, mint az ember által okozott tudatos változás, így az abban élő populációk a gyorsan növő szelekciós nyomás hatására akár sokkal gyorsabban változhatnak, mint amit az emberi környezetváltoztatások célzatosan produkálnak olykor.

[link]

Akár új fajok alakulnak ki megfigyelhetően manapság is, mindössze néhány évtized alatt. Sőt! A vad típushoz képest totálisan más életforma is kialakulhat (egysejtű élősködő) alig több, mint fél/háromnegyed évszázad alatt, mint pl. a Tasman Ördögből.

Ja, még...

@Kérdező: "...anélkül hogy más fajjal keresztezte volna"

A kutya? Elszabadulva most is kereszteződik alkalmasint, nem csak a farkassal, hanem akár a kojottal, vagy az aranysakállal, dingókkal is, amik más fajok képviselői, de még olyannal is olykor sikerül, amit korábban nem tartottunk elképzelhetőnek, pl. a pamparókával:

[link]

Szóval biztos lehetsz abban, hogy több tízezer év alatt történtek ilyenek, de hát mi erre, érthetően, a nagyon utóbbi időkben tudtunk csak igazán felfigyelni.

A háziasítás nem úgy kezdődött, hogy szándékosan "na most elkezdjük a farkas háziasítását".

A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy az emberek által hagyott ételmaradékokhoz jöttek a kutyák. Az emberek nem szanaszét dobálták a hulladékot, hanem a lakóövezeten kívülre vitték és szemétlerakókat alkalmaztak. Ezt az emberektől kicsit távolabb a farkasok megtalálták és tudták fogyasztani, amit az emberek nem vettek rossz néven.

Ebben vélhetően segített az is, hogy mind az ember mind a farkas is nagyon szociális csoportokban él és a szociális tulajdonság segítette a farkasokat az emberekkel is jól és gördülékenyen kijönni. Szóval a farkasoknak is volt saját szociális együttműködésük és az segítette a farkasokat az emberét is értelmezni. A saját csapat viselkedésük megléte miatt jobban felfogták az emberekkel való együttműködés módját is. Ezt támasztja alá az is, hogy megállapították, hogy a kutyák képesek az emberi arc érzelmi kifejezéseit értelmezni és maguk is képesek érzelmek kifejezésére (pl jajj rossz voltam lapítok).

Az első kontaktus valószínűleg a lakóhely melletti ételmaradék volt és ez kölcsönösen is jól jött mindkét félnek. A farkasok odaszoktak mivel az embereknél mindig találtak napi ételt maguknak, és cserébe védték is azt. Védték a saját étel lelő helyüket és jelezték az embereknek ha jött bárki vagy bármi. Ez a viselkedés is jól jött mindkét félnek, mert az ember korábban kapott figyelmeztetést ha történne valami és a farkast megjutalmazta érte cserébe.

Szóval nem egyoldalú "megszelídítem és háziasítom" folyamatról volt szó - legalábbis eddig ez tűnik a valószínűnek. Hanem ez kölcsönösen alakult lépésről lépésre.

Nyilván a farkasok az emberek lakóhelyéhez - vagyis étel lelőhelyhez - hozták a kicsinyeiket is enni, és az embereknek nyilván még plusz kedves volt a sok kis farkas kölyök. Talán a kicsit többet otthon maradó nők babusgatták magukhoz a kiskutyákat. Következő lépésként egy ember mellett felnövő farkas már nagyon az ember mellé szokott.

A genetikai eltérés elvileg a farkasoktól már véglegesen elszakadt és az ember által felnevelt farkasok közösségében alakult ki.

Esetleg egy kutyás paleolit rekonstrukció?

[link]

Háát legyen még egy kutyás :)

[link]