A tudósok tényleg őrültek? Los Alamos-i atomrobbanás kísérlete előtt nem voltak 100% biztosak abban, hogy nem pusztítja el a teljes Földet és mégis megcsinálták?

Nem kell őrültnek lenni ahhoz megkockáztassuk a témát, hisz emberi szemmel nézve nyilván teljesen veszélytelen az, hogy nukleárisan begyullad a légkörünk anyaga.

Az esetleges túlvilági díjátadón is az első "sikeres" kísérlet számít, de sikertelenség esetén sincs semmilyen fájdalmas következmény - hisz nincs felelősségre vonás, ráadásul az ennyire gyors halál nem is fáj.

Egy új szuperfegyver kipróbálásával csak nyerni lehet!

A tudósok nem hülyék.

A világűrben folyamatosan száguldoznak olyan részecskék, amelyeknek az energiája milliószor nagyobb, mint amit a legjobb részecskegyorsítóban (ma) elő tudunk állítani.

Ha a légkör be tudna robbanni ettől, akkor már sok milliárd éve megtette volna.

Kiegészítés:

Az USA-ban a bibliára esküsznek, és a topmenedzsment "Isten óvja Amerikát!" kajdácsol minden protokollrendezvényen. Egy ennyire agyalágyult társadalomban a földi élet megóvása a társadalomellenes hippimozgalmak asztala - tehát "minden szabályos!"

😜

#4 (20:03) - azért ne felejtsük el, hogy nem különálló energikus részecskék indítanak be egy láncreakciót, hisz egy fahasábot sem lehet meggyújtani egy piezokristályos gázgyújtóval.

Gondoljunk csak bele, hogy a Lawson-kritérium milyen feltételeket támaszt a fúziós folyamat beindulásához. Ha csak néhány részecske extrém nagy energiáján múlna a téma, akkor egy középiskolás diák is összerakhatna egy fúziós reaktort - vagyis az unatkozó hobbisták "fusor" masinái működnének!

Viszont nyilvánvaló, hogy a méreten van a lényeg (ezért épül az ITER), és bizony az első hidrogénbomba iniciáló hatását elég bizonytalanul lehetett csak megbecsülni, hisz nagyon korlátozott anyagismeret állt rendelkezésre ezen a területen!

Ez azért messze nem egészen így van, pusztán arról van szó ilyen esetekben, hogy hipotéziseknél könnyű számítási hibát véteni, pláne ha részeredmények nem is állnak rendelkezésre, így ha itt is, meg ott is hiba csúszik az előzetes kaékulációba, akkor nagyságrenddel el lehet tévedni a végeredményt illetően.

Megvan erre a gyógyír - rendesen, figyelmesen kell számolni és állandóan le kell mindent ellenőrizni.

Mellesleg az elméleti szakemberek kifejezetten szeretnek ezzel játszani, ezt a paramétert megnövelem, itt, vagy ott megtámogatom, amott korlátozom - mi sül ki belőle?

Lényegében a hidrogénbomba is ilyen előzetes számítgatások eredményeként indult, ahogy sok más technológiai előrelépés, aztán a gyakorlati szakemberek megvalósítják az elképzeléseket, hogy miképpen lehet azt a bizonyos paramétert megnövelni és bár itt akadhatnak bizonytalanságok, mint mondjuk a kritikus tömeg létrehozásához szükséges idő, a gyorsaság, ami komolyan befolyásolhatja az eredményt, de olyan súlyos hibát, mint ami a kérdésben szerepel, már biztosan nem hagynak a számításokban.

Erre mellesleg kísérleti módon is feltétlenül végeznek ellenőrzést, még a teljes folyamat előidézése előtt és a részeredményekből pontosan tudják, mi fog majd bekövetkezni, nincs semmi bizonytalansági tényező, csak a sajtóban esetleg, ha egy újságíró hallott a hibás számításról és az abból fakadó feltételezésről, de arról már nincs tudomása, hogy azt a téves számítást teljesen megnyugtató módon leellenőrizték és kimutatták, hogy semmiféle olyan jellegű hiba nem törénhet, illetve erről minden módon gondoskodtak is, részletesen kidolgozva a téma minden területét, amit mellékesen a szaksajtóban széles körben közzé is tettek.