Ha a csont max pár ezer év alatt teljesen elporlad, akkor nem gyanús, hogy 76 milliós dinoszaurusz csontok teljesen ép állapotban kerültek elő?

Bocsi, kicsit elkanyarodok a dínós témától és egy kicsit közelebbi korokra terelem a választ. Vannak olyan esetek, amikor a csontok viszonylag gyorsan elbomolhatnak, de nem jellemző. A régészeti feltárásokon nagy számban kerülnek elő állati és emberi csontok is, amik megtartása általában elég jó (pl.: nem töredezik szét/ porlad el, ahogy kivesszük a földből). Azonban az agyagos talaj nagyon kikezdi a csontokat ("megeszi őket"), még egy masszívabb szarvasmarha comb is olyan rossz megtartású lesz, hogy csak morzsa marad belőle, miután kiszedik egy objektumból (a régészetben objektumnak nevezzük a lelőhelyeken előkerülő árkokat, gödröket, sírokat stb.). Egy kicsit morbidabb példa: az észak-európai lápihullák. Jellemzően a késő vaskorban keletkeztek, amikor pontosan nem ismert rítusok során feláldozták őket és a mocsárba süllyesztették a holttestüket. A bőr és a hajak tökéletes állapotban megmaradtak, de a csontok felszívódtak.

De nem is kell mocsárba vagy agyagba temetkezni ahhoz, hogy rossz megtartásúvá váljanak a csontok. A Dunától keletre 1500-2000 éve (amikor a Dunántúl a Római Birodalom része volt) egy szarmatának nevezett népcsoport lakott. Valami oknál fogva az ő csontjaik gyakran még full homokos területeken is rosszabb megtartásúak, mint az elöttük évezredekkel ott élt embereké.

Kis apróság: a mamutok több ezer éve haltak ki, az agyaraik sokszor szinte kifogástalan állapotban kibányászhatóak.

[link]