A gravitáció, vagy maga a gravitációs vektormező "honnan tudja", hogy minden testet a tömegének megfelelő erővel kell vonzani, hogy pontosan ugyanakkora gyorsulással haladjanak?

Az tiszta sor, hogy a klasszikus mechanikában, ezen belül a dinamikában, ideális körülményék ( vákuum, súrlódásmentes felület ) között, szinte mindig kiesik az egyenletből a tömeg. Persze nincs ez másképp a gravitációs gyorsulásnál sem, ahol már általános iskolában megtanultuk, hogy nem függ a test tömegétől az, hogy milyen gyorsulással esik az adott dolog lefelé, ha elengedjük. Klasszikus példa erre a mindenki által ismert ferde tornyos kísérlet.

Mindegy a tömeg, a gravitáció valahogy mindig tudja, hogy egy öntöttvas kályhát pont akkora erővel kell húznia, hogy az 9,81 m/s^2 gyorsulást eredményezzen, csakúgy, mint egy tollpihénél. Lényegében ezt mérjük a mérlegen súlyként.

Lehet már kicsit filozófiai, vagy nagyon buta / elrugaszkodott a kérdés, de mégis miért van ez így? Mert a gravitáció nem egy erő, hanem egy mező, vagy a téridő görbülete?

Hallottam egyszer egy olyan magyarázatot, hogy le kell menni molekuláris szintre ennek a megértéséhez, mert lényegében minden kis részecskét ugyanúgy vonz a gravitáció, az hogy mi emberek mikortól tekintünk egy-egy részecskét összekapcsolódottnak, az mindegy, egy zongorában lévő összes részecskét és egy üveggolyóban lévő összes részecskét is egyenkét, individuálisan "húz" a gravitáció, őt az nem érdekli, hogy éppen milyen formában és mennyi részecske van "együtt", amit mi mondjuk egy-egy tárgyként / testként könyvelünk el.