A gravitáció, vagy maga a gravitációs vektormező "honnan tudja", hogy minden testet a tömegének megfelelő erővel kell vonzani, hogy pontosan ugyanakkora gyorsulással haladjanak?
Az tiszta sor, hogy a klasszikus mechanikában, ezen belül a dinamikában, ideális körülményék ( vákuum, súrlódásmentes felület ) között, szinte mindig kiesik az egyenletből a tömeg. Persze nincs ez másképp a gravitációs gyorsulásnál sem, ahol már általános iskolában megtanultuk, hogy nem függ a test tömegétől az, hogy milyen gyorsulással esik az adott dolog lefelé, ha elengedjük. Klasszikus példa erre a mindenki által ismert ferde tornyos kísérlet.
Mindegy a tömeg, a gravitáció valahogy mindig tudja, hogy egy öntöttvas kályhát pont akkora erővel kell húznia, hogy az 9,81 m/s^2 gyorsulást eredményezzen, csakúgy, mint egy tollpihénél. Lényegében ezt mérjük a mérlegen súlyként.
Lehet már kicsit filozófiai, vagy nagyon buta / elrugaszkodott a kérdés, de mégis miért van ez így? Mert a gravitáció nem egy erő, hanem egy mező, vagy a téridő görbülete?
Hallottam egyszer egy olyan magyarázatot, hogy le kell menni molekuláris szintre ennek a megértéséhez, mert lényegében minden kis részecskét ugyanúgy vonz a gravitáció, az hogy mi emberek mikortól tekintünk egy-egy részecskét összekapcsolódottnak, az mindegy, egy zongorában lévő összes részecskét és egy üveggolyóban lévő összes részecskét is egyenkét, individuálisan "húz" a gravitáció, őt az nem érdekli, hogy éppen milyen formában és mennyi részecske van "együtt", amit mi mondjuk egy-egy tárgyként / testként könyvelünk el.
Úgy érted, hogy a gravitáció miért vonzza azt amit és miért annyira amennyire?
Egyébként a gravitációt még csak közvetve észlelték, magát a gravitációs "energiát" azt nem. Tehát a tapasztalati mérésekből tudják a számokat is.
Egy test tömegét kétféleképpen lehet mérni: a tehetetlensége vagy a tömegvonzása alapján. A kisérletek (pl. Eötvös-inga) azt mutatják, hogy a kettő hányadosa nagy pontossággal állandó. (És ennek semmi köze a "molekuláris szint"-hez.)
Ezt figyelembe lehet venni az elméletek (pl. általános relativitás elmélet) megalkotásakor. És akkor az elmélet jól le fogja írni a további kisérleteket, a valóságot.
Annak a kérdésnek, hogy a természet honnan tudja, hogy neki hogy kell viselkednie, nincs értelme. Így viselkedik. Vagy esetleg - egy pontosabb mérésnel vagy más körülmények között - másképp. Akkor ki kell bővíteni az elméletet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!