A fizikai Nobel-díj kapcsán megdőlt lokális realizmusnak nem lehet köze ahhoz a kérdéshez, hogy szimulációban élünk-e?

Nem tudományos kérdés, ugyanis a tudományosság egyik legfontosabb kritériumának, a falszifikálhatóságnak nem felel meg.

Természetesen N+1 agymenést ki lehet találni, ami "nincsen megcáfolva", és a szimulációs zöldséghez hasonlóan elvi lehetőség sincs arra, hogy meg legyen. Csak épp értelme nincs ezeknek.

"A fizikai Nobel-díj kapcsán megdőlt lokális realizmusnak"

Nem dölt meg a lokális realizmus. Létezik azonnali távolba hatás. Pont ezt igazolja a Nobel-díj is

" nem lehet köze ahhoz a kérdéshez, hogy szimulációban élünk-e?"

Utalhat rá. Mivel létezik azonnali távolbahatás az utal rá, hogy más algoritmus vezérli azokat az eseményeket. Egy szervergépen minden közel van. Szinte azonnali a hatás, így ez az EPR azonnali távolbahatás millió fényévekre utalhat arra, hogy minden egy szimulációban fut, így igen a válasz

Vagy, itt egy másik agymenés:

Az azonnali távolbahatás utalhat egy dimenzióra amit még nem látunk. Ha egy papír két egymástól távoli pontján rajzolunk egy pontot, azok a 2D-s világban látszólag messze vannak egymástól, viszont a 3D-s világban a papír összehajtható úgy, hogy szinte 100%-osan megszüntessük a távolságot közöttük. A 2D-s világ lakói számára a távolság nem változott semmit. Most képzeld el, hogy az egyik ponttól jelet küldenek a másik pontba. Mivel a két pont tulajdonképpen összefonódott a 3. dimenzióban, ezért a hatás azonnali lesz, amit a 2D-ben élők azonnali távolbahatásként tapasztalnak.

A helyzet az, hogy a 2D-s világ 100%-osan össze van fonódva a 3D-s világgal. Ez alapján miért ne lehetne a 3D-s világ 100%-osan összefonódva egy 4D-s világgal? A távolbahatást megmagyarázná épp annyira jól, mint a szimulációs hipotézis.

"összehajtható"

Itt bukik meg az egész. Ugyanis a világunk NINCSEN így összehajtva!

Ez már mérhető, tudjuk!

Nem, távolbahatás valószínűleg nem létezik.

Az összefonódott részecskék egyetlen egységet alkotnak, ezt bontja meg a helyi hatás.

A tér pedig továbbra sem görbül ilyen kis távolságon, tehát nincs olyan, hogy "összeér".

#4

Szépen demonstráltad, hogy egyáltalán nem sikerült megérteni, amit írtam.

"Ugyanis a világunk NINCSEN így összehajtva!

Ez már mérhető, tudjuk!"

1: Ja, pont így biztos nincs. Az összehajtást nem szó szerint kellett érteni.

2: Nem mérhető, nem tudjuk. Kevered a gravitációval. Én nem arról beszéltem.

LeonScottKennedy: a térhajlítás továbbra is mérhető (belülről is), nézz utána.

Ennyire kis területen, ha összeérne a tér, az nagyon feltűnő lenne.

> A fizikai Nobel-díj kapcsán megdőlt lokális realizmusnak nem lehet köze ahhoz a kérdéshez, hogy szimulációban élünk-e?

Nem. Bármit is tudunk meg a világunkról, az soha nem fog belőle kiderülni, hogy pusztán a fizikai világ törvényeinek valamiféle sajátosságára jöttünk-e rá, vagy a vizsgált jelenség valamilyen, a mi világunkon kívüli dolog – felvetésedben a szimuláció – következménye.

> Ez is egy tudományos kérdés mégha fura is, és tudtommal nincsen cáfolva.

Maga a kérdés – mármint az, hogy szimulációban élünk-e – falszifikálhatatlan, így természettudományos módszerekkel nem vizsgálható.

> De ha szimulációban élünk, az nem magyarázhatja a kísérteties távolhatást?

Vagy igen, vagy pedig szimplán csak ilyen a fizikai világunk. Bármire is jövünk rá a természettudományokban, abból soha nem következik az, hogy az egyikről vagy a másikról lehet csak szó.