Nem is volt ősrobbanás : Találtak 1672 galaxist, melyek elvileg nem is létezhetnének, most újra kell gondolni az univerzum történetét?

A James Webb űrtávcső képei olyan korai galaxisokat mutatnak, melyek megcáfolják az ősrobbanást. A James Webb űrteleszkóppal olyan eddig feltérképezetlen csillagvilágokat láthatunk, melyre korábban nem volt lehetőségünk. Ezek a csillagvilágok mind formában, méretben, alakban teljesen meglepék a tudósokat. Mondhatni szóhoz sem nagyon jutottak még az ősrobbanás fanok. Ezeken a képeken meglepően sok galaxis látható, olyan galaxisok, amelyek meglepően simák, meglepően kicsik és meglepően öregek.

Nem túl bonyolult megmagyarázni, hogy ezek a túl kicsi, túl sima, túl régi és túl sok galaxis miért teljesen összeegyeztethetetlenek az Ősrobbanás hipotézisével. Kezdjük a „túl kicsivel”. Ha az univerzum tágul, furcsa optikai csalódásnak kell léteznie. A táguló térben lévő galaxisok (vagy bármely más objektum) nem tűnnek egyre kisebbnek a távolság növekedésével. Egy bizonyos ponton túl egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszanak. (Ez azért van, mert a fényük akkor hagyta el őket, amikor közelebb voltak hozzánk.) Ez éles ellentétben áll a hétköznapi, nem táguló térrel, ahol a tárgyak a távolságukhoz képest kisebbnek tűnnek. Ezért nem lenne szabad apró galaxisokat látnunk egy folyamatosan táguló térben. Márpedig az űrteleszkóp friss képei erről tanúskodnak!

A JWST (James Webb űrteleszkóp) által mutatott képek pontosan azt mutatják, hogy egyre kisebbek a tőlünk legtávolabb levő galaxisok. Még a saját Tejútrendszerünknél nagyobb fényerővel és tömeggel rendelkező galaxisok is kétszer-háromszor kisebbnek tűnnek ezeken a képeken, mint a Hubble Űrteleszkóppal (HST) megfigyelt hasonló képeken, és az új galaxisok vöröseltolódása is kettő-három. alkalommal nagyobb. Az új képek közül sok galaxis az eddiginél nagyobb vöröseltolódást mutat, ami némelyiküket körülbelül 250 millió évvel az ősrobbanás előtt helyezné el.

Az ősrobbanás teoretikusai évek óta tudják a HST (Hubble űrtávcső)-felvételek alapján, hogy léteztek valaha apró, rendkívül sűrű un; „Mighty Mouse” galaxisok. A teoretikusok azt feltételezik, hogy az apró galaxisok egymással ütközve nőnek fel mai galaxisokká (egyesülve, hogy jobban szétterüljenek). A JWST megfigyelései azonban megmutatták, hogy elsöprően sima korongokat és szép spirális formákat mutatott az eddig nem látott galaxisokban, tehát már fel tudták venni azt a struktúrát ami a mi galaxisainknak van. A másik probléma, hogy a sima spirálgalaxisok száma körülbelül „tízszer” annyi, mint amit az elmélet megjósolt, és ez „megkérdőjelezné elképzeléseinket arról, hogy az egyesülések nagyon gyakori folyamatok”. Közérthetően fogalmazva; ezek az adatok teljesen lerombolják az egyesülési elméletet.

Kevés egyesüléssel egyáltalán nem lehetséges, hogy az apró galaxisok százszor nagyobbra nőjenek. Ezért kezdetben nem voltak kicsik, és így a táguló univerzum hipotéziséből megjósolt optikai csalódás nem létezik. De ha nincs illúzió, akkor nincs terjeszkedés: az illúzió elkerülhetetlen előrejelzés a terjeszkedésből. Innen ered a pánik a Big Bang támogatói között. Az apró és sima galaxisok nem jelentenek tágulást és így ősrobbanást sem.

[link]