A természet miért ilyen brutális és kegyetlen? Elképzelhető, hogy élet kialakul úgy is, hogy nem kell az élőlényeknek egymást felfalniuk a túlélésért?

Az élet csak úgy alakulhatott ki, hiszen nem volt elég élőlény, hogy egymásra találjanak, nem volt elég az élet ahhoz, hogy táplálékul is szolgáljon.

Aztán többen lettek/ünk, táplálékhiány is ki tudott alakulni, és ott bizony túlélési esélyt jelentett, ha valmelyik ősünk képes volt nemcsak az ásványi, hanem egyéb táplálékok elfogyasztására is.

A többit látjuk.

Egy végtelen kiterjedésű és erőforrású “Földön” elvileg tudna létezni olyan élet ahol az élőlények nem falják fel egymást. Kezdetben is ilyen volt. Viszont mivel a Föld nem végtelen ezért csak idő kérdése volt ,hogy mikor jelennek meg az első ragadozók és paraziták. Mert az élet olyan ,hogy igyekszik megtelepedni minden üres ökológiai fülkében, viszont maguk az élőlények is ilyen fülkék.

S igen, sokszor gyomorforgatóan brutális a természet. Messze van attól az idilli harmóniától amit egyesek elképzelnek róla. Mert harmóniája nincs, csak egyensúlya. S ami fen tud maradni az fennmarad. A természet nem egy gondolkodó valami, ilyesformán morálja vagy szépérzéke sincs, szóval ezek nem akadályok.

A termodinamika második főtétele értelmében egy zárt rendszerben a spontán folyamatok során a rendszer entrópiája növekszik. Az élet meg egy entrópiacsökkentő folyamat, aminek a létezését az biztosítja, hogy a Föld nem egy zárt rendszer, hanem egy energiaáteresztő rendszer, a Napból energiát kap, és energiát sugároz az űrbe.

Az élet fenntartásához tehát energia kell, meg kellene mindenféle egyéb feltételek, pl. ásványi anyagok, víz stb… Ezeknek meg a mennyisége véges.

Ha egy populáció kevesebb utódot hoz létre, mint amennyiből az előző generáció állt, annak a létszáma nyilvánvalóan csökkenni fog, előbb-utóbb ki fog halni, el fog tűnni. Így az élet hosszútávon csak akkor marad meg, ha általánosságban szaporodik, terjeszkedik, növeli igyekszik az egyedek számát. Ami így tesz életben marad hosszútávon, ami nem így tesz, az eltűnik. Ennek a gyarapodásnak egyedül csak az elérhető erőforrások fognak gátat szabni.

Így aztán szükségszerű, az élet jelenségének a velejárója, hogy egy adott faj tagjai is, illetve a különböző fajok tagjai is harcolni fognak az erőforrásokért. Szó szerint élet-halál harcot fognak vívni egymással. Ez nem esetleges, hanem szükségszerűen következik az élet létezéséből.

Már a növények is versengenek. Melyik növény hoz előbb hajtást, melyik nő magasabbra, melyik nő gyorsabban, stb… Többféle „stratégia” létezik, de minden, ami életben marad, az valahol azért tud életben maradni, mert elveszi a másik életben maradásához szükséges feltételeket.

Nyilván az is egy jó stratégia, ha első körben nem jutsz hozzá az élethez szükséges feltételekhez – pl. víz, ásványi anyagok –, akkor elveszed attól, aki már hozzájutott. A növények között is vannak élősködők, paraziták. A fagyöngy nem verseng a tölgyfával abban, hogy gyorsabban és nagyobbra nőjön. Ehelyett eleve egy fa lombjától indul, így kerül helyzeti előnybe. Persze így a vizet, ásványi anyagokat nem az élettelen földből, hanem az élő fa által már felvett anyagokból nyeri. Vannak olyan paraziták, amik annyira specializálódtak erre a működésre, hogy pl. fotoszintézisre már nem is képesek.

Aztán persze ott vannak a növényevő állatok, majd a húsevő állatok. Ráadásul az életben maradáshoz szükséges feltételeket sokkal hatékonyabb így biztosítani. Az állatok megjelenése megint csak kvázi szükségszerű következmény, ha megvannak hozzá az egyéb feltételek.

~ ~ ~

Az ember civilizált lényként nagyban képes magát függetleníteni a változó környezet negatív hatásaitól. Ha hideg van, nem kell fáznia, mert tud tüzet rakni. Ha valahol kevés a víz, nem kell szomjaznia, mert tud csatornát építeni, kutat ásni. Az ember egy rendezett, szabályozott működést igyekszik megvalósítani maga körül. Termeszt bizonyos növényeket, de igyekszik megóvni ezeket más növényektől és állatoktól. Tenyészt állatokat, de szabályozott formában. Mindehhez akár maga biztosítja a feltételeket.

Az ember egy olyan környezet hoz létre maga körül, amiben bizonyos jelenségeket kizár.

Aztán az ember tudatos és empátiára képes lény, tudatában van a saját halálával. És ez félelmetes. Hogy megvédje magát ettől, az ember kultúrát teremt. Az embereknek ugyanúgy versengeni kell egymással az erőforrásokért, csak lehet, hogy ezt már áttételesen teszi. Nem azon versengünk, hogy ki tud több almához, csirkéhez jutni, hanem azon, hogy ki tud több pénzt szerezni, amin aztán almát és csirkét tud venni. Viszont belátva, hogy bizonyos működések rövidtávon egy-egy egyénnek lehet, hogy kedveznek, de hosszútávon a társadalom, a populáció egésze számára nem optimálisak. Az életben maradáshoz nekem ugyan előnyös lenne, ha megölnélek, és elvenném az összes almád és csirkéd, vagy az összes pénzed, de egy olyan társadalomban, amiben ez az általános norma, ott mindenkinek rosszabb. Az erősebb kutyának is. Így az ember szabályokat hoz. Nem ölünk embert. Ha valaki mégis, akkor a társadalom egészével fog szembenézni, ki lesz belőle zárva, el lesz lehetetlenítve, vagy szélsőséges esetben el lesz pusztítva.

Aztán az ember specializálódik. A dédmamámnak még természetes volt, hogy ahhoz, hogy főzzön egy jó tyúkhúslevest, ahhoz az első lépés az, hogy ki kell menni a tyúkólba, és el kell vágni az egyik tyúk nyakát. Ezt szokta meg, számára ez volt a természetes, nem is nagyon moralizált ezen. Mi már nem vágjuk el a tyúk nyakát, mert ez egy szakma lett. Mi már csak leemeljük a polcról szépen becsomagolt csirkemell filét. Van olyan fiatal, akinek valami olyan fals képe van a világról, hogy a csirkemell a polcon terem, nem kötődik hozzá az a lépés, hogy ehhez el kell vágni egy tyúknak a nyakát. Sőt aki nem tud főzni, annak a nyers hús még ilyen formában is undorítóan tud hatni. Nota bene pár száz éve a magyar falvakban is voltak érzékeny, együttérző, sőt mimózalelkű emberek, de vegánok nem igazán.

~ ~ ~

Nem, a természet nem brutális és kegyetlen. Mi teremtettünk – érthető okok miatt – magunk körül mesterségesen egy olyan békés, nyugodt, irgalmas, szelíd világot, amihez képest tűnik a természet brutálisnak és kegyetlennek. A kegyességhez belátás, tudatosság, szándék kell. A kegyetlenséghez ugyanúgy kell belátás, tudatosság, szándék, a kegyetlenség fogalma feltételezi azt, hogy az ember amúgy képes erkölcsi alapon mérlegelni, és ahhoz mérten hoz nem a társadalmi normáknak megfelelő döntést.

A természet nem csinál ilyet. Mikor az egyik rovar a másikat úgy falja fel lassan és komótosan, hogy közben az áldozata még él, abban nincs kegyetlenség. Hatékonyság van mögötte, a cél szempontjából megvalósult optimális működés. Az áldozat elfogyasztása előtti megölése külön erőfeszítést igényelne, viszont a cél szempontjából semmiféle haszna nincs.

Nem az ő világuk pokol és horrorfilm, hanem az általunk kreált civilizált, kulturált világ az – a maga negatívumaival együtt –, ami ilyen szempontból mennyei, romantizáló, idealizáló. És ezt én nem tartom bajnak. Vannak persze szélsőséges és negatív kísérőjelenségei is ennek, de alapvetően egy intelligens lénytől ez helyes törekvés. Csak ne felejtsük el, hogy mi emberi szempontok alapján ítélünk, olyan szempontok alapján, amik nem szempontok a természetben, olyan képességek birtokában, amely képességekkel az állat- és növényvilágban híján vannak az élőlények.

"A kezdeti időt hogy értjük? A növényvilágot?"

Igen, és ne a mai növényeket képzeld el.

Az első élőlények alig éltek még. Nem tudtak mozogni, üríteni, élelmet szerezni, védekezni, stb.

De nem is volt rá szükségük, mert az élelem ott volt mellettük, más élőlény meg igen ritkán, és az se tudott semmit.

Állítólag volt egy olyan időszak, amikor az óceánokat pár centi vastagon borították az élőlények.

Ahhoz, hogy ne egymást kelljen felfalnunk, mindenkinek tudnia kellene ásványi anyagokból felépítenie magát, és kémiai, vagy sugárzó, vagy nukleáris, vagy fúziós energiával "táplálni" az energia igényét.

[A továbbiakban már csak OFFolva, érdemes elolvasni Zsoldos Péter: Ellenpont c. regényét. Ott létrehoz az ember ilyen "szerkezeteket", robotokat, vagy nem is tudom pontosan hogyan nevezzem őket, mert maga Zsoldos is funkcionálisan nevezi el őket, és a Curie-k felelősek az energia ellátásért például. Remek sci-fi.]