A fizika szemszögéből létezik nyitott jövő, vagy sem?

2*Sü!

Nézd meg a videódban az árnyékokat! Az oszlopok egy része valódi. Az érzékcsalódás pedig csak az adott szögből nézve jelentkezik, ezért szűnik meg a nézőpont váltásával.

Ezen kívül: kísérletekkel már bizonyították, hogy a kvantumvéletlen valódi. Ennek ellenére a Dávid Gyula által felvázolt ciklikus világ létezhet - de nincs teljesen meghatározva. Vannak benne ún. rezonanciaállapotok, tehát olyan helyzetek, amelyek nagy valószínűséggel létrejönnek, és vannak olyan helyzetek, amelyeknek kicsi a valószínűsége, tehát ha létre is jön egyszer, a következő ciklusban már nem az lesz.

#11 > Nézd meg a videódban az árnyékokat! Az oszlopok egy része valódi. Az érzékcsalódás pedig csak az adott szögből nézve jelentkezik

És? Az ominózus animáció csak ahhoz volt illusztráció, hogy attól, hogy valami illúzió, sőt tudjuk róla, hogy illúzió, attól még nem fog megszűnni az illúzió.

> kísérletekkel már bizonyították, hogy a kvantumvéletlen valódi

Tulajdonképpen véletlen az, amiről nem tudunk vélekedni. Értsd: az adott esemény végkimenetelét nem lehet sem részben, sem egészben a jelen vagy valamilyen múltbéli állapot paramétereinek ismeretében kikalkulálni. Ettől még lehet a dolog „befagyott” a jövőre nézve. Egy hasonlattal élve ha te utasként egy autóban ülsz, és vizsgálod, hogy mikor kanyarodik balra vagy jobbra a sofőr, akkor mondhatod azt, hogy a sofőr kanyarodási irányát nem tudod a pillanatnyi hely és környezet, meg az utazás eddigi körülményei alapján előrejelezni. És igazad van, ez tényleg nem határozza meg kanyarodás irányát. A kanyarodási irány számodra ott és akkor valódi véletlennek fog látszani. Ez nem mond ellent annak, hogy a sofőr amúgy egy előre lefektetett utat követ, amely úton a kanyaroknak ez a véletlenszerűség a sajátossága.

2*Sü!

Azt kellene megértened, hogy a kvantumvéletlen VALÓDI véletlen. Nem csak annak látszik, hanem valóban az.

Amiről meg te beszéltél, az pedig az, ha te nem tudod az eredményt, de elvileg tudhatnád.

A valódi véletlenre a jellemző, hogy senki, semmilyen módon nem tudhatja előre az eredményt! A kvantummechanika NEM egy előre lefektetett utat követ, legalábbis kvantumméretekben nem.

Ami pedig a befagyott jövőt illeti: az csak a fénykúpokon belül tud befagyni, tetszőleges távolságban vagy időre nem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jövőd csak egy adott távolságon tud befagyni, tehát létezhet olyan megfigyelő, aki eddig a távolságig ellát, és azt látja, hogy AKKOR ÉS OTT a véletlen dönt.

Aztán később te is ugyanezt látod.

Csakhogy a kísérletek azt mondják, hogy ez a véletlen bizony valódi, és nincsenek rejtett változók.

Úgyhogy érdemesebb inkább ebből elindulni.

Nem.

Adott távolságban, míg a fénykúp tart, az a jövő dőlt már el.

De attól még a véletlen továbbra is véletlen. Aki olyan nézőpontban van, hogy éppen látja, az is azt látja, hogy véletlen.

Egyébként Dávid Gyula elképzelésének van egy gyenge pontja: KELL VALAMI, ami a világot visszaviszi a kezdeti állapotába. Ma nem ismerünk ilyen hatást. Nem, a világegyetem alapból nem ciklikus.

#17

“Csakhogy a kísérletek azt mondják, hogy ez a véletlen bizony valódi, és nincsenek rejtett változók.”

Nincsenek lokális, mérési elrendezéstől független rejtett változók. Ha eleve nem tudunk az állapottól korrelálatlanul mérni, akkor lehetnek rejtett változók, és determinisztikus világ. Ez a szuperdeterminizmus.